170068. lajstromszámú szabadalom • Növények fejlődését szabályozó készítmények
11 170068 12 savamidok a következő reakcióval készíthetők: valamely előbbi reakció szerint előállított megfelelő 2-klór-etánszulfinsavamidot egy alkalmas acetecetsavamid vagy -észter fémsójával, pl. tallium- vagy ezüst-sójával vagyis a XXI általános képletű vegyülettel - ahol Z szubsztituens metoxi-, monometilamino- vagy dimetilamino-csoport és M fém-ion, pl. tallium- vagy ezüst-ion - reagáltatunk. Ezt a reakciót célszerűen egy inert szerves oldószerben, mint éterben vagy tetrahidrofuránban hajtjuk végre. Az előbbi szintézistechnikával előállított 2-halogénetán-szulfinsavamidok kiindulási anyagként is felhasználhatók a találmány szerinti 2-hidroxietán-szulfinsavamidok szintézisénél. Ilyen szintézistechnika alkalmazása esetén a 2-hidroxietán-szulfonsavamidokat a megfelelő 2-halogén-analóg származékoknak ezüsthidroxiddal történő reagáltatása útján állítjuk elő. Ezt a reakciót célszerűen éteres közegben végezzük, az ezüsthidroxidot in situ képezzük akként, hogy ezüstoxidhoz víztartalmú étert adunk. X szubsztituensként alkiltio-, monoalkilaminovagy dialkilamino-csoportot tartalmazó 0-helyzetben helyettesített etánszulfinsavamidok a 2-klóretán-szulfinsavamidokból állíthatók elő kétlépéses szintézistechnikával. A kezdeti lépésben a fent ismertetett módszer szerint előállított 2-klóretán-szulfinsavamidot valamely szerves bázis katalizátor, mint trietilamin hatására dehidroklórozásnak vetjük alá, amikor etánszulfinsavamidhoz jutunk. Ezt a reakciót célszerűen egy inert szerves oldószerben, mint benzolban végezzük és a reakciókeverékhez kellő mennyiségű bázist adunk hozzá, hogy a reakció közben melléktermékként képződött sósavat megkössük. A második reakciólépésben a kapott etán-szulfinsavamid köztiterméket egy alkilmerkaptánnal vagy mono- vagy dialkilaminnal reagáltatva a kívánt j3-helyzetben helyettesített etánszulfinsavamidhoz jutunk. A reakciót előnyösen egy inert szerves oldószerben végezzük, előnyösen ugyanazt az oldószert alkalmazzuk, mint a dehidroklórozási reakciónál. Az amid-nitrogén-atomon /3-helyzetű halogénetán-szulfiniloxialkil-gyökkel helyettesített /3-helyzetben halogénnel szubsztituált etánszulfinsavamidok úgy állíthatók elő, hogy az amid-nitrogénen hidroxialkil-csoporttal helyettesített 0-halogénetán-szulfinsavamidot valamely XIX általános képletű (3-halogénetán-szulfinilkloriddal reagáltatjuk. A reakciót célszerűen egy inert, mint nitrogén-atmoszférában vízmentes oldószerben pl. vízmentes éterben hajtjuk végre. A következő példák a találmány szerinti vegyületek előállítását és növényi növekedésszabályzó szerként való alkalmazását mutatják be. A példákban a súlyrész és térfogatrész értékek viszonya ugyanaz, mint a kg és a liter viszonya, míg az összes hőmérsékleti adat C°-ban van megadva. A példákban a vegyületek szerkezetét infravörös spektrumadatokkal nukleáris mágneses rezonanciával, spektral- és elemi analízis adatokkal igazoltuk. 1. példa 2-klóret án-szulf insav (XXII képletű vegyület) 5 Douglass, I.B. és Norton, R.V. „Journal of Organic Chemistry" 33, p. 2104 (1968) c. folyóiratban ismertetett eljárással bisz-(2-klóretil)-diszulfidot a következő módszerrel oxidációs úton klórozunk: 1° 38,0 súlyrész bisz-(2-klóretil)-diszulfidot 24,0 súlyrész jégecetet tartalmazó reakcióedénybe adagoljuk és a reakcióelegyet 10 C°-ra lehűtjük. A lehűtött oldatba klórgázt vezetünk be olyan sebességgel, hogy a reakció hőmérséklete kb. 10 C°-on marad-I5 jon. A klór hozzáadást mindaddig folytatjuk, míg a reakciókeverék sötét narancs-színe eltűnik. Az oldatot ezután csökkentett nyomáson desztilláljuk, amikor átlátszó folyadékhoz jutunk, ez 50,4 súlyrész 2-klóretánszulfinilklorid, amelynek forráspontja 20 12 Torr nyomáson 81-82 C°. 29,4 súlyrész 2-klóretán-szulfinilklorid 250 térfogatrészben készült oldatához egyszerre 3,6 súlyrész vizet adunk. A reakciókeveréket 1 óra hosszat 25 szobahőmérsékleten tartjuk, eközben a reakciókeveréken élénk nitrogénáramot buborékoltatunk keresztül. A megadott reakcióperiódus eltelte után az oldatot vákuumban bepároljuk, így 26,4 súlyrész színtelen folyadékhoz jutunk. Ezt a folyadékot 30 molekuláris desztillációval 75 C°-on és 1 x 10"4 Torr nyomáson tovább tisztítjuk, az így kapott 14,5 térfogatrész színtelen viszkózus olaj a 2-klór -etán-szulfinsav. 2. példa 2-klóretán-szulfinsav-(2-etil)-hexil-észter (XXIII képletű vegyület) 40 Az 1. példa szerint 16,2 súlyrész 2-klóretán-szulfinilkloridot állítunk elő és ehhez keverés közben -15 és -30 C° közötti hőmérsékleten nitrogénatmoszférában 13,0 súlyrész 2-etilhexanolt csepeg-45 tétünk. Az adagolás befejezése után a külső hűtést megszüntetjük és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk. A reakcióelegyet ezután 20 cm hosszú Vigreux-oszlopon ledesztilláljuk, amikor átlátszó fehér folyadék 50 alakjában 17,4 súlyrész 2-klór-etánszulfinsav-(2-etil)-hexil-észterhez jutunk, amelynek forráspontja 0,3 Torr nyomáson 110-112 C°. 55 3. példa 2-klór-etánszulfinsav-butil-észter (XXIV képletű vegyület) 60 16,2 súlyrész 1. példa szerint készült 2-klóretánszulfinilkloridot 130 térfogatrész vízmentes éterben feloldunk és az oldatot -15C°-ra lehűtjük. A lehűtött oldathoz nitrogén-atmoszférában normál butanolt csepegtetünk. Az adagolási idő befejezése 65 után a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hagy-6
