170341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzaliciklusos karbonsav-származékok előállítására
170341 13 14 hőmérsékletnek megfelelően, vagy hűteni vagy melegíteni kell. A reakció időtartama rendszerint 1-4 óra, bár ez függ a kiindulási anyagok, a katalizátor és az oldószer megválasztásától. A J) reakciólépés során nem csak az I—a általános képletű vegyületek — ahol R1 és n jelentése a megadott — keletkezhetnek, hanem előállhatnak a XIV általános képletű vegyületek is — ahol R1 és n jelentése a megadott —. Az I—a általános képletű vegyületeket önmagában ismert módszerekkel izolálhatjuk és tisztíthatjuk, például átkristályosítással, desztillációval és kromatográfiával. Az I—a általános képletű vegyületek előállhatnak szabad sav, észter, só és így tovább alakban, amikor is az E) reakciólépésnél említett további eljárás-lépéseket végezhetjük. Az I—a általános képletű vegyületeket továbbá rezolválhatjuk optikai izomerjeikké, amely rezolválásnak a részleteit lásd az E) reakciólépésnél. K) reakciólépés: A K) reakciólépést oly módon hajtjuk végre, hogy valamely III—a általános képletű vegyületet — ahol R1 és n jelentése a megadott - oxidálunk. Oxidáció alatt itt minden olyan oxidálási műveletet értünk, amelynek hatására valamely metiléncsoport karbonilcsoporttá oxidálható. Alkalmas oxidálószer például a krómsav, permangánsav, mangándioxid, szeléndioxid, cérium(IV)-sók, N-brómszukcinimid, és így tovább. A krómsavas oxidáció esetében alkalmazhatunk például krómsavanhidridet, krómsavat, bikromátokat, például ammóniumbikromátot, káliumbikromátot, nátriumbikromátot, kromátokat, például ammóniumkromátot, káliumkromátot, ezüstkromátot, kobaltkromátot, céziumkromátot, nátriumkromátot, báriumkromátot, krómsavkloridot, például kromilklorid, és így tovább. Az ebben a reakcióban alkalmazott oldószer lehet például valamely sav, így kénsav, ecetsav; víz; valamely szerves oldószer, például aceton, benzol, éter, ecetsavanhidrid, és így tovább. Ezeket az oldószereket alkalmazhatjuk egyedül vagy egymással kombinálva. A permangánsavas oxidáció esetében alkalmazhatunk például permanganátokat, így káliumpermanganátot, báriumpermanganátot, kalciumpermanganátot, magnéziumpermanganátot, cinkpermanganátot, és így tovább. Az ebben a reakcióban alkalmazott oldószer célszerűen valamely bázikus, semleges vagy savas vizes oldat, de bizonyos esetekben előnyös lehet valamely szerves oldószer, például aceton, benzol vagy toluol jelenléte is. A mangándioxidos oxidáció esetében célszerűen mangándioxidot és kénsavat alkalmazunk. A szeléndioxidos oxidáció esetében a szeléndioxidot oldószerben, például vízben, ecetsavanhidridben, ecetsavban, dioxánban és így tovább alkalmazzuk. A cériumos oxidáció esetében oxidálószerként cériumammóniumnitrátot [CeCNH4 )2(N0 2 ) 6 ] alkalmazunk, ahol is az oldószer vagy egy komponensből áll, vagy valamely oldószer-keverékből, az oldószer komponens vagy komponensek lehet(nek) víz; valamely ásványi sav, például perklórsav, salétromsav, kénsav; valamely szerves sav, például hangyasav, ecetsav, propionsav; acetonitril; tetrahidrofurán; aceton; dioxán, és így tovább. Az oxidációs reakciók reakcióelegyének hőmérséklete körülbelül 0—100 °C, a reakció időtartama pedig 5 széles határok között variálható. A kapott V általános képletű vegyületet - ahol R1 és n jelentése a megadott — önmagában ismert módszerek segítségével izolálhatjuk és tisztíthatjuk, például desztillációval, átkristályosítással, oszlop-10 kromatográfiával, és így tovább. BC), K") reakciólépések: A K') és K") reakciólépéseket a K) reakciólépéssel analóg módon végezzük. A K') reakciólépés kiindulási vegyülete egy HI—b 15 általános képletű vegyület - ahol R és n jelentése a megadott - és ezt oxidáljuk a K) reakciólépés szerint. A K") reakciólépés kiindulási anyaga egy III—c általános képletű vegyület - ahol R1 és n jelentése a megadott — vagy e vegyület savszármazéka, így 20 észtere, savamidja, sója (lásd az I általános képletű vegyületnél). A reakciók során kapott VIII, illetve I-a általános képletű vegyületeket — ahol R1 és n jelentése a megadott - önmagában ismert módszerek segítségével 25 izolálhatjuk és tisztíthatjuk, például átkristályosítással, desztillációval, kromatográfiával, és így tovább. Az I—a általános képletű vegyületeket — mint ahogy ezt az E) reakciólépésnél említettük - megkaphatjuk szabad sav, észter, só, és így tovább alakjában. 30 Az I-a általános képletű vegyületeket optikai izomerjeikké rezolválhatjuk az E) reakciólépésnél leírt módon. L) reakciólépés: Az L) reakciólépést oly módon hajtjuk végre, hogy 35 valamely V általános képletű vegyületet — ahol R1 és n jelentése a megadott - valamely XV általános képletű szulfinilmetilizonitril-vegyülettel — ahol R9 jelentése valamely aril-, aralkil- vagy alkilcsoport — reagáltatunk. 40 Árucsoport alatt (R9) valamely adott esetben alkilcsoporttal (például metil-, etilcsoporttal), halogénatomokkal (például klór-, brórnatomokkal), alkoxicsoportokkal (például metoxicsoportokkal), és így tovább szubsztituált fenil- vagy naftilcsoportot ér-45 tünk. Különösen előnyös árucsoport maga a feriilcsoport és a p-tolilcsoport. Aralkücsoport alatt (R9 ) értjük például a benzilvagy a fenetilcsoportot. Alkilcsoport alatt (R9 ) értjük például a metil-, 50 etil-, n-propil-, izopropil-, n-butil-, izobutil-, szekbutil- vagy terc-butil-csoportot. Az L) reakciólépésnél 1 mól V általános képletű vegyületre 1—1,5 mólnyi XV általános képletű vegyületet használunk, 1—3 mólnyi valamely bázis jelenlé-55 tében, oldószerben. Alkalmas oldószerek az éter-rövidszénláncú alkohol 2-20:1 előnyösen 5-10:1 arányú keverékei, ahol is éterként alkalmazhatunk például dimetoxietánt, dietoximetánt, tetrahidrofuránt, és így tovább; 60 rövidszénláncú alkoholként pedig metanolt, etanolt, terc-butanolt, és így tovább. Bázisként használhatunk például valamely fémalkoholátot, amelyet valamely rövidszénláncú alkohol, például metanol, etanol, terc-butanol, és vala-65 mely alkálifém, például nátrium, kálium reakciójával 7
