170341. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzaliciklusos karbonsav-származékok előállítására
170341 9 10 mert módszerekkel, majd az észtert savval vagy bázissal hidrolizáljuk. Optikailag aktív bázisként megemlítjük a kinint, brucint, cincuonidint, cincuonint, dehidroabietilamint, hidroxihidrindamint, mentilamint, morfint, a-feniletilamint, feniloxinaftilmetilamint, kinidint, sztrichnint, és így tovább, a bázikus aminosavakat, például a lizint, arginint, vagy az aminosavak észtereit, és így tovább. Optikailag aktív alkoholként megemlíthetjük a borneolt, mentolt, 2-oktanolt, és így tovább. BO, C), D'), EÓ reakciólépések: A B'), C), D') és E') reakciólépéseket a B), C), D) és E) reakciólépésekkel analóg módon hajtjuk végre. Kiindulási anyagul az V, VI', VII' és VIII' általános képletű vegyületeket — ahol n jelentése, és a VII5 esetében X jelentése a jelzetlen vegyületeknél megadottal azonos —, vagy pedig e vegyületek savszármazékait, azaz észtereit, savamidjait vagy sóit alkalmazzuk (lásd a részletes definíciót az I általános képletnél). E") reakciólépés: Az E") reakciólépést az E) reakciólépéssel analóg módon hajtjuk végre. F) reakciólépés: Az F) reakciólépést oly módon hajtjuk végre, hogy valamely V általános képletű vegyületet - aholR1 és n jelentése a megadott — valamely XI általános képletű vegyülettel — ahol R3 és R 4 jelentése a megadott — reagáltatunk. XI általános képletű vegyületként megemlítjük az 1,3-ditiánt. Ezt a reakciót célszerűen valamely bázis jelenlétében hajtűk végre. Ilyen bázisként említhetjük például az alkilfémhidroxidokat (például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot); alkálifém-hidrideket (például nátrium-hidridet, lítium-hidridet),; alkálifém-alkoholátokat (például nátrium-metilátot, . nátrium-etilátot, nátrium-terc-butilátot, kálium-terc-butilátot, nátriumterc-amilátot); alkálifémamidokat (például nátriumamidot, káliumamidot, lítiumamidot, nátriumpiperididet, káliumpiperididet, lítiumpiperididet, nátriumdietilamidot, káliumdietilamidot, lítiumdietilamidot, nátriumdiizopropilamidot, káliumdiizopropilamidot, lítiumdiizopropilamidot, lítium-bisztrimetilszililamidot, lítium-diciklohexilamidot, n-butillítiumot, triton-B-t, és így tovább. Ezt a reakciót általában valamely oldószer jelenlétében végezzük. Nyilvánvalóan bármely oldószer alkalmas, amely a reakció szempontjából inert. Alkalmas oldószerek például az éterek (például dietiléter, tetrahidrofurán, dioxán, 1,2-dimetoxietán, 1,2-dietoxietán, dietilénglikoldimetiléter); benzol, toluol, xilol, metanol, etanol és víz. A XI általános képletű vegyületek mennyiségét nagymértékben változtathatjuk, ajánlatos azonban mindegyiket - 1 mól X általános képletű vegyületre számítva - 1—2 mólos mennyiségben alkalmaznunk. A reakcióelegy hőmérséklete változtatható -30 °C és az oldószer forráspontja között. A reakció, időtartama pedig előnyösen 5—25 óra. A kapott IX általános képletű vegyületet - ahol R1, R 3 , R 4 és n jelentése a megadott - önmagában ismert módszerekkel izolálhatjuk. G) reakciólépés: A G) reakciólépést oly módon hajtjuk végre, hogy valamely IX általános képletű vegyületet - ahol R1, R3 , R 4 és n jelentése a megadott — dehidratálunk. A dehidratáláshoz alkalmazhatunk valamely dehid-5 ratálószert. E célra alkalmas dehidratálószerek például az ásványi savak (például kénsav, foszforsav, foszforossav, sósav); foszforoxiklorid; tionilklorid; arilszulfonsavak (például benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav, /J-naftalinszulfonsav),; ecetsav és származékai 10 (például trifluorecetsav, triklórecetsav); valamint rövidszénláncú alkilszulfonsavak (például metánszulfonsav, etánszulfonsav, propánszulfonsav), hogy csak néhányat említsünk. E reakcióhoz alkalmazható oldószer bármilyen 15 oldószer lehet, amennyiben inert a reakció szempontjából. A reakcióelegy hőmérséklete lehet csökkentett, tehát dolgozhatunk hűtés közben, de lehet körülbelül 150 °C is; azaz a hőmérséklet igen tág határok között 20 változtatható. A kapott X általános képletű vegyület - ahol R1, R3 , R 4 és n jelentése a megadott - a X-a és X-b általános képletekkel - ahol R1 , R 3 , R 4 és n jelentése a megadott — jellemzett szerkezetű lehet. 25 H) reakciólépés: A H) reakciólépést oly módon hajtjuk végre, hogy valamely X általános képletű vegyületet - ahol R1, R3 , R 4 és n jelentése a megadott - szolvolizálunk. Szolvolízis alatt általában oldószerként vizet alkal-30 mázó hidrolízist, vagy alkoholt (például metanolt, etanolt, propanolt, izopropanolt, butanolt, izobutanolt, szek-butanolt, terc-butanolt, benzílalkoholt) alkalmazó alkoholízist értünk, bár oldószerként fenolt is használhatunk. 35 A szolvolízist általában valamely katalizátor jelenlétében végezzük. Alkalmas katalizátor valamely hidrogénhalogenid (például sósav, brómhidrogénsavjódhidrogénsav); valamely ásványi sav, például sósav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav, kénsav, foszforsav, 40 polifoszforsav; valamely szerves sav, például hangyasav, ecetsav, p-toluolszulfonsav, |3-naftalinszulfonsav; valamely nehézfémsó, például higanyklorid, higanybromid, higanyfluorid, higanyszulfát, rézbromid, és így tovább; hogy csak néhányat említsünk. Ezeket a 45 katalizátorokat alkalmazhatjuk egyedül vagy egymással kombinálva. A reakcióelegy hőmérséklete függ a reakciókörülményektől, így az oldószer típusától, az alkalmazott katalizátortól; általában hűtés közben szobahőmérsékleten, vagy hevítés közben dolgoz-50 hatunk, célszerűen körülbelül 0-120 °C közötti hőmérséklettartományb an. A reakció időtartamát a gyakorlati céloknak megfelelően választjuk meg. A kapott I-a általános képletű vegyület — ahol R1 55 és n jelentése a megadott — karboxil csoportja különböző származéka alakjában lehet jelen, a reakció körülményeitől függően. Ha például egy X általános képletű vegyületet hidrolízisnek vetünk alá, úgy a szabad savat kapjuk; alkoholízis esetében olyan I—a 60 általános képletű vegyületet kapunk, amelynek karboxilcsoportja észterezett az alkalmazott alkohollal. A reakciókörülményektől függően kaphatunk tehát észterezett vagy nem észterezett-1—a általános képletű vegyületeket. 65 Az I-a általános képletű vegyületeket — ahol R1 5
