170481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uteroevakuáns hatóanyagok elkülönítésére növényi anyagokból

170481 8 rogénkarbonát, nátrium-karbonát vagy kálium-karbonát vizes oldatával mossuk. A mosáshoz előnyösen a bázis telített vizes oldatát használjuk fel. Szerves oldószerként például rövidszénláncú alifás étereket, így dietilétert, di-n-propil-étert, di-izopropil-étert, metil-n-butil-étert, etil-n-butil-étert vagy dibutilétert, rövidszénláncú alifás észtereket, így metilacetátot, etilacetátot, butilacetátot vagy etilpropionátot, hosszabb szénláncú alifás észtereket, így amilacetátot vagy hexilacetátot-, klórozott szénhidrogéneket, így kloroformot, széntetrakloridot vagy metilénkloridot, továbbá aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy xilolt alkalmazhatunk. A szerves oldószert ismert módon, előnyösen vákuumbepárlással eltávolítjuk, és az így kapott, részben tisztított anyagot további tisztítás céljából kromatografáljuk. Adszorbensként például kovasavat, szilikagélt vagy florisilt, eluálószerként pedig valamely poláros és nem-poláros oldószer elegyét használjuk fel. Adszorbensként célszerűen kovasavat alkalmazunk. Semleges vagy savas kémhatású anyagot egyaránt felhasználhatunk, előnyösen azonban semleges kémhatású anyagot alkalmazunk. A kromatografálandó anyagot előnyösen először egy alkalmas oldószerben (célszerűen kloroformban) oldjuk, az oldatot oldószerrel átitatott adszorbenssel töltött oszlopra visszük fel, és az oszlopot valamely poláros és nem-poláros oldószer elegy ével eluáljuk. Poláros oldószerként például rövidszénláncú alkanolokat, így metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt vagy butanolt, rövidszénláncú alkilésztereket, így etilacetátot vagy butilacetátot, továbbá alifás ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont vagy metil-izobutil-ketont, nem-poláros oldószerként pedig például klórozott szénhidrogéneket, így kloroformot metilénkloridot vagy .zéntetrakloridot, alifás szénhidrogéneket, így pentánt, hexánt vagy heptánt, továbbá aromás szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt vagy xilolt használhatunk fel. Oldószer-rendszerként előnyösen izopropanol-kloroform elegyet alkalmazunk. Az összegyűjtött frakciókat szobahőmérséklet és körülbelül 40 C° közötti hőmérsékleten szárazra pároljuk. A frakciók összetételét vékonyrétegkromatográfiás vagy gázkromatográfiás módszerrel vizsgáljuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a nyers kivonat oldatát közvetlenül, azaz az oldószer előzetes eltávolítása és a maradék újraoldása nélkül kromatografáljuk. A kezelés megkönnyítése érdekében az oldatot a kromatográfiás művelet előtt betöményíthetjük. E tisztítási művelet eredményeként olyan uteroevakuáns hatású terméket kapunk, amely — gázkromatográfiás elemzés alapján — legalább három fő komponens keveréke. Az uteroevakuáns hatóanyagok jelenlétét ismert állatkísérletes módszerekkel, a méhösszehúzó és terhességmegszakító hatás vizsgálatával mutatjuk ki. A fenti keverék terhes tengerimalacoknak körülbelül 75-100 mg/kg dózisban beadva megszakítja a terhességet, és körülbelül 2,5—5,0 mg/kg dózisban adagolva méhösszehúzódásokat okoz. Az uteroevakuáns hatóanyagokat tartalmazó frakciókat egyesítjük, és szerves oldószerekben duzzadó szerves polimer géllel töltött oszlopon kromatografáljuk. Polimer gélként például vinilacetát-kopolimereket, térhálósított dextrán-polimereket és polisztirol-géleket alkalmazhatunk. Oldószerként például benzolt, toluolt, tetrahidrofuránt, ciklohexánt és hasonló anyagokat használhatunk fel. Polimer anyagként előnyösen vinilacetát-kopolimereket alkalmazunk. Az 5 oszlopot szerves oldószerrel (előnyösen a maradék feloldására felhasználttal azonos oldószerrel) eluáljuk. Az eluátumot rendszerint frakciókba gyűjtjük, és az egyes frakciók összetételét vékonyrétegkromatográfiás vagy gázkromatográfiás elemzéssel vizsgáljuk. A 10 gázkromatográfiás elemzés és a spektroszkópiai adatok tanúsága szerint a fenti művelet végén legalább két, kémiailag eltérő uteroevakuáns hatású anyagot kapunk. Az elkülönített hatóanyagok uteroevakuáns sajátságait a méhösszehúzó hatás mérésével és a 15 terhességmegszakításhoz szükséges dózis meghatározásával értékeljük. Kívánt esetben a tisztított anyagban jelenlevő csekély mennyiségű szennyezőanyagot további kromatográfiás műveletekkel távolíthatjuk el. Adszorbensként például kovasavat vagy 20 florisilt, eluálószerként pedig valamely szerves oldószert vagy oldószer-elegyet (előnyösen kloroform-izopropanol elegyet) használhatunk fel. Az eluátumot frakciókba gyűjtjük, és a frakciók összetételét vékonyrétegkromatográfiás úton vizsgáljuk. 25 A tisztított uteroevakuáns hatóanyagok körülbelül 1,0-100 mg/kg-os dózisban beadva fejtik ki hatásukat. A ténylegesen alkalmazható dózis a kezelt egyed fajától függően változik. A hatóanyagokat szokásos gyógyászati készítmények, például oldatok, 30 szuszpenziók vagy szilárd dózisegységek formájában adhatjuk be. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa 2,0 kg szárított Montanoa tomentosa- vagy Mon-40 tanoa floribunda-levelet 1 órán át kloroformban forralunk. A szilárd anyagot kiszűrjük, és a kloroformos extraktumot csökkentett nyomáson, 35-50 C°-on szárazra pároljuk. 196 g sötét színű, félig szilárd anyagot kapunk. Ezt az anyagot 2 : 1 45 arányú forró, vizes etanollal extraháljuk. A vizes fázist kloroformmal újból extraháljuk, a kloroformos fázist elválasztjuk, és csökkentett nyomáson oldószermentesítjük. Sárgásbarna, szirupszerű maradékot kapunk. A szirupszerű maradékot éterben oldjuk, az 50 oldatot telített, vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldattal, 5%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal, majd vízzé! mossuk, végül vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk. Az étert lepároljuk. 11,9 g sárga, olajos nyers terméket kapunk. 2. példa 634 g szárított Montanoa tomentosa- vagy Monta-60 noa floribunda-levelet 1 órán át 4,0 liter vízben forralunk. A vizes fázist dekantálással elkülönítjük, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist szárítjuk, szűrjük, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. 4,55 g félig szilárd maradékot 65 kapunk. A vizes fázist etilacetáttal ismét extraháljuk. 4