170665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aminocukor származékok tiszta állapotban való elkülönítésére keverékeikből
3 170665 4 közismert az, hogy a gyógyászatban legtöbbször előnyös, ha a betegeknek pontosan definiált egyetlen hatóanyag pontosan mért mennyiségét adjuk be. Azt találtuk tehát, hogy az I általános képletű aminocukor-származékok — ahol n, és n2 értéke a fenti — egyes tagjait oly módon állíthatjuk elő, hogy először önmagában ismert módon az Actinomycetales rendbe, célszerűen a Streptomycetaceae, Actinoplanaceae, Micromonosporaceae vagy Thermoactinomycetaceae családhoz tartozó genusokba, különösen pedig a Streptomyces, Chainia, Actinoplanes, Streptosporangium, Ampullariella, Pilimelia, Planomonospora vagy Actinobifida genusba tartozó valamely mikroorganizmustörzset vizes táptalajon, aerób körülmények között tenyésztünk, és ezt követően a micélium kiszűrése és adott esetben végzett előzetes színtelenítés után kapott fermentlevet a) (1) aktívszénnel keverjük össze, majd (2) az aktívszénen megkötődött anyagokat víz és egy szerves oldószer savanyú pH-ra beállított elegyével szelektíven deszorbeáltatjuk, ezután (3) a kapott deszorbátumot ioncserélőn átvezetjük és (4) az ioncserélőn megkötődött egyes aminocukrokat híg savval szelektíven eluáljuk és az eluátumfrakciókból külön-külön elkülönítjük vagy együttesen ammóniumhidroxiddal deszorbeáltatjuk és ezután szelektív molekulaszitán önmagában ismert módon végzett kezeléssel az egyes komponensekre szétválasztjuk, vagy b) (1) metanollal keverjük össze, majd a képződött csapadékot kiszűrjük, ezután (2) a kapott szűrletet etanolba csepegtetjük, majd (3) a kapott, 5—7 nj + n2 értékű aminocukor-származékokból álló csapadékot kiszűrjük, (4) a csapadékot vízben oldjuk, és (5) a kapott vizes oldatot ioncserélőn átvezetjük, majd az a) eljárásváltozat (4) lépésében ismertetett módon az egyes aminocukrokat szelektíven eluáljuk és az eluátumfrakciókból külön-külön elkülönítjük, vagy c) (1) metanollal keverjük össze, majd a képződött csapadékot kiszűrjük, ezután (2) a kapott szűrletet etanolba csepegtetjük, majd (3) a kapott, 5—7 nj + n2 értékű aminocukor-származékokból álló csapadékot kiszűrjük, ezután (4) az így kapott szűrletet adott esetben az a) eljárásváltozat (1) és (2) lépéseiben ismertetett aktívszenes kezelés után az a) eljárásváltozat (3) és (4) lépéseiben ismertetett módon ioncserélőn átvezetjük, majd az 1—4 nj + n2 értékű aminocukor-származékokat szelektíven eluáljuk és külön-külön elkülönítjük, vagy d) (1) erősen savas és erősen bázikus ioncserélő-gyantából álló kevertágyon átvezetjük, majd (2) az így kapott sómentesített oldatot az a) eljárásváltozat (3) és (4) lépéseiben ismertetett módon feldolgozzuk. Az I általános képlettel kapcsolatban megjegyezzük, hogy ha n, + n2 értéke 3 vagy ennél nagyobb, akkor az adott aminocukor-származékok többféle izomer formájában fordulnak elő. így például ha nj + n2 értéke 3, akkor a lehetséges két izomer az Va, illetve az Vb képlettel jellemezhető. Csak ennek a vegyületnek ismerjük az egyes izomerjeit, érthető módon viszont ha nt + n 2 értéke még nagyobb, vagyis 4, 5, 6 vagy 7, akkor a lehetséges izomerek száma még nő. Ha tehát a későbbiekben például olyan aminocukor-származékot említünk, amelyben nj + n2 értéke 6, akkor a valóságban nem egyetlen vegyületről, hanem izomerkeverékről van szó. Megjegyezzük azonban, hogy az itt ismertetett izomériának csak elvi jelentősége van, minthogy a találmány szerinti eljárásban mindig csak a különböző szubsztitúciós fokú aminocukor-származékokat választjuk el egymástól, 5 vagyis az izomerek szeparálását nem hajtjuk végre. Azt találtuk továbbá, hogy az I általános képletű aminocukor-származékok közül a rövidebb szénláncú vegyületek — amelyekben nt + n 2 összegének értéke 1 vagy 2 — túlnyomórészt a szacharázokat gátolják 10 erősen, a hosszabb szénláncú vegyületek pedig túlnyomórészt az amilázt gátolják erősen. A találmány szerinti eljárással elkülöníthető aminocukor-származékok meglepő módon nagyobb specifikus gátló aktivitást mutatnak szacharázzal, illetve amilázzal 15 szemben, mint a már ismert inhibitorok. Különösen megjegyzésre méltó, hogy a találmány szerinti aminocukor-származékok közül néhány in vivo többször akkora gátló hatást mutat, mint in vitro kísérletben. Különösen meglepő továbbá, hogy a találmány sze-20 rinti homológ sor rövidebb láncú tagjai in vivo gátolják a glükóz-reszorpciót. A találmány szerinti eljárás megvalósításához célszerűen az Actinomycetales rendbe tartozó Actinoplanaceae család törzseit, különösen az Actionplanes faj 25 törzseit használjuk. Példaként megnevezzük az Actinoplanes spec. SE 50 (CBS 961.70), SB 18 (CBS 957.70) és az SE 82 (CBS 615.71) törzseket. Ezeket a mikroorganizmusokat már leírták a 71/8677 számú dél-afrikai szabadalmi leírásban és a zárójelbe tett számokon he-30 lyezték letétbe őket Hollandiában a baarni Centralbureau vor Schimmelcultures-ben. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor — amint ezt a 71/8677 számú dél-afrikai köztársaság-beli szabadalmi leírásban is leírták — ezeknek a törzseknek a 35 mutánsait vagy variánsait is használhatjuk. A találmány szerinti aminocukor-származékok összkitermelése szempontjából különösen alkalmasnak bizonyult az SE 50/13 (CBS 614.71) és az SE 50/110 (CBS 674,73) törzsek tenyésztése. Mindkét törzs leírásában messzemenően meg-40 felel az SE 50 törzsnek. Ezeket a törzseket mutagének alkalmazása nélkül természetes szelekcióval állítottuk elő az SE 50 törzsből. A találmány szerinti eljárás megvalósításához szükséges fermentlé előállításához szilárd vagy folyékony, 45 különösen folyékony, vizes táptalajokat alkalmazunk, amelyek a szénforrások mellett nitrogénforrásokat, sókat és habzásgátló anyagokat tartalmaznak a szokásos koncentrációkban. A koncentrációkat széles határokon belül változtatjuk. 50 Szénforrásokként túlnyomórészt szénhidrátokat, különösen keményítőt, maltózt, glükózt vagy ezek közül az anyagok közül kettőnek (vagy háromnak) a keverékét, vagy pedig komplex keverékeket, így például malátaextraktumot alkalmazunk. 55 Nitrogénforrásokként a mikrobiológiában szokásos komplex keverékeket, így például kazeinhidrolizátumot, élesztőextraktumot, peptont, hallisztet, kukoricalekvárt, húsextraktumot és keverékeket, valamint aminosavakat és/vagy ammóniumsókat használhatunk. 60 Általában aerob körülmények között dolgozunk levegőztetett rázott kultúrákban vagy álló kultúrákban. A szénforrás fajtája és koncentrációja a fermentációhoz felhasznált törzzsel kombinálva befolyásolja a végtermék fajtáját a szénlánc nagyságának szempontjából olyan 65 mértékben, hogy a homológ sor egyes tagjait vagy leg-2
