170634. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 14,15-dihidro-apo-vinkaminsav-észterek, valamint ezek cisz- és transz-izomerjeinek előállítására
9 170634 10 számított (0,23% víztartalommal, Karl Fischer módszerrel meghatározva): C =62,72%, N = 6,10%, talált C =62,40%, N = 5,90%, (párhuzamos mérés): C =62,61%, N = 5,92%. H = 6,61%, 7,09%, H H =6,65%, 6. példa (2,3-Dihidroxi-propü)-14,15-dihidro-apo-vinkaminát (I általános képlet, R =-CH 2-CH-CH 2 OH OH kódszám: SL C 288) 9,7 g (0,03 mól) 14,15-dihidro-apo-vinkaminsav 400 ml vízmentes benzollal készült oldatához 2,5 g (0,03 mól) vízmentes piridint, majd 3,6 g (0,03 mól) tionil-kloridot adunk. Az elegyet környezeti hőmérsékleten 16 óráig keverjük, hozzáadunk 4g (0,03 mól) 2,2-dimetil-4-hidroxi-metil-1,3-dioxolánt, majd 1 1/2 órán át visszafolyatás közben forraljuk. A benzolt csökkentett nyomáson lepároljuk és a maradékot egymás után kétszer kevés toluollal felvesszük, amelyet a piridinnel együtt csökkentett nyomáson lepárolunk. A kapott nyúlós terméket alumínium-oxid oszlopon diklór-metánnal eluálva tisztítjuk. Az észtert tartalmazó frakciókat egyesítjük, az oldószert lepároljuk és a maradékot 100 ml vízben oldjuk. Nitrogénatmoszférában, keverés közben hozzáadunk 2 ml tömény sósavoldatot és az elegyet 90 C°-on 20 percig melegítjük. Az oldatot lehűtjük, szűrjük, etil-acetátot adunk hozzá és a vizes fázist 10%-os ammóniaoldattal keverés közben semlegesítjük. A szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist ismét 2 x 100 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves oldatokat egyesítjük, nátrium-szulfáton szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Az exszikkátorban megszilárduló nyúlós maradék 6,6 g (kitermelés 56%) (2,3-dihidroxi-propil)-14,15-dihidro-apo-vinkaminát. 10 15 20 25 30 35 40 45 A találmány szerint előállított vegyületekkel elvégzett farmakológiai vizsgálatok a vegyületek érdekes tulajdonságait mutatják ki. Referencia-anyagként vinkamint alkalmazunk. Heveny mérgezőképesség CDI törzsű Swiss-egereket használunk és a találmány szerinti vegyületek és a vinkamin LD50 dózisát különböző (per os, intraperitoneális, intravénás) alkalmazások után grafikusan határozzuk meg. A vizsgálatok szerint a találmány szerint előállított vegyületek toxicitása a vinkaminéval azonos nagyságrendű. Egereken végzett hipobár anoxia-próba Az egereket (CDI törzs) részleges vákuummal előállított oxigénszegény atmoszférában tartjuk (5,25% oxigénnek megfelelő 190Hgmm). Feljegyezzük az állatok túlélési idejét, ismeretes, hogy ezt az időt a szöveti, különösen az agyi oxigén-ellátottságot fokozó szerek megnövelik. A találmány szerint előállított vegyületeket és a vinkamint intraperitoneálisan több dózisban adagoljuk 10 perccel a kísérlet előtt. A túlélési idő-meghosszabbodás százalékát a kontroll állatoknál kapott értékekre vonatkoztatva számítjuk ki és grafikusan határozzuk meg az átlagos hatásos dózist, amely a túlélési időt 100%-kal növeli meg. Az eredményeket az I. táblázatban közöljük: 1. táblázat Átlagos Vegyület Kódszám hatásos (példa száma) dózis i.p. mg/kg 1. 2. (transz-izomer) 3. 5. vinkamin SL B-826 SL B-828 SL C-211 SL C-290 4,3 3,5 11 7,7 50 Elemzés a C23 H 3 oN 2 04 (398,506) képlet alap- Egereken végzett normobár anoxia-próba jan: számított: C =69,32%, N = 7,03%, H =7,59%, 55 számított (1,75% vízzel, Karl Fischer módszerrel meghatározva): C =68,12%, H =7,65%, N = 6,91%, 60 talált C =67,80%, H =7,60%, N = 6,39%, (párhuzamos mérés): C =68,01%, H =7,79%, N = 6,48%. 65 Az egereket (CDI törzs) egyenként nitrogén és levegő elegyével létrehozott oxigénszegény atmoszférában tartjuk (4% oxigéntartalom) légköri nyomáson, erre alkalmas speciális készülékben. Feljegyezzük az állatok túlélési idejét, amely szöveti, különösén az agyi oxigén-ellátottságot fokozó szerek hatására megnövekszik. Több intraperitoneális dózisban, 10 perccel a kísérlet előtt adjuk be a vizsgálandó vegyületeket. A túlélési idő-meghosszabbodás százalékát a kontroll állatoknál kapott értékekre vonatkoztatjuk és grafikusan határozzuk meg az átlagos hatásos dózist, amely a túlélési időt 100%-kal megnöveli. 5
