170321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés főként nehezen szállítható porszerű ömleszett anyagok pneumatikus dugós és/vagy tolószállítására

5 170321 6 sere részben visszacsatolt, az 1 281 931 sz. NSZK közzétételi irat szerinti, részben másodlagos levegő bevezetésével működtetett gyorsítófúvókás, az 1 283 147 sz. NSZK közzétételi irat és a 220 831 sz. szovjet szabadalmi leírás szerinti, részben ezek kombinációjaként visszacsatolással vezérelt gyorsítófúvókás, az 1 559 027 sz. francia szabadalmi leírás szerinti eljárásokat ül. berendezéseket dolgozták ki. Ezeknél az eljárásoknál ill. berendezéseknél fő hátrányként azonban az jelentkezik, hogy részben a szabályozhatóság és üzembiztonság javítására tett intézkedésekkel megnövekszik a szállító levegő sebessége és csökken a keveredési arány. A fenti 1 559 027 sz. francia szabadalmi leírás közlése szerint 20 t/ó teljesítményű szállításhoz 660 m3/ó levegőt használnak fel, azaz a keverési arány mindössze 20 körül van, ami a hígáramú szállításnak felel meg, részben pedig a boltozódás elkerülésére semmiféle intézkedést nem foganatosítanak, és az indítóedény után nem nagy távolságban lerakódó, leülepedő anyag ismét eltömődést okozhat, ami jelentősen veszélyezteti a folyamatos üzem fenntarthatóságát. A beboltozódás megakadályozására egy hatékony berendezést dolgoztak ki és ismertettek az 1 152 947 sz. NSZK pótszabadalmi leírásban, melynél a tartály falára egy laza, szemipermeábilis lepedő van felfektetve és a lepedő alá bevezetett levegővel a beboltozódott anyagot lényegében mechanikus úton omlasztják. A berendezés komoly hátránya azonban az, hogy csak kúphéjazatban lehet kiképezni és egyrészt a kúphéj elkészítése csak egyedi gyártásban lehetséges, így igen drága, másrészt az egy adott térfogathoz tartozó befoglaló méretei kedvezőtlenek a szokásos hengerhéjakhoz viszonyítva. A szállítócsövek eldugulásának megakadályozására pedig ezeket kísérővezetékkel látják el a 240 611 sz. szovjet szabadalmi leírás és az 1 285 386 sz. NSZK közzétételi irat szerint, ahol a szállított anyagba a szállítócső mentén másodlagos levegőt nyomnak. Az ismert és elsősorban a keverési arány növelésével létrehozott eljárások és berendezések összefoglaló elemzésekor megállapíthatjuk, hogy ezekkel sűrűáramú és legfeljebb egy fluid állapotban végzett pseudo-tolószállításhoz jutnak el, ahol a szállítóközeg nyomásátszármaztatása már közel statikus, így a hígáramú szállítás említett hátrányos tulajdonságainak egy részét el is kerülik, viszont újabb hátrányos tulajdonságokat indukálnak az üzemi nyomásesés nagymértékű, 6—8 att értéket is elérő növekedésével és a rendszerek dugulási hajlamával. Az ezek elkerülésére tett intézkedésekkel viszont erősen leromlik a keverési arány, a beboltozódások meggátlása még így sincs kielégítően megoldva, az edények ürítése és az ürítés szabályozása továbbra is nehézkes. A szállítási folyamatot pedig azzal jellemezhetjük, hogy a ciklus megindulásakor lényegében már áramló szállítóközegbe kezdik beadagolni az anyagot, ezután kezdődik csak számbavehető mértékű anyagszállítás, melynek jellege egyrészt térben a vezeték, másrészt időben a ciklus végénél már inkább a hígáramú szállításhoz hasonlít, semmint a legalább részben statikus nyomásátszármaztatású sűrűáramú szállításhoz. A fenti részben elméleti, részben gyakorlati megfontolások alapján megvalósított eljárások ül. berendezések az esetek többségében csak egy anyag pneumatikus szállítására alkalmasak. Ebből következik az a jellemző hátrányos tulajdonság, hogy több és különösen több különböző csoportba tartozó anyag 5 szállítására alkalmas, főként átrakó vasúti állomások vagy kikötők igényeit kielégítő berendezést a gyakorlatban eddig nem sikerült megvalósítani. A találmány feladata a szállítandó anyag tulajdonságaitól közel független, szívó- és nyomóüzemben 10 egyaránt statikus energiaátszármaztatással működő eljárás és berendezés kidolgozása. A találmány szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy a közbenső térben a környező atmoszférához viszonyítva nyomáskülönbséget hozunk létre, a 15 szállítandó anyagot a közbenső térben felhalmozott potenciális energiával lökésszerűen hozzuk mozgásba és célszerűen szaggatottan adagoljuk, miközben a közbenső térben a nyomáskülönbséget fenntartjuk. A találmány szerinti eljárás további jeüemzője az, 20 hogy szívóüzemnél a közbenső tér nyomását 1,0 ata alá, célszerűen egy 0,6—0,3 ata közötti, értékre csökkentjük, miközben a szívóvezeték belépőnyílását eltömjük a szállítandó anyaggal, majd a közbenső teret és a szívóvezetéket hirtelen összekapcsoljuk, 25 ezzel megindítjuk az anyagot és a közbenső teret feltöltjük, miközben az anyagot célszerűen a közbenső térben végzett szűréssel választjuk el a szállítóközegtől, miközben a szívóvezeték belépő nyílását célszerűen áüandóan vagy csaknem állandóan eltömve 30 tartjuk. Egyes különösen nehezen szállítható anyagok esetében azt találtuk, hogy a közbenső tér nyomását 0,3 ata alá kell csökkenteni. Ugyancsak főként ezeknél az anyagoknál bizonyult a szállítás üzembiztonságának fenntartása szempontjából célszerűnek, 35 hogy a szívóvezetékbe diszkrét pontokban a külső atmoszférából levegőt engedünk be. Ha a találmány szerinti eljárással nyomóüzemet valósítunk meg, akkor a.közbenső tér nyomását a száüítási út hossza függvényében 1,0 ata fölé növel-40 jük, a közbenső teret és a nyomóvezetéket hirtelen összekapcsoljuk, miközben a közbenső teret feltöltő anyagot célszerűen a közbenső térrel érintkező határfelületén lazítjuk és/vagy a közbenső tér és a nyomóvezeték határánál adagoljuk és/vagy omlasztjuk, ahol 45 a közbenső tér nyomását a szállítási út hossza függvényében célszerűen 0,05—0,1 at/m fajlagos értékkel növeljük. Kísérleteink során azt találtuk, hogy a közbenső tér nyomását indítás előtt a névleges üzemi nyomás 40—60%-ára célszerű beállítani. 50 A találmány szerinti eljárás nyomóüzemű foganatosításakor célszerű a közbenső tér nyomását a szállítandó anyag fölé és/vagy a közbenső térrel érintkező határfelülete mentén bevezetett szállítóközeggel növelni, majd a közbenső tér nyomását 55 szállítás közben az anyag lazítására és/vagy adagolására és/vagy omlasztására bevezetett szállítóközeggel fenntartani. Különösen nehezen száüítható anyagok esetében találtuk előnyösnek azt, hogy lazításnál és/vagy ada-60 golásnál és/vagy omlasztásnál a szállítóközeg nyomását és/vagy mennyiségét a közbenső tér geometriai tengelye mentén és/vagy geometriai tengelye körül térben és/vagy időben elhangoljuk. Ugyancsak ezeknél az anyagoknál bizonyult elő-65 nyös megoldásnak az az intézkedés, hogy a nyomó-3