170543. lajstromszámú szabadalom • Földbe fektetett csatorna csővezetékekhez, és eljárás annak előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. XII. 11. (BI-461) Közzététel napja: 1974. IV. 27. Megjelent: 1978. III. 31. 170543 Nemzetközi osztályozás: E 03 F 3/06, F16L 57/00, 58/02 Feltaláló: Wolff Ingemar Filip Paulus mérnök, Södertälje, Svédország Tulajdonos: BPA Byggproduktion AB, Stockholm, Svédország Földalatti védő csatorna melegvízvezetékekhez, és eljárás annak előállítására 1 A találmány földalatti védő csatornára, és annak előállítási eljárására vonatkozik, amely csatornába csővezetékek kerülnek elhelyezésre. Ismeretes, hogy földalatti csővezetékek alkalmazhatók magas hőmérsékletű fűtőközeg szállítására 5 valamely adott helyről, például fűtőerőműből egy másik helyre például lakótelepre. Sok esetben sokkal gazdaságosabb a hőszolgáltatásnak ez a módja, mint különálló hőközpontok vagy hasonló fűtőszerkezetek létesítése minden egyes házhoz. 10 Annak érdekében, hogy ezeket a gazdaságossági előnyöket realizálni lehessen, arra van szükség, hogy a csővezetékek létesítéséhez, valamint a csővezetékeket befogadó védőcsatornák és azok szigeteléséhez szükséges anyag- és költségráfordítás ne 15 legyen túlságosan nagy, és hogy a fenntartási költségeket, valamint a hőveszteségeket megadott határokon belül lehessen tartani. Mindezideig a gyakorlatban a csővezetékek elhelyezésére többé-kevésbé hermetikusan szigetelt és 20 tömített boltozott csatornákat alkalmaztak. Ezt a megoldást annak az igénynek a kielégítése tette szükségessé, hogy olyan vízzáró csatorna szolgáljon a csövek befogadására, amely meggátolja, hogy a hőveszteségek elfogadhatatlanul magas értéket érje- 25 nek el, ha valamilyen okból a csatorna víz alá kerül. Amennyiben víz hatol a csatornába, rendkívül intenzív hőátadással kell számolni a csővezeték és a környezet között. Az ilyen típusú szigetelt, tömített, boltozott csatornák a szakterületen 30 jól ismertek, és azzal a rendkívül súlyos, közös hátránnyal rendelkeznek, hogy mind az anyag, mind a munkaerő vonatkozásában nagy ráfordítást igényelnek, azaz igen költségesek. Egy másik igen lényeges hátrány abban jelentkezik, hogy ténylegesen nem mindig lehet meggátolni, hogy víz hatoljon a védöcsatornába. így például szeizmikus mozgások megrepeszthetik, vagy más módon tönkretehetik a csatornát, vagy a csatorna víz alá kerülhet valamely ellenőrzés vagy feltárás alkalmával, amennyiben ugyanakkor nagy esőzés következik be. Víz kerülhet azonban a csatornába oly módon is, hogy valamelyik csővezeték eltörik és abból ömlik ki a víz. Gyakorlatilag tehát nincs olyan „vízzáró" védőcsatorna-szerkezet, amely biztosítani tudná, hogy ne hatoljon víz a csatorna belsejébe. Ha viszont ez bekövetkezik, és még ha csupán csekély vízmennyiségről van is szó, a védőcsatorna belsejének teljes térfogatához viszonyítva, párolgási-kondenzációs folyamat következik be és meghatározhatatlan ideig ellenőrizhetetlenül fennmarad, abból a tényből következően, hogy a védőcsatorna tulajdonképpen vízzáró. A folyamat során a víz elpárolog a csővezetékek forró felületéről, és lecsapódik a védőcsatorna hideg belső felületén és ebből a tartományból a szállított hő a környezet felé távozik. Ily módon a csatorna hőveszteségei rendkívüli módon megnövekednek, és a veszteségek nem korlátozódnak pusztán arra a helyre, ahol a víz erede-170543