170429. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázikus helyettesítőt tartalmazó ditiánszármazékok előállítására

9 170429 10 Az X helyén kénatomot tartalmazó (1) általános képletű vegyületeket kívánt esetben a megfelelő, X helyén SO vagy S02 csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületekké oxidálhatjuk. A reakciót megfelelő oldószerben persavakkal (pl. per­ecetsawal, perftálsawal, m-klór-perftálsawal stb.) végezhetjük el. A perecetsavat pl. jégecetből és hidrogénperoxidból in situ is képezhetjük. A kapott, R4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben önmagában ismert módon pl. kis szénatomszámú alkilhalogenidekkel alkilezhetjük. Előnyösen oly módon járhatunk el, hogy a kiindulási anyagot alacsony hőmérsékleten közvetlenül reagáltatjuk az alkilhalogeniddel. A kapott vegyületekben levő kis szénatomszámú alkoxi- vagy aril-(kis szénatomszámú)-alkoxi-csopor­tot önmagában ismert módon pl. tömény hidrogén­halogeniddel (előnyösen állandó forráspontú hidro­génbromiddal) történő melegítéssel alakíthatjuk hidroxil-csoporttá. A kapott vegyületekben levő nitro-csoportot ön­magában ismert módon kémiai vagy katalitikus redukcióval (pl. ón/sósav rendszerrel vagy hidrogén­nel nemesfém-katalizátor jelenlétében) alakíthatjuk amino-csoporttá. A hidrogénezést előnyösen vala­mely alkanolban, különösen etanolban palládi­um/szén vagy platinaoxid katalizátor jelenlétében normál-nyomáson és szobahőmérsékleten hajthatjuk végre. A kapott vegyületekben levő cián-csoportot kí­vánt esetben önmagában ismert módon savval vagy bázissal történő kezeléssel szappanosíthatjuk el. A kapott vegyületekben levő karboxil-csoportot kívánt esetben önmagában ismert módon pl. a megfelelő alkohollal, illetve aminnal történő keze­léssel észterezhetjük vagy amidálhatjuk. A kapott vegyületekben levő amino-csoportot kívánt esetben a fentiekben leírt módszerekkel alki­lezhetjük vagy a megfelelő savhalogeniddel vagy savanhidriddel történő kezeléssel acilezhetjük ön­magában ismert módon. A kapott vegyületekben levő hidroxil-csoportot önmagában ismert módon átérezhetjük vagy észte­rezhetjük a megfelelő halogeniddel, illetve a meg­felelő savhalogeniddel vagy savanhidriddel történő kezeléssel. A kapott vegyületekben levő karboxil-csoportot önmagában ismert módon pl. diboránnal vagy lí­tiumalumíniumhidriddel iners szerves oldószerben történő kezeléssel redukálhatjuk. A kapott vegyületekben levő alkiltio-csoportot önmagában ismert módon pl. hidrogénperoxiddal oxidálhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket savaddíciós sóikká alakíthatjuk, A sóképzéshez pl. szervetlen savakat (pl. hidrogénhalogenideket, mint pl. sósavat vagy hidrogénbromidot, kénsavat, foszforsavat stb.) vagy szerves savakat (pl. oxálsavat, borkősavat, citromsavat, metánszulfonsavat stb.) alkalmaz-5 hatunk. Előnyösen az (I) általános képletű vegyü­letek gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóit állít­hatjuk elő. Az eljárásnál kapott savaddíciós sókból a bázist kívánt esetben lúggal történő kezeléssel felszabadíthatjuk, majd az (I) általános képletű 10 vegyületet kívánt esetben másik savaddíciós sójává alakíthatjuk. Az aszimmetriás szénatomot tartalmazó (I) álta­lános képletű vegyületek racém vagy optikailag 15 aktív alakban lehetnek jelen. Találmányunk az (I) általános képletű vegyületek racém és optikailag aktív alakjainak előállítására egyaránt kiterjed. A racemátokat kívánt esetben önmagában ismert mó­don (pl. az optikailag aktív savakkal képezett sók 20 frakcionált kristályosítása útján) rezolválhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek és savaddí­ciós sóik értékes koronária-tágító hatással rendel­keznek és többek között Angina pectoris kezelé-25 sere alkalmazhatók. Az 1100 031, 1154 810 és 2 000 435 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratban koro­náriatágító hatással rendelkező bázikus helyettesítőt 30 tartalmazó fenilacetonitril-, illetve difenilmetán-szár­mazékokat írtak le. Találmányunk ' egészen más kémiai szerkezeti osztályba tartozó, koronáriatágító hatással rendelkező új vegyületek előállítására vo­natkozik és így a gyógyszerkincset gazdagítja. 35 A koronáriatágító hatást az alábbi módszerrel mérjük: A kísérletekhez 20-38 kg súlyú bastard kutyá-40 kat alkalmazunk. A kísérleti állatokat mintegy 30 mg/kg i.v. pentobarbitállal narkotizáljuk és a narkózist kloralóz-uretánnak tartjuk fenn. Az álla­tokat szobalevegővel mesterségesen lélegeztetjük. A mellkas felnyitása után a szívet szabaddá tesszük és 45 az átfolyó vérmennyiség mérése céljából a bal koronária artéria Ramus circumflexus-ába előzete­sen kalibrált elektromágneses áramlásmérőt ikta­tunk be. Az artériás vérnyomást az artéria femora­lis-ban katéteren keresztül nyomástranszducerrel 50 mérjük. A bal kamra felszínére a miokardiális összehúzó erő közvetlen mérésére kalibrált feszülés­mérőt varrunk be. A vérnyomás pulzushullámzása a szívfrekvencia méréséhez egy tahográfot irányít. A vízben oldható készítményeket izotóniás konyhasó-55 -oldatban, a vízben oldhatatlan készítményeket pro­pilénglikolban oldva intravénásán vagy gumi arabi­kumos szuszpenzióban intraduodenálisan adagoljuk. Az anyagok maximais hatását minden adagolás után a kiindulási érték %-ában fejezzük ki és grafiku-60 san ábrázoljuk. A koronária átáramlás mérésénél különösen a hatás időtartamát vesszük figyelembe. A kapott eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze, („n" = az alkalmazott állatok 65 száma) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom