170543. lajstromszámú szabadalom • Földbe fektetett csatorna csővezetékekhez, és eljárás annak előállítására

9 170543 10 lyamat, azaz a száradás igen gyorsan, normál körülmények között végbemegy, illetve bekövetkezik. A fenti ismertetés arra az esetre vonatkozik, amikor a védőcsatornán rés vagy hézag keletkezik. A találmány szerinti védőcsatorna normál állandó 5 viselkedését a 2. ábra szemlélteti, amelyből jól látható, hogy például a +8 C°-os izothermikus vonaltól kiindulva és befelé haladva a hőmérsékleti gradiens igen nagymértékben növekszik, ha a talaj elegendő mértékben száraz, aminek eredményeként 10 úgyszólván egy „hőpajzs" veszi körül a védőcsatornát, amely meggátolja, hogy kismennyiségű víz a védőcsatorna felé szivárogjon. A védőcsatorna ily módon ideálisan száraz állapotban van tartva, és a védőcsatorna belseje, beleértve a 8 külső burkolat, 15 illetve 9 belső burkolóréteg belső felületét, valamint az 1 alaptest azon részeit is, amelyek hővezetési kapcsolatban állnak a csővezetékekkel, olyan hőmérsékleti értéken van tartva, amely csak kismértékben alacsonyabb, mint a fűtőközeg hőmér- 20 séklete, amely a 3 és 4 csővezetékekben áramlik. A hőmérsékleti gradiens a burkolatban ugyancsak viszonylag magas, és ez nagy nedvességtartalom esetén sem változik, mivel a 8 külső burkolat vízátnemeresztő tulajdonságú. így tehát a hőátadás 25 a burkolaton keresztül még abban az esetben is viszonylag csekély értékű marad, ha a talajnak nagy a nedvességtartalma. Ez semmiféle hátrányt nem jelent az önszárítási folyamat szempontjából, mivel igen csekély következményekkel jár, csupán 30 ha a talaj a védőcsatorna felett, vagy annak két oldalán nedves. Mindazonáltal sem gazdaságossági, sem műszaki előnyt nem jelent, ha túlságosan vastag szigetelőréteget használunk a 8 külső burkolathoz, mivel a vastagság növekedésével nyilván- 35 valóan növekszenek a költségek is, és mert bizonyos hősugárzás is kívánatos, minthogy az valószínűleg száraz zónát hoz létre, amely körülveszi a védőcsatorna alsó részét és oldalsó részeit is. ily módon kifejezetten javítva a teljes hőszigetelés ha- 40 tékonyságát, és meggátolva bizonyos mennyiségű víznek a védőcsatornához jutását. Annak érdekében, hogy a megkívánt „hőpajzs" szimmetrikusan jöjjön létre a védőcsatorna körül, a csővezetéket vagy csővezetékeket oly módon kell 45 elhelyezni, hogy szimmetrikus hőelvonás (disszipáció) következzék be. Amennyiben a védőcsatorna csupán egy csővezetéket foglal magába, a csővezetéket nyilvánvalóan centrálisán kell a védőcsatornában elhelyezni. Amennyiben két lényegében azonos 50 hődisszipációs kapacitással rendelkező csővezetékről van szó. azokat a védőcsatorna középvonalában húzódó hosszanti szimmetriasíkhoz viszonyítva szimmetrikusan kell elhelyezni. Abban a meglehetősen általános esetben, amikor az egyik csőveze- 55 téket tápvezetékként, a másik csővezetéket pedig visszatérő vezetékként használjuk, és ha a fűtőközeg hőmérséklete a két csővezetékben lényegesen eltér egymástól, a hidegebb csővezeték nagyobb átmérőjű lehet és/vagy közelebb helyezhető el a 60 burkolat belsejéhez, mint a forróbb csővezeték, miáltal lényegében szimmetrikus hőeloszlást lehet biztosítani a védőcsatorna környezetében. Gyakorlati megfontolások döntik el, hogy szükség van-e a fenti elrendezésre bármilyen konkrét feladat megöl- 65 dása esetén, és annak tényleges módja, ahogyan ez a szimmetrikus hőelosztás biztosítható, teljesen nyilvánvaló a szakterületen működő szakember számára, és a jelen találmánynak már nem képezi részét. Magától értetődően a találmány szerinti védőcsatornában egyéb vezetékek is elhelyezhetők," így hidegvíz vezetékek, elektromos kábelek vagy hasonlók. Ilyen vezetékeket a rajzokon a jobb áttekinthetőség kedvéért nem tüntettünk fel, mivel ezeknek befolyása a védőcsatorna hatékonyságára egyáltalán nincs befolyással, vagy csak igen kis mértékben befolyásolja azt, amennyiben megfelelő és szakember részére nyilvánvaló intézkedéseket foganatosítunk az ilyen egyéb vezetékek elhelyezésénél. A találmány szerinti védőcsatorna építése rendkívül egyszerű, azért csak röviden írjuk le a 3. és 4. ábrákra hivatkozással. Először megfelelő mélységű árkot ásunk ki, mimellett a minimális árok mélységet lényegében a 0 C° hőmérsékletű téli izothermikus felület határozza meg a mindenkori építéshelyen, valamint a megfelelően elfogadható hőveszteségek, figyelembe véve a talaj fajtáját és normál nedvességtartalmát. A maximális mélységet a talajvízszint korlátozza, mivel a találmány szerinti védőcsatornát semmi körülmények között nem szabad olyan mélységben beépíteni, hogy az a talajvízszint alá kerüljön. Mindezen meggondolások alapján általában 50-100 cm mélységekben történik a védőcsatorna elhelyezése, és ez a mélység a gyakorlatban előfordulható esetekre általában érvényes. A 3. ábrán a szigetelő és védőburkolat két 8a és 8b burkolat-szakaszának egymáshoz illesztett vég-részei láthatók. A védőcsatorna előnyösen viszonylag rövid szakaszokból épül fel, amely szakaszok elég könnyűek ahhoz, hogy ne legyen szükség külön emelőgépekre az építéshelyen történő beépítésükhöz. Mivel a poliuretánhabnak rendkívül kicsi a térfogatsúlya, a burkolat-szakaszok viszonylag hosszúak lehetnek, ennek ellenére két ember könnyen tudja emelni azokat. Bármilyen erre alkalmas hézagkiképzés alkalmazható a burkolat-szakaszok csatlakozási helyein, és az sem hátrányos, ha a hézagokat a 8a és 8b burkolat-szakaszok között valamilyen hasonló jellegű kitöltőanyaggal tömítjük. A jelen esetben azonban ilyen tömítésnek semmiféle különösebb előnye nem lenne, ezért egyszerű tompa illesztéssel oldottuk meg a két burkolat-szakasz csatlakoztatását. Ez a két burkolat-szakasz az árok betöltésének időtartamára egymáshoz viszonyított elmozdulásuk meggátlása céljából a kapocsszerű 12 kapcsolóvasakkal rögzíthető egymáshoz, amelyek behajlított szár-részei a burkolat anyagába vannak préselve. Alternatív meg-. oldásként a csatlakozásnál a két burkolat-szakaszt fémhuzalokkal is „összevarrhatjuk". Annak meggátlása érdekében, hogy víz és piszok hatoljon a védőcsatorna belsejébe a burkolat-szakaszok közötti többé-kevésbé széles hézagon keresztül, ezt a hézagot valamilyen lemezanyagból, például műanyagból készült 11 szalaggal takarhatjuk le. A 2 árok azután az előbbiekben kiemelt talajanyaggal lesz visszatöltve, de feltölthetjük az árkot más erre alkalmas anyaggal is. Nyilvánvaló, 5