170372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporusos fóliák előállítására

170372 7 8 tetve: 888 776, 1 123 467,1 150 517,1 154 934 számú német szövetségi köztársaságbeli leírások, 1 161 007, 1 183 196, 1 186 618 számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratok, 649 619, 646 637, 658 363,664 344,664 346,666 208 számú 5 belga szabadalmi leírások, 1380 032, 1371391, 1 383 077 számú francia és 2 929 803, 2 929 804, 3 040 003 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások. Az elasztomer poliuretánok előállításához alkalmas 10 véghelyzetű hidroxilcsoportot tartalmazó, lényegében lineáris nagyobb molekulasúlyú polihidroxi-vegyületek például a következők: poliészterek, poliészteramidok, poliéterek, poliacetálok, polikarbonátok, poli-N-alkil-uretánok vagy ezek keverékei, észter-, éter-, 15 amid-, uretán- vagy N-alkiluretán-csoportot tartalmazó 400 és 5000 közötti molekulasúlyú, előnyösen +60 és -50 °C közötti olvadáspontú vegyületek. Különösen kiemeljük az adipinsavból és dialkoholokból vagy a diaikoholok keverékéből készült poli- 20 észtereket. Dialkohóiként például a következők alkalmazhatók: etilénglikol, propilénglikol, butándiol-1,4, 2,2-dimetilpropándioi-l,3, hexándiol-1,6 vagy biszhidroximetilciklohexán. Különösen előnyösek a poliészterek jó hidrolízisállósága miatt az öt vagy ennél 25 több szénatomot tartalmazó diolok vagy ezek keverékei. Alkalmasnak bizonyultak továbbá azok a poliészterek is, amelyek kaprolaktonból és aminokból vagy diótokból, mint hexándiol-1,6-ból szűkebb molekulasúly eloszlás mellett kondenzációval előállít- 30 hatók. Kiváló felületi tulajdonsággal és jó vízáteresztő képességgel rendelkező különösen jó minőségű mikropórusos fóliaként olyan keverékpoliészterek váltak be, amelyek 90-60 súly% adipinsavból és 10-40 súly% tereftálsavból, valamint dióiból, így célszerűen 35 etilénglikolból, butándiol-1,4-ből, neopentilglikolból és/vagy hexándiol-1,6-ból állíthatók elő. A poliuretán különösen jó hidrolízisállóságát azáltal érjük el, ha nagyobb molekulasúlyú polihidroxivegyületként 1,6-hexándiol bázisú dihidroxipolikarbonátokat, vagy keverék-polikarbonátokat alkalmazunk, amelyek előállításánál kis mennyiségben (körülbelül 20 mól%-ig terjedő mennyiségben) dikarbonsavat, célszerűen adipinsavat adagolunk. Alkalmazhatók továbbá a felsorolt vegyületek keverékei is. Kiváló hidrolízisállósága miatt a poliéterekből, főként politetrametilénterdiolokból, is előállíthatók po-Üuretánkarbamidok, amelyek adott esetben keverékpoliéterként is alkalmazhatók. Diizocianátként beváltak adott esetben egymással alkotott keverékben az alifás, cikloalifás, aralifás és aromás diizocianátok vagy heterociklusos diizocianátok. Különösen kiemeljük a szimmetrikus szerkezetű diizodanátokat, például a következőket: difenilmetán-4,4'-diizocianát, difenildimetilmetán-4,4'-diizocianát, 2,2',6,6'-tetrametildifenilmetándiizocianát, difenil-4,4'-diizocianát, difeniléter-4,4'-diizocianát vagy ezek alkil-, alkoxi- vagy halogénatommal helyettesített származékai, továbbá a toluilén-2,4- illetve -2,6-diizocianát illetve ezek technikai minőségű keveréke, diizopropil-fenil-diizocianát, m-xililén-diizocainát, pxililén-diizocianát vagy a,a,a'a'-tetrametil-p-xililéndiizocianát vagy ezek további alkil- vagy halogénatommal helyettesített származékai, a dimer toluilén-2,4-diizocianát, bisz-(3-metil-4-izocianátofenü)-karbamid vagy naftilén-1,5-diizocianát. A (ciklo)-alifás diizocianátok közül a hexametilédiizocianát, ciklohexán-1,4-diizocianát, diciklohexümetán-4,4'-diizocianát, 1-izocia n áto - 3 -izo cianátometil-3 ,5 ,5-trimetil-ciklohexán vagy a 2,2,4-trimetilhexán-l,6-diizocianát alkalmazható. Az utóbbi felsorolt diizocianátokból előállított termék megvilágítás esetén kevéssé elszíneződő terméket adnak. Előnyösen difenilmetán-4,4'-diizocianátot, izomer tolüiléndiizocianátokat, p-fenüéndiizocianátot valamint adott esetben részben hexametiléndiizocianátot vagy diciklohexilmetán4,4'-diizocianátot alkalmazunk. A nagyobb molekulasúlyú polihidroxil-vegyületeket a diizocianátokkal körülbelül 1:1,25—1:5,0 mólarányban, adott esetben többlépésben, olvadékban vagy adott esetben az izocianáttal szemben közömbös oldószerekben, így tetrahidrofuránban, dioxánban vagy klórbenzolban vagy dimetilformamidban körülbelül 20-130 °C, előnyösen 40-120 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk. A reakcióidőt úgy választjuk meg, hogy olyan véghelyzetű NCO-csoportot tartalmazó lényegében lineáris előadduktumot állítsunk elő, amely körülbelül ekvivalens mennyiségű bifunkciós lánchosszabbítószerrel történő reakció esetén szintén főként lineáris, poláris oldószerekben oldható elasztomer poliuretánt, illetve poliuretánkarbamidot képez. Mint a fentiekben már említettük, nagyobb molekulasúlyú polihidroxil-vegyületekkel együtt alacsonyabb molekulasúlyú diolok (molekulasúlyuk célszerűen 250 alatt) például etilénglikol, butándiol-1,4, bisz-N,N-(/3-hidroxietil)-metilamin, bisz-N,N-(/3-hidroxipropil)-metilamin, N,N'-bisz-(hidroxietilpiperazin), vagy rudrokinon-bisz-(/3-hidroxietiléter) is alkalmazhatók. Az alacsony molekulasúlyú diol mennyiségét előnyösen úgy választjuk meg, hogy 1 mól nagyobb molekulasúlyú polihidroxil-vegyület hidroxilcsoport jára számítva 0,1—4 mól alacsony molekulasúlyú diol 40 hidroxilcsoportja legyen a reakcióelegyben jelen. A tercier hidrogénatomot tartalmazó diolok növelik a fólia színezhetőségét, javítják fényállóságát és további utókezelésre alkalmas aktív helyeket alkalmaznak, például a fólia erősen alkilező hatású vegyületekkel 45 térhálósítható. Az előadduktumok NCO-csoport-tartalma az oldószermentes előadduktumra számítva döntő jelentőségű az előadduktumból készült poliuretánkarbamidok tulajdonsága szempontjából. Az előadduktumok 50 mennyisége legalább 0,75 súly%-ot kell kitegyen, előnyösen 1,0 és 7,6 súly%, főként 1,5 és 5,5,súly% között kell ingadozzon, hogy ezáltal a poliuretánkarbamidoknak kellő magas olvadáspontjuk, szakítószilárdságuk, szakadási nyúlásuk és feszültségi értékük 55 legyen. Ha lánchosszabbítószerként vizet alkalmazunk, akkor az NCO-tartalmat növeljük, például 3,5 és 7,6 súly%-ra, mivel az NCO-csoportok egy része először aminocso portokká elszappanosodik. A lánchosszabbítószerek molekulasúlya 18 és 500, 60 előnyösen 32—350 között ingadozik és adott esetben egymással elkeverve vagy fokozatosan végbemenő reakciók során alkalmazható. Vízen és felsorolt ala-' csony molekulasúlyú diótokon kívül például a következők alkalmazhatók: etiléndiamin, 1,2-propiléndi-65 amin, 1,3-propiléndiamin, 1,4-tetrametiléndiamin, 4