170600. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difenoxiecetsav-származékok előállítására

11 170600 12 menyeképpen (4-klórfenoxi)-[4-(4-oxo-1,2,3,4-tetra­hidrokinolino)-fenoxi]-ecetsav-etilészterhez jutunk, amelynek olvadáspontja 122-123°. Hozam: 67%. 5. példa 22 g 4-(4-klórfenoxi)-fenolból és 23 g 4-klórfen­oxi-glikolsav-etilészterből álló elegyhez (amely 4-klórfenoxi-brómecetsav-etilészterből vízzel történő io szelektív hidrolízissel állítható elő) 15 g kénsavat adunk és a reakcióelegyet 2 óra hosszat 50-60° közötti hőmérsékleten keverjük. Lehűtés után a reakcióelegyhez először vizet, majd 8 pH-értékig híg nátriumhidroxidot adunk és a vizes fázist éterrel 15 extraháljuk. Az éteres fázist megszárítjuk és bepá­roljuk, így olajos termék alakjában a (4-klórfen­oxi)-[4-(4-klórfenoxi)-fenoxi]-ecetsav-etilészterhez ju­tunk, nf>° = 1,5796. Hozam: 32%. 20 6. példa a) 17,7 g 4-piperidinofenolt (v.o. 2 112 272 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat) 100 ml acetonban oldunk. Az oldathoz kéve- 25 rés közben 4g nátriumhidroxidot adunk, majd keverés és forralás közben 60 ml acetonban 26,5 g a-bróm-a-(4-klórfenoxi)-ecetsavat csepegtetünk hoz­zá, még 1 óra hosszat 56°-on keverjük, végül 24 óra hosszat állni hagyjuk. Az acetont ledesz- 30 tilláljuk, a maradékot 1 liter vízben oldjuk, a vizes oldatot éterrel többször mossuk és sósavval 5 pH-értékig megsavanyítjuk. A kivált (4-klórfen­oxi)-(4-piperidinofenoxi)-ecetsavat a diizopropil­amin-sóvá (olvadáspont 148^150°) alakítjuk át. 35 Hozam: 46%. b) 1 g (4-klórfenoxi)-(4-piperidinofenoxi)-ecetsa­vat 20 ml éterben oldunk és az éteres oldathoz éteres diazometán-oldatot csepegtetünk maradandó sárga elszíneződésig. Bepárlás után (4-klórfenoxi)- 40 -(4-piperidinofenoxi)-ecetsav-metilésztert kapunk. Forráspont 180-185 C° (fürdőhőmérséklet), 10~4 Torr nyomáson. Hozam: 90,0%. 45 7. példa 2,3 g 1,5-dibrómpentán, 3,2 g (4-klórfenoxi){4--aminofenoxi)-ecetsav-metilészter [amely 4-nitro­fenol-nátrium-sóból a-bróm-a-(4-klórfenoxi)-ecetsav- 50 -metilészterrel történő reagáltatással, majd az így kapott (4-klórfenoxi)-(4-mtrofenoxi)-ecetsav-metil­észter hidrogénezésével állítható elő] és 1,4 g ká­liumkarbonát keverékét 40 ml n-butanolban 12 óra hosszat forraljuk. Közti termékként a (4-klórfen- 55 oxi)-[4-(5-brómpentilamino)-fenoxi]-ecetsav-metilész­ter képződik. A szokásos feldolgozás után a (4-klórfenoxi)-(4-piperidinofenoxi)-ecetsav-metilész­terhez jutunk. Forráspont 180-185 C° (fürdő­hőmérséklet), 10"4 Torr nyomáson. Hozam: 63%. 60 Analóg módon állítjuk elő (4-klórfenoxi)-[4-(p-5--brómpentil-aminofenil)-fenoxi]ecetsav-etilészterből a (4-klórfenoxi)-[4-(4-piperidinofenil)-fenoxi]-ecetsav­-etilésztert, amelynek olvadáspontja 107-108°. Ho­zam: 65%. 65 8. példa 2 g (4-klórfenoxi)-[4-(4-klórfenoxi)-fenoxi]-aceto­nitrilt [amely 4-(4-klórfenoxi)-fenol és a-bróm-a-4--klórfenoxi-acetonitril reakciójával állítható elő] 2 g káliumhidroxiddal 20 ml etanolban és 2 ml vízben 40 óra hosszat forralunk. A reakcióelegyet bepárol­juk, vizet adunk hozzá, éterrel extraháljuk, majd 5 pH-értékig sósavat adunk hozzá és így a (4-klór­fenoxi)-[4-(4-klórfenoxi)-fenoxi]-ecetsavhoz jutunk. Olvadáspont 122-123 C°. Hozam: 80%. 9. példa 1 g (4-klórfenoxi)-[4-(l,2,3,4-tetrahidrokinolino)­-fenoxij-acetonitrilt 6 ml ecetsavval és 6 ml kon­centrált sósavval 2 óra hosszat nitrogénlégkörben forralunk. A reakcióelegyet bepároljuk, híg nát­riumhidroxidban' feloldjuk, éterrel extraháljuk, 5 pH-értékig sósavat adunk hozzá és így (4-klór­fen oxi)-[4-(l,2,3,4-tetrahidrokinolino)-fenoxi]-e cet­savhoz jutunk. A diizopropilamin só olvadáspontja 129-132 C°. Hozam: 84%. 10. példa 3 g (4-klórfenoxi) [4-( 1,2,3,4-tetrahidrokinolino)­-fenoxi]-acetamid [amely 4-( 1,2,3,4-tetrahidrokino­lino)-fenol és a-bróm-a-(4-klórfenoxi)-acetamid reakciójával állítható elő] és 5 g káliumhidroxid keverékét 100 ml etanolban nitrogénlégkörben 3 óra hosszat forraljuk. A reakcióelegyet bepá­roljuk, vizet adunk hozzá, éterrel extraháljuk, az éteres kivonatot sósavval 4 pH-értékig megsavanyít­juk, így (4-klórfenoxi)-[4-(l,2,3,4-tetrahidrokinoli­no)-fenoxi]-ecetsavhoz jutunk. Hozam: 76%. A di­izopropilamin só olvadáspontja 129-132°. 11. példa 10 g (4-klórfenoxi)-(4-piperidinofenoxi)acetilklo­ridot[amely a megfelelő savból és szulfonükloridból állítható elő] 100 ml vízmentes izobutanolban 3 óra hosszat 95°-on melegítünk. Melegítés után a reak­cióelegyet bepároljuk, a maradékhoz híg nátrium­hidroxidot adunk és a vizes oldatot éterrel extra­háljuk. Az éteres oldatot kétszer híg nátriumhidr­oxiddal és kétszer vízzel mossuk. Az éteres oldatot ezután megszárítjuk és az étert ledesztilláljuk, ami­kor (4-klórfenoxi)-[4-(4-piperidíno)-fenoxi]-ecetsav­-izobutilészterhez jutunk. Forráspont 190° (fürdő­hőmérséklet), 10"4 Torr nyomáson. Hozam: 72%. 12. példa 6,8 g nátriumetilátot és 40,9 g (4-klórfenoxi)-[4--(4-klórfenoxi)-fenoxi]-ecetsavat 100 ml etanolban oldunk, 50 ml étert adunk hozzá és éjjelen át 0C°-on állni hagyjuk. A kapott sav nátriumsóját leszűrjük és éterrel mossuk. A só 260C°-ig nem olvad. Hozam: 90%/. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom