170425. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triciklikus vegyületek előállítására
7 170425 8 képletű vegyületek alkalmazása esetén a reakciót célszerűen zárt berendezésben magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 50-175 C°-on) hajthatjuk végre. A reakció-hőmérséklet ettől eltekintve nem döntő jelentőségű tényező és általában kb. -20 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, (előnyösen kb. szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőfokon) dolgozhatunk. Az (V) általános képletű triciklikus 10-karbinolokat pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy a megfelelő triciklikus 10-ketont egy adott esetben N-helyettesített 2-propinilamin szerves fémvegyületével reagáltatjuk. E célra pl. a megfelelő lítiumvagy magnéziumhalogén-vegyületeket alkalmazhatjuk, mimellett a fém-gyök a 2-propinilamin 3-helyzetében helyezkedik el. A lítium-vegyületeket előnyösen folyékony ammóniában és/vagy szerves oldószerben (pl. tetrahidrofurán) reagáltathatjuk. A magnéziumhalogén-vegyületekkel történő reagáltatást általában szerves oldószerben (pl. tetrahidrofuránban) a reakcióelegy forráspontján végezhetjük el. A kapott addíciós vegyületeket hidrolízisnek vetjük alá (pl. vizes ammóniumklorid-oldattal szobahőmérsékleten). A kapott termék a megfelelő (V) általános képletű triciklikus karbinol. Eljárásunk c) változata szerint az (V) általános képletű kiindulási anyagok dehidratálásával (I) általános képletű 10,11-telítetlen vegyületeket kapunk. A dehidratálást célszerűen erős savval végezhetjük el. E célra pl. szerves szulfonsavakat (pl. p-toluolszulfonsavat, metánszulfonsavat), vagy ásványi savakat (pl. sósavat, hidrogénbromidot) alkalmazhatunk, vízmentes vagy vizes közegben dolgozhatunk. A dehidratálást előnyösen szerves szulfonsawal (pi. p-toluolszulfonsav) iners szerves oldószer (pl. metilénklorid, széntetraklorid, acetonitril, benzol vagy o-, m- vagy p-xilol) jelenlétében végezhetjük el. Ásványi savak felhasználása esetén pl. kis szénatomos alkanolos oldatban dolgozhatunk. Más szokásos vízlehasítószereket (pl. ecetsavanhidridet) is alkalmazhatunk. A reakció-hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező, célszerűen szobahőmérséklet és kb. 200 C° közötti hőmérsékleten, különösen kb. 50—200 C°-on dolgozhatunk. Eljárásunk d) változata szerint az alkilezést különféle módszerekkel végezhetjük el. (I) általános képletű tercier aminők előállítása esetén pl. a következőképpen járhatunk el: A (VI) általános képletű kiindulási anyagot valamely R'sY! általános képletű vegyülettel reagáltatjuk (ahol R'5 jelentése kis szénatomszámú alkil-csoport és Y! jelentése kilépő csoport, pl. halogénatom, mint pl. klór-, bróm- vagy jódatom, vagy kis szénatomszámú alkánszulfoniloxi-csoport, benzolszulfoniloxi-csoport vagy kis szénatomszámú alkilbenzolszulfoniloxi-csoport). Alkilezőszerként továbbá etilénoxidot is alkalmazhatunk (mely kis szénatomszámú alkil-helyettesítőt hordozhat), ekkor adott esetben alkil-helyettesített hidroxietil-csoportot viszünk be. A reakciót előnyösen iners oldószerben (pl. kis szénatomszámú alkanolok, mint pl. etanol, dimetilformamid) kb. 15-75 C°-on végezhetjük el. Eljárhatunk oly módon is, hogy (I) általános képletű tercier aminők előállítása esetén a 5 (VI) általános képletű kiindulási anyagot formaldehid és hangyasav elegyével (előnyösen feleslegben) reagáltatjuk kb. 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten. E reakciónál hangyasav helyett nátriumbórhidridet is alkalmaz-10 hatunk. Az R'4 helyén hidrogénatomot tartalmazó (VI) általános képletű primer aminokat (I) általános képletű szekunder aminokká alakíthatjuk. Az eljá-15 rás során a (VI) általános képletű primer amint halogénhangyasav-észterrel (pl. klór- vagy brómhangyasavetilészterrel) reagáltatjuk, majd a kapott karbamátot komplex fémhidriddel (pl. lítiumalumíniumhidriddel) redukáljuk. Mindkét reakció-20 lépést előnyösen iners oldószerben (pl. éterben vagy tetrahidrofuránban) végezhetjük el és kb. szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, különösen visszafolyatási hőmérsékleten dolgozhatunk. Más módszer szerint egy 25 (VI) általános képletű primer amint klorállal reagáltatunk, előnyösen iners oldószerben (pl. kloroformban vagy benzolban) magasabb hőmérsékleten (pl. kb. 50 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőnaérsékleten). A képződő formilamino-vegyületet 30 komplex fémhidriddel (pl. lítiumalumíniumhidrid) redukáljuk vízmentes éterben. Az (I) általános képletű szekunder aminokat oly módon is előállíthatjuk, hogy egy (VI) általános képletű primer amint formaldehiddel reagáltatunk iners oldószerben (pl. 35 benzolban vagy toluolban) szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten. A képződő Schiff-bázist redukcióval alakítjuk (I) általános képletű szekunder aminná. A redukciót célszerűen komplex fémhidriddel (pl. nátriumbór-40 hidriddel vagy htiumalumíniumhidriddel) végezzük el vízmentes éterben vagy dioxánban. Eljárásunk e) változata szerint egy (VII) általános képletű vegyület oxidációjával a megfelelő 45 N-oxidot állítjuk elő. Oxidálószerként előnyösen hidrogénperoxidot vagy szerves persavakat (pl. m-klór-perbenzoesavat) alkalmazhatunk. Az oxidációt előnyösen iners szerves oldószerben (pl. kis szénatomszámú alkanolok, mint metanol, éter, ben-50 zol, kloroform vagy metilénklorid) kb. -50 C° és szobahőmérséklet közötti hőfokon, előnyösen 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőfokon hajthatjuk végre. A reakcióelegy szokásos módon történő feldolgozása és az oxidálószer feleslegének eltávolítása 55 után a megfelelő N-oxidot kapjuk. Az N-oxidot savaddíciós sója alakjában is kinyerhetjük. Eljárásunk f) változata szerint egy (VIII) általános képletű vegyületet alkanoilezünk. A reakciót 60 előnyösen a (VIII) általános képletű vegyület és a megfelelő alkánkarbonsav reakcióképes származéka kb. 50-150 C°-on való melegítésével végezzük el. Az észterezést az alkánkarbonsawal erős savas katalizátor (pl. kénsav vagy p-toluolszulfonsav) vagy 65 vízelvonószer (pl. diciklohexilkarbodiimid vagy kar-4
