170778. lajstromszámú szabadalom • Fungicid szerek, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható 1-propil-imidazolil-származékok és azok sóinak előállítására
3 170778 4 enst, nevezetesen halogénatomot vagy -atomokat, és/vagy 1—4 szénatomszámú alkilcsoportot hord. R2 és R3 előnyös jelentése hidrogénatom, továbbá egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkilcsoport, különösen előnyösen terc-butilcsoport. R2 és R 3 továbbá benzilcsoportot és fenilcsoportot jelenthet, mely fenilcsoport adott esetben halogénatommal, előnyösen klóratommal szubsztituálva is lehet. R2 és R 3 nem lehet egyszerre hidrogénatom. A (II) általános képletű kiindulási anyagok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: l-(imidazol-F-il)-2-(p-klórfenoxi)-4,4-dimetil-pentan-3-on 1 -(imidazol-1 '-il)-2-(m-klórfenoxi)-4,4-dimetil-pentan-3-on l-(imidazol-l'-il)-2-(3,4-diklórfenoxi)-4,4-dimetil-pentan-3-on l-(imidazol-l'-il)-2-(p-fluorfenoxi)-4,4-dimetil-pentan -3-on 1 -(imidazol-1 '-il)-2-(o-klórfenoxi)-4,4dimetil-pentan -3-on l-(imidazol-r-il)-2-(2-metil-4-klórfenoxi)-4,4-dimetil-pentan-3-on l-(imidazol-l'-il)-2-fenoxi-3-ciklohexil-propan-3-on A találmány szerint alkalmazandó (II) általános képletű 1-etil-imidazol-származékok még nem ismertek, előállításuk azonban egy korábbi bejelentésünk tárgyát képezi (lásd P 22 42 454.0 számú, 1972. VIII. 29-én kelt elsőbbségű NSZK-beli szabadalmi bejelentést). Az ott leírt eljárások szerint úgy állíthatjuk elő őket, hogy alkil-(l-ariloxi-2-halogénetil)-ketonokat vagy alkoxi-(l-ariloxi-2-hidroxietil)-ketonokat vagy megfelelő aldehideket imidazollal, adott esetben valamilyen magas forráspontú oldószer, például toluol jelenlétében, és valamilyen savmegkötőszer vagy dehidratáló szer jelenlétében 80—150 °C hőmérsékleten reagáltatunk, vagy — egy másik eljárás szerint — alkil-(l-ariloxi-l-halogénetil)-ketonokat vagy megfelelő aldehideket imidazollal valamilyen poláris oldószerben, például acetonitrilben, valamilyen savmegkötőszer jelenlétében 60—120 °C hőmérsékleten reagáltatunk. A (II) általános képletű vegyületeket a szokásos módon elkülönítjük és tisztítjuk. A második eljárásban a (II) általános képletű 1-etil-imidazol-származékok előállításakor kiindulási anyagként előnyösen 1-brómetil-vegyületeket alkalmazunk. Ez esetben az imidazolil-csoport nem ahhoz a szénatomhoz kapcsolódik, amelyről a brómatom lehasad, hanem a szomszédos szénatomhoz, így (II) általános képletű vegyület keletkezik. A kiindulási anyagok első eljárás szerinti előállításakor alkalmazott alkil-(l-ariloxi-2-hidroxietil)-ketonok még nem ismertek, azonban ismert eljárásokkal előállíthatók, például úgy, hogy fenol- vagy naftolszármazékokat halogénketonokkal ismert módon kondenzálunk, és a kapott éterketonokat szokásos^eljárással alkálifémhidroxid, például vizes nátriumhidroxidoldat jelenlétében formaldehiddel vagy formaldehidet leadni képes anyaggal, például 40%-os vizes formaldehid-oldattal, közömbös szerves oldószerben, például etanolban, emelt hőmérsékleten, például a reakcióelegy forráspontján reagáltatunk, és a kívánt terméket a szokásos módon elkülönítjük és tisztítjuk. A kiindulási anyagok első eljárás szerinti előállításakor alkalmazott alkil-(l-ariloxi-2-halogénetil)-keíonok nem ismertek, azonban szokásos eljárással előállíthatók, például úgy, hogy valamilyen megfelelő éterketont, — mint fent említettük — alkálifémhidroxid jelenlétében formaldehiddel, vagy formaldehidet leadni képes anyaggal reagáltatunk, végül a kapott vegyületet halogénezőszerrel, így tionilkloriddal közömbös szerves poláris oldószerben, így metilénkloridban szobahőmérsékleten reagáltatunk és a kívánt végterméket szokásos módon elkülönítjük és adott esetben tisztítjuk. A kiindulási anyagok másik eljárás szerinti előállításakor alkalmazott alkil-(l-ariloxi-2-halogénetil)-ketonok még nem ismertek, de szokásos eljárásokkal állíthatók elő, például úgy, hogy fenol- vagy naftolszármazékokat szokásos módon valamilyen 1-halogénetil-ketonnal reagáltatunk. A kapott 1-ariloxietil-keton aktív a-helyzetű hidrogénatomját végül szokásos módon, például elemi brómmal széntetrakloridban 40—50 °C-on halogénatommal lecseréljük. A terméket ismert módon elkülönítjük és adott esetben tisztítjuk. Az (I) általános képletű vegyületek sóiként a gyógyászatilag elfogadható savakkal alkotott sók jöhetnek szóba. Ezek sók képzésére különösen alkalmasak a hidrogénhalogenid-savak, így például a hidrogénklorid- és hidrogénbromid-sav, továbbá foszforsav, egy- és kétértékű karbonsavak vagy hidroxikarbonsavak, így ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, borkősav, citromsav, szalicilsav, szorbinsav, tejsav, 1,5-naftalindiszulfonsav. Ha az A) eljárásváltozat szerint dolgozunk, a találmány szerinti reakció során poláris szerves oldószereket alkalmazunk. Ide tartoznak előnyösen az alkoholok, így metanol, etanol, butanol, izopropanol, az éterek, így dietiléter vagy tetrahidrofurán. A reakciót általában 0—30 °C, előnyösen 0—20 °C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A (II) általános képletű vegyületet és a komplex hidridet, például nátriumbórhidridet vagy lítiumalanátot ekvimoláris mennyiségekben visszük reakcióba. Az (I) általános képletű vegyületek elkülönítése céljából a maradékot híg sósavban oldjuk, az oldatot meglúgosítjuk és valamely szerves oldószerrel extraháljuk. A további feldolgozás a szokásos módon történik. Ha a b) eljárásváltozat szerint dolgozunk, a találmány szerinti reakció során olyan (I) általános képletű vegyületeket kapunk, ahol R2 jelentése nem hidrogénatom. Ezzel szemben az a)—d) eljárásváltozat szerinti reakciók során előállított (I) általános képletű vegyületek szekundér alkoholok, R2 jelentése tehát minden esetben hidrogénatom. A b) eljárásváltozat szerinti reakcióban a (II) általános képletű imidazol-származékokon kívül még a (III) általános képletű szerves fémvegyületek szükségesek. A (III) általános képletben R2 jelentése előnyösen 1—4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, továbbá előnyösen benzilcsoport vagy szubsztituált fenilcsoport. A (III) általános képletben Me lítiumot, nátriumot vagy Mg-X, az úgynevezett „Grignard-csoportot" — ahol X jelentése klór-, bróm- és jódatom — jelent. A (III) általános képletű szerves fémvegyületek jól ismertek [lásd: G.E. Coates, „Organo-Metallic Compounds", 2. kiadás, Methuen and Co., London (I960)]. Ha a b) eljárásváltozat szerint dolgozunk, hígítószerként vízmentes étereket, így dietilétert és dibutilétert és ciklusos étert, így tetrahidrofuránt alkalmazhatunk. A reakcióhőmérsékletet 0—80 °C, előnyösen 30—60 °C között változtathatjuk. A reakciót úgy valósítjuk meg, hogy 1 mól (II) általános képletű vegyületre számítva 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
