170138. lajstromszámú szabadalom • Csekély hulladékkal sajtolható fékkar kerékpár agyhoz és eljárás ennek előállítására

3 170138 4 vődik össze. A csekély anyagfelhasználást igénylő, kü­lönösen kis szalagszélességet állandó szilárd­sági értékek mellett ugy lehet megválósitani, ha a fékkar bilincs felőli nyilasát megfele­lően alakítjuk ki. A találmány szerinti meg­oldásban ezért ezt a nyilast ugy képeztük ki, hogy a vízszinteshez képest hegyesszögben ál­lé élből kiinduló rést készítünk, amelynek a­lapfelülete célszerűen félkör alakú. A találmány szerinti megoldás további ki­viteli változatában a fékkar körvonalát ugy választjuk, hogy a felső és alsó él vízszin­teshez képest hegyesszögben elhelyezkedő szakaszához csatlakozva úgyszintén hegyesszö­gű szakaszokat iktatunk be, amelyek a bilincs irányában vizszintesbe mennek át. A találmány szerinti megoldás nem csak ma­gára a fékkarra, hanem ennek előállitási el­járására is kiterjed, biztositva a legcseké­lyebb hulladék képződést. A találmány szerinti megoldás meghatározó­ja abban van, hogy B optimális szalagszéles­ség B = §• + H* • sin /•£. + fi] I + c • coso<, képlettel meghatározható. A képletben s = sajtolási előtolás, f s a bilincs felőli nyilas középpontjának legkisebb távolsága a fékkar felső élé­től, c = a bilincs felőli nyilas középpontjának legkisebb távolsága a fékkar alsó élétől, sin/b*^ , H' = a bilincs felőli nyilas és az agy felő­li furat középpontjának távolsága 2 = c + f A szalagszélesség meghatározásánál az s, f, c és R' paraméterek szerkezetileg adottak. Ennek következtében a fenti egyenlettel, a paramétereket ismerve, a mindenkori szerke­zeti adottság szerint a sajtoláshoz szüksé­ges optimális szalagszélesség számitható. A találmány szerinti megoldást az alábbi­akban néhány kiviteli példán rajzok segítsé­gével részletesebben ismertetjük és összeha­sonlítjuk a technika eddigi állását jelző fékkar-megoldásokkal: az 1. ábra oldalnézetben mutatja a hagyo­mányos fékkart, összeszerelt állapotban ke­rékpár aggyal és a részleges nézetével, a 2. ábra a technika jelenlegi állása szerinti fékkar oldalnézete, a 3. ábra a találmány szerinti megoldás egyik kiviteli alakja szerinti fékkar oldal­nézete, a 4. ábra a találmány szerinti fékkar kör­vonalának meghatározásához szükséges legfon­tosabb paramétereket tünteti fel vázlatosan, az 5. ábra a találmány szerinti megoldás­ban kivitelezett fékkart mutatja a fékkar sajtolásához szükséges szalaggal és a szalag optimális szélességének meghatározásához szükséges legfontosabb paraméterekkel, a 6. ábra a találmány szerinti megoldás­ban kivitelezett fékkar további kiviteli a­lakja módosított körvonallal, a 7. ábra a találmány szerinti megoldásban kivitelezett fékkar két további kiviteli pél­dája a különböző körvonalakat meghatározó a­nyagfeszültségek vázlatos ismertetésével, a 8. ábra a találmány szerin-ti megoldásban szerkesztett további fékkart tünteti fel, a 9. ábra a 8, ábra szerinti fékkar körvo­nal szerkesztésének további, de kisebb a­nyagvastagságot lehetővé tevő kiviteli példá­ját mutatja, a lo. ábra a találmány szerinti megoldás­ban kivitelezett fékkar olyan kiviteli alak­ját mutatja, amelyben a bilincs oldali nyi­last végén nyitott, ferde résként alakítottuk ki, a 11. ábra a lo. ábrához képest a talál­mány szerinti fékkar további kiviteli alakját mutatja kisebb anyagvastagsággal, a 12. ábra a lo. és 11. ábrák szerinti fék­kar kialakítás feszültség eloszlását tünteti fel a technika állása szerinti fékkar körvo­nalakhoz képest, a 13. ábra a találmány szerinti további fékkart mutatja, amely az előbbi változatok­hoz képest kisebb sajtolási előtolást igényel, a 14. ábra a 13. ábrán látható fékkar kivi­telt mutatja, amely kisebb vastagsággal ren­delkezhet, a 15. ábra az 1. és 2., valamint a 13« és 14. ábrákon látható kiviteli alakok hajlitó szilárdságát tünteti fel vázlatosan, a 16. ábra a találmány szerinti megoldás­ban kivitelezett fékkart tünteti fel, amely kis sajtolási előtolást igényel és ahol a bi­lincs felőli nyilas nyitott résként van kia­lakítva, a 17. ábra a 16. ábra szerinti fékkar ki­viteli alakját tünteti fel viszonylag kisebb anyagvastagsággal, a 18. ábra az 1., 16. és 17. ábrák szerin­ti fékkarok feszültség eloszlását vázlatosan mutatja, a 19. ábra szalagot tüntet fel sajtolási vonalakkal. Az 1. ábrán hagyományos 1 fékkar látható. A 6 kerékagytól a fékező erőt ez az 1 fékkar származtatja át a 4 vázra. Ezért az 1 fékkar­nak a 6 kerékagy felőli részén olyan furat van, amely a 2 tengelyre illeszkedik. Az 5 feszitőkupról a fékező erő az 1 fékkarra ugy adódik át, hogy ez a két géprész egymáshoz elfordulásmentesen kapcsolódik. A 4 vázhoz az 1 fékkar a 3 bilincs révén csatlakozik, amelyhez az 1 fékkart csavarral rögzitik. A 2. ábra az 1. ábrán példaként bemutatott hagyományos fékkart különállóan mutatja. A bilincs felőli oldalon levő 7 nyilast csavart felvevő furatnak alakították ki. Az agy felő­li oldalon elhelyezett nyilast 8 alakos fu­ratnak képezték ki annak érdekében, hogy az 5 feszitőkup /l. ábra/ toldata elfordulásmen­tesen illeszkedjék abba, amikor a feszitőkup­tól a fékező erőt a fékkarra viszik át. A 8 alakos furatot ugy helyezték el, hogy közép­pontja a tengely középpontjával egybe essék. Természetesen a fékkar és feszitőkup ettől eltérő kötésmódja is alkalmazható, pl. az alakos furatot körben övező rovátkolással láthatják el a fékkart, ill. a fékkarnak az emeltyű kúpban történő rögzítéséhez a kerék­agy tengelyvégének megfelelően a fékkar kül­ső körvonalát különlegesen alakithatják ki. A 2. ábrából látható, hogy ilyen alakú fékkart kis hulladékkal járó sajtolással e­lőállitani nem lehet. A hagyományos sajtolás során a fékkarokat középponthoz képest pá­ronként szimmetrikusan szalagahyagból saj­tolták ki, és a sajtoló szerszámot célszerű­en ugy alakították ki, hogy egy előtolással négy fékkart egyidejűleg állitsanak elő. Ennek során a fékkarok ugy helyezkednek el, hogy kerékagy felőli végeik felváltva a sza­lag jobb és bal szélén helyezkednek el és középső egyenes részeik egymáshoz viszonyít­va megközelítőleg párhuzamosak. A fékkarok ilyen kialakítása és gyártása a hagyományos értékelés szerint igen kedvező anyagfelhasz­nálást és ésszerű gyártást eredményez, de ez még lényegesen tovább tökéletesíthető, aho­gyan a következőkben a találmány szerinti -megoldás különböző kiviteli példáival kap­csolatban kimutatjuk. A3, ábra a találmány szerinti megoldás egy kiviteli példáját tünteti fel. Minthogy a fékező erőt a feszitőkupról a fékkarra kü­lönböző módon, tehát nemcsak alakos furat révén lehet átszármaztatni, ezeket a lehető­ségeket a 3. ábra szerinti kivitelnél és a találmány szerinti megoldás további változa­tainál külön nem ismertetjük. Minden esetre utalnunk kell arra, hogy abban az esetben, ha a 2. ábrán látható alakos furatot a fék­kar agy felőli része belső oldalának rovátko­lásával helyettesítjük, akkor a fékkar ezen 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom