170665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminocukor származékok tiszta állapotban való elkülönítésére keverékeikből

3 170665 4 közismert az, hogy a gyógyászatban legtöbbször elő­nyös, ha a betegeknek pontosan definiált egyetlen ható­anyag pontosan mért mennyiségét adjuk be. Azt találtuk tehát, hogy az I általános képletű amino­cukor-származékok — ahol n, és n2 értéke a fenti — egyes tagjait oly módon állíthatjuk elő, hogy először önmagában ismert módon az Actinomycetales rendbe, célszerűen a Streptomycetaceae, Actinoplanaceae, Mic­romonosporaceae vagy Thermoactinomycetaceae csa­ládhoz tartozó genusokba, különösen pedig a Strepto­myces, Chainia, Actinoplanes, Streptosporangium, Am­pullariella, Pilimelia, Planomonospora vagy Actinobifida genusba tartozó valamely mikroorganizmustörzset vizes táptalajon, aerób körülmények között tenyésztünk, és ezt követően a micélium kiszűrése és adott esetben vég­zett előzetes színtelenítés után kapott fermentlevet a) (1) aktívszénnel keverjük össze, majd (2) az aktívszénen megkötődött anyagokat víz és egy szerves oldószer savanyú pH-ra beállított elegyével sze­lektíven deszorbeáltatjuk, ezután (3) a kapott deszorbátumot ioncserélőn átvezetjük és (4) az ioncserélőn megkötődött egyes aminocukrokat híg savval szelektíven eluáljuk és az eluátumfrakciókból külön-külön elkülönítjük vagy együttesen ammónium­hidroxiddal deszorbeáltatjuk és ezután szelektív mole­kulaszitán önmagában ismert módon végzett kezeléssel az egyes komponensekre szétválasztjuk, vagy b) (1) metanollal keverjük össze, majd a képződött csapadékot kiszűrjük, ezután (2) a kapott szűrletet etanolba csepegtetjük, majd (3) a kapott, 5—7 nj + n2 értékű aminocukor-szárma­zékokból álló csapadékot kiszűrjük, (4) a csapadékot vízben oldjuk, és (5) a kapott vizes oldatot ioncserélőn átvezetjük, majd az a) eljárásváltozat (4) lépésében ismertetett módon az egyes aminocukrokat szelektíven eluáljuk és az eluátum­frakciókból külön-külön elkülönítjük, vagy c) (1) metanollal keverjük össze, majd a képződött csapadékot kiszűrjük, ezután (2) a kapott szűrletet etanolba csepegtetjük, majd (3) a kapott, 5—7 nj + n2 értékű aminocukor-szárma­zékokból álló csapadékot kiszűrjük, ezután (4) az így kapott szűrletet adott esetben az a) eljárás­változat (1) és (2) lépéseiben ismertetett aktívszenes kezelés után az a) eljárásváltozat (3) és (4) lépéseiben ismertetett módon ioncserélőn átvezetjük, majd az 1—4 nj + n2 értékű aminocukor-származékokat szelektíven eluáljuk és külön-külön elkülönítjük, vagy d) (1) erősen savas és erősen bázikus ioncserélő-gyan­tából álló kevertágyon átvezetjük, majd (2) az így kapott sómentesített oldatot az a) eljárás­változat (3) és (4) lépéseiben ismertetett módon fel­dolgozzuk. Az I általános képlettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy ha n, + n2 értéke 3 vagy ennél nagyobb, akkor az adott aminocukor-származékok többféle izomer formá­jában fordulnak elő. így például ha nj + n2 értéke 3, akkor a lehetséges két izomer az Va, illetve az Vb kép­lettel jellemezhető. Csak ennek a vegyületnek ismerjük az egyes izomerjeit, érthető módon viszont ha nt + n 2 értéke még nagyobb, vagyis 4, 5, 6 vagy 7, akkor a lehet­séges izomerek száma még nő. Ha tehát a későbbiekben például olyan aminocukor-származékot említünk, amely­ben nj + n2 értéke 6, akkor a valóságban nem egyetlen vegyületről, hanem izomerkeverékről van szó. Meg­jegyezzük azonban, hogy az itt ismertetett izomériának csak elvi jelentősége van, minthogy a találmány szerinti eljárásban mindig csak a különböző szubsztitúciós fokú aminocukor-származékokat választjuk el egymástól, 5 vagyis az izomerek szeparálását nem hajtjuk végre. Azt találtuk továbbá, hogy az I általános képletű aminocukor-származékok közül a rövidebb szénláncú vegyületek — amelyekben nt + n 2 összegének értéke 1 vagy 2 — túlnyomórészt a szacharázokat gátolják 10 erősen, a hosszabb szénláncú vegyületek pedig túl­nyomórészt az amilázt gátolják erősen. A találmány szerinti eljárással elkülöníthető amino­cukor-származékok meglepő módon nagyobb specifikus gátló aktivitást mutatnak szacharázzal, illetve amilázzal 15 szemben, mint a már ismert inhibitorok. Különösen megjegyzésre méltó, hogy a találmány szerinti amino­cukor-származékok közül néhány in vivo többször ak­kora gátló hatást mutat, mint in vitro kísérletben. Különösen meglepő továbbá, hogy a találmány sze-20 rinti homológ sor rövidebb láncú tagjai in vivo gátolják a glükóz-reszorpciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításához cél­szerűen az Actinomycetales rendbe tartozó Actinopla­naceae család törzseit, különösen az Actionplanes faj 25 törzseit használjuk. Példaként megnevezzük az Acti­noplanes spec. SE 50 (CBS 961.70), SB 18 (CBS 957.70) és az SE 82 (CBS 615.71) törzseket. Ezeket a mikro­organizmusokat már leírták a 71/8677 számú dél-afrikai szabadalmi leírásban és a zárójelbe tett számokon he-30 lyezték letétbe őket Hollandiában a baarni Centralbu­reau vor Schimmelcultures-ben. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor — amint ezt a 71/8677 számú dél-afrikai köztársaság-beli szaba­dalmi leírásban is leírták — ezeknek a törzseknek a 35 mutánsait vagy variánsait is használhatjuk. A találmány szerinti aminocukor-származékok összkitermelése szem­pontjából különösen alkalmasnak bizonyult az SE 50/13 (CBS 614.71) és az SE 50/110 (CBS 674,73) törzsek te­nyésztése. Mindkét törzs leírásában messzemenően meg-40 felel az SE 50 törzsnek. Ezeket a törzseket mutagének alkalmazása nélkül természetes szelekcióval állítottuk elő az SE 50 törzsből. A találmány szerinti eljárás megvalósításához szük­séges fermentlé előállításához szilárd vagy folyékony, 45 különösen folyékony, vizes táptalajokat alkalmazunk, amelyek a szénforrások mellett nitrogénforrásokat, só­kat és habzásgátló anyagokat tartalmaznak a szokásos koncentrációkban. A koncentrációkat széles határokon belül változtatjuk. 50 Szénforrásokként túlnyomórészt szénhidrátokat, kü­lönösen keményítőt, maltózt, glükózt vagy ezek közül az anyagok közül kettőnek (vagy háromnak) a keveré­két, vagy pedig komplex keverékeket, így például malátaextraktumot alkalmazunk. 55 Nitrogénforrásokként a mikrobiológiában szokásos komplex keverékeket, így például kazeinhidrolizátumot, élesztőextraktumot, peptont, hallisztet, kukoricalekvárt, húsextraktumot és keverékeket, valamint aminosavakat és/vagy ammóniumsókat használhatunk. 60 Általában aerob körülmények között dolgozunk leve­gőztetett rázott kultúrákban vagy álló kultúrákban. A szénforrás fajtája és koncentrációja a fermentációhoz felhasznált törzzsel kombinálva befolyásolja a végtermék fajtáját a szénlánc nagyságának szempontjából olyan 65 mértékben, hogy a homológ sor egyes tagjait vagy leg-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom