170169. lajstromszámú szabadalom • Rácsszerű meleg ragasztó bevonat sík alakzatokon, valamint eljárás a bevonat előállítására
3 170169 i 4 nyomás, idő, gőzhatás és hőmérsékleti körülmények és viszonylag szélesebb határok között ingadozhatnak anélkül, hogy a sik felület tapintása megváltozna vagy.a tapadási erősség csökkenne. A találmány szerinti bevonat alkalmazásával nehezen ragaszthaté sik felületek, például szilikonozott felületek is kifogástalanul és eddig még el nem érhető tapadási erősséggel ragaszthatok össze a megfelelő boritóanyagokkal. Az ilyen tipusu anyagok ragasztásakor mindeddig nagyobb nyomás és hőmérséklet alkalmazására volt szükség, amelynek hatására a ragasztóanyag sok esetben átütött a betéten és a boritőanyagon. A találmány szerinti bevonat alkalmazásakor ilyen átütés nem tapasztalható. A találmány szerinti bevonatok nemcsak szövetekre, kötszövött anyagokra, fátylakra vagy hab-anyagokra, hanem természetes vagy műbőrökre, műszőrmékre, papirra, tapétára, fára és hasonló anyagokra is felvihetők. A találmány szerint ugy is eljárhatunk, hogy a bevonatot a sik felületnek csak egy meghatározott részén alakit juk ki. A részleges bevonás például az un. kombinált rögzitőbetét-szalagoknál jelentős, amelyek szövetvastagsága, szövetfajtája, fonálerőssége, fonalsűrűsége, fonalszáma és hasonló jellemzői meghatározott hossz- vagy keresztmetszet-intervallumonként változnak. E különbségek miatt a betét és a boritóanyag ragasztott részei között tapadási erősség-különbségek lépnek fel, mert a ragasztáskor a hőátadás sebessége szakaszról szakaszra változik. A találmány szerinti, legalább két egymás fölött fekvő, különböző ragasztóképességü rétegből kialakított bevonat alkalmazásával ezek a tapadási erő-változások kompenzálhatok. A találmány szerinti rácsszerü bevonat vonalas, hálós, spirálalaku vagy bármilyen egyéb szabályosan vagy szabálytalanul elrendezett rácsalakzat lehet. Különösen előnyösnek bizonyultak a pontrácsok, amelyek előnyösen textilanyagokkal összeragasztandó szövetek, kötszövött anyagok, fátylak vagy hab-anyagok bevonásakor alakithatók ki. Különösen előnyösek a pontrács-szerkezetű bevonatok betét- és bélésanyagoknál. A közvetlenül a bevont sik felületen fekvő alsó réteg anyagi sajátságait előnyösen ugy választjuk meg, hogy az alsó réteg a meleg ragasztás körülményei között a legutolsó felső rétegénél kisebb termoplasztikus folyással rendelkezzen. Ezt például az olvadék viszkozitásának és/vagy az olvadáspontnak, illetve a meleg ragasztó-réteg kezdeti olvadási hőmérséklettartományának megfelelő szabályozásával érhetjük el. A találmány szerinti bevonat előnyösen egy nagyobb olvadék-viszkozitású és/vagy nagyobb olvadáspontu, illetve nagyobb olvadási tartományú meleg ragasztóból kialakitott rácsalaku alsó rétegből és csak egyetlen további, az alaprácson elhelyezkedő felső rétegből áll, amely utóbbi olvadék-viszkozitása és/vagy olvadáspontja, illetve olvadási hőmérséklettartománya kisebb az alsó rétegénél. Ezt például ugy biztosithatjuk, hogy egy lágyitómentes vagy kis lágyitótartalmu meleg ragasztóból kialakitott alsó rétegre nagyobb mennyiségű lágyitót tartalmazó felső réteget viszünk fel. Az alsó és a felső réteg egymástól eltérő sajátságait eltérő kémiai szerkezetű polimerek, eltérő monomertartalmu polimerek vagy eltérő polimerizációs fokú polimerek alkalmazásával is biztosithatjuk. Alsó rétegként például kis lágyitótartalmu polivinilkloridot, alacsony nyomáson előállított, nagyobb olvadék-viszkozitású polietilént, térhálósodé vagy nem térhálósodé poliakrilátokat, polivinilacetátot, poliamidot, térhálósodé vagy nem térhálósodé poliuretánt használhatunk. Felső rétegként például nagyobb lágyitótartalmu polivinilkloridot, kisebb olvadék-viszkozitással rendelkező kis nyomáson előállított polietilént, nem térhálósodé poliakrilátot, polivinilacetátot, vagy különösen előnyösen, alacsony olvadáspontu, adott esetben lágyitót tartalmazó poliamidot vagy poliuretánokat használhatunk. Nagyobb lágyitótartalmu felső réteget végül ugy is kialakíthatunk, hogy az alsó rétegre tiszta lágyitót, lágyitó-oldatot vagy lágyitó-emulziót viszünk fel." A lágyitó az alsó réteg felső fázisába diffundál, és igy ugyancsak egy egymás fölött elhelyezkedő réteg-rendszer alakul ki, ahol a rétegek ragasztóképeasége eltér egymástól. A rajzon a találmány szerinti megoldás egy előnyös kiviteli alakját tüntetjük fel metszetben. A réteget hordozó sik felületet, például bélésanyagot 1-gyel, az alsó réteget 2-vel, mig a felső réteget 3-mal jelöltük. A rácsszerü alsó réteget szokásos módon, szitanyomó körsablonokkal vagy nyomóhengerekkel alakithatjuk ki a sik felületen. A ragasztóanyagot por vagy pép alakjában juttatjuk a gravírozott henger rovátkáiba vagy a szitanyomé sablon szitaráosára, és innen visszük fel a sik felületre. Az alsó réteg szinterelése után a rácsalakban kötött alsó rétegre felvisszük a felső réteget, Ehhez a művelethez előnyösen levonóhengert vagy "roll-coater"-t használunk. A sima hengerre vékonyrétegben egy vizes közegben emulgeált vagy szuszpendált, vagy oldószerrel, lágyítóval vagy hőmérséklet hatására elfolyósitott meleg ragasztót vagy lágyitót, lágyitó-oldatot vagy lágyitó-emulziót viszünk fel, és a csúcsokon felhalmozódott anyag egy részét könnyed nyomással átvisszük a rácsalaku alsó rétegre. E művelet során a rácsszerü alsó réteggel bevont sik alapot a forgó henger közé vezetjük, majd utána adott esetben szárítjuk. Kivételes esetekben a felső és az alsó réteg között egy közbenső réteget is kialakíthatunk, például akkor, ha az alsó és a felső réteg között tapadást biztosító anyagra van szükség. A találmányt az alábbi példákban az oltalmi kör korlátozása nélkül részletesen ismertetjük. 1. Példa Betétszövetre porpont-eljárással, pontszerűen gravirozott henger felhasználásával /ll mesh. /=121 pont/inch2 / pont sűrűségben/ körülbelül 18 g/nf 6,6/6,12-kopoliamid-port /o.p.: kb. 12o C° /Kofler-készülékben/, olvadék-viszkozitás 16o C°-on kb. 2o ooo Poise/ viszünk fel. A pontok szinterelése után a szövetet a bevont oldallal fölfelé egy forgó levonóhenger alatt vezetjük át. E műveletben kis hengernyomást alkalmazunk. A külső sima hengerfelületre simitókéssel 5o sulyrész, a fentieknek megfelelő kopoliamidot, 5o sulyrész lágyitót, 7o sulyrész triklórmetilént és 3o sulyrész metanolt tartalmazó oldatot viszünk fel. A pontok csúcsai átveszik a hengerfalról az oldat egy részét. Szárítás után a réteg súlya kb. 3o g/m. A felsőruházati cikkekhez bélésként használatos anyagoknál gyakran alkalmazott, 9-15 meeh /94-26o pont/inch2 / pontsUrüségU durvább pontrácsokat levonóhenger vagy "roll-coater" felhasználásával egyszerűen kialakíthatjuk. Az ugyancsak szokásos finomabb pontrács felviteléhez azonban nagy levonó- és hengerpon— tosság szükséges. A találmány szerinti bevonatokat igen finom rácsozat esetén is minden nehézség nélkül kialakithatjuk, ha a rácsszerü pépes viszkózus műanyag- vagy gyanta-alaprétegbe poralaku vagy pelyhes meleg ragasztót vagy meleg ragasztó-lágy itó elegyet porlasztunk, vagy ha a bevonatot két egymás fölött fekvő domborított fóliából vagy két egymás fölött fekvő, egymást keresztező fonalsorból alakitjuk ki. Az egyes fólia-, illetve fonalsor-rétegek ragasztóképessége eltér egymástól. Porlasztáskor a por vagy pehely a pépes-viszkőzus alsó rétegbe tapad. A fölösleges, meg nem tapadt részt lefúvatjuk, leszivatjuk és/vagy lerázzuk. így egymás fölött különböző ragasztóképességü rétegeket tartalmazó rácsszerü bevonatot kapunk, ahol a rétegek az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
