170068. lajstromszámú szabadalom • Növények fejlődését szabályozó készítmények

11 170068 12 savamidok a következő reakcióval készíthetők: valamely előbbi reakció szerint előállított megfelelő 2-klór-etánszulfinsavamidot egy alkalmas acetecet­savamid vagy -észter fémsójával, pl. tallium- vagy ezüst-sójával vagyis a XXI általános képletű vegyü­lettel - ahol Z szubsztituens metoxi-, monometil­amino- vagy dimetilamino-csoport és M fém-ion, pl. tallium- vagy ezüst-ion - reagáltatunk. Ezt a reakciót célszerűen egy inert szerves oldószerben, mint éterben vagy tetrahidrofuránban hajtjuk végre. Az előbbi szintézistechnikával előállított 2-halo­génetán-szulfinsavamidok kiindulási anyagként is felhasználhatók a találmány szerinti 2-hidroxietán­-szulfinsavamidok szintézisénél. Ilyen szintézis­technika alkalmazása esetén a 2-hidroxietán-szul­fonsavamidokat a megfelelő 2-halogén-analóg szár­mazékoknak ezüsthidroxiddal történő reagáltatása útján állítjuk elő. Ezt a reakciót célszerűen éteres közegben végezzük, az ezüsthidroxidot in situ képezzük akként, hogy ezüstoxidhoz víztartalmú étert adunk. X szubsztituensként alkiltio-, monoalkilamino­vagy dialkilamino-csoportot tartalmazó 0-helyzetben helyettesített etánszulfinsavamidok a 2-klóretán­-szulfinsavamidokból állíthatók elő kétlépéses szin­tézistechnikával. A kezdeti lépésben a fent ismer­tetett módszer szerint előállított 2-klóretán-szulfin­savamidot valamely szerves bázis katalizátor, mint trietilamin hatására dehidroklórozásnak vetjük alá, amikor etánszulfinsavamidhoz jutunk. Ezt a reak­ciót célszerűen egy inert szerves oldószerben, mint benzolban végezzük és a reakciókeverékhez kellő mennyiségű bázist adunk hozzá, hogy a reakció közben melléktermékként képződött sósavat meg­kössük. A második reakciólépésben a kapott etán-szulfinsavamid köztiterméket egy alkilmerkap­tánnal vagy mono- vagy dialkilaminnal reagáltatva a kívánt j3-helyzetben helyettesített etánszulfinsav­amidhoz jutunk. A reakciót előnyösen egy inert szerves oldószerben végezzük, előnyösen ugyanazt az oldószert alkalmazzuk, mint a dehidroklórozási reakciónál. Az amid-nitrogén-atomon /3-helyzetű halogén­etán-szulfiniloxialkil-gyökkel helyettesített /3-helyzet­ben halogénnel szubsztituált etánszulfinsavamidok úgy állíthatók elő, hogy az amid-nitrogénen hidroxialkil-csoporttal helyettesített 0-halogénetán­-szulfinsavamidot valamely XIX általános képletű (3-halogénetán-szulfinilkloriddal reagáltatjuk. A reak­ciót célszerűen egy inert, mint nitrogén-atmoszfé­rában vízmentes oldószerben pl. vízmentes éterben hajtjuk végre. A következő példák a találmány szerinti vegyü­letek előállítását és növényi növekedésszabályzó szerként való alkalmazását mutatják be. A példák­ban a súlyrész és térfogatrész értékek viszonya ugyanaz, mint a kg és a liter viszonya, míg az összes hőmérsékleti adat C°-ban van megadva. A példákban a vegyületek szerkezetét infravörös spektrumadatokkal nukleáris mágneses rezonan­ciával, spektral- és elemi analízis adatokkal igazol­tuk. 1. példa 2-klóret án-szulf insav (XXII képletű vegyület) 5 Douglass, I.B. és Norton, R.V. „Journal of Or­ganic Chemistry" 33, p. 2104 (1968) c. folyóirat­ban ismertetett eljárással bisz-(2-klóretil)-diszulfidot a következő módszerrel oxidációs úton klórozunk: 1° 38,0 súlyrész bisz-(2-klóretil)-diszulfidot 24,0 súly­rész jégecetet tartalmazó reakcióedénybe adagoljuk és a reakcióelegyet 10 C°-ra lehűtjük. A lehűtött oldatba klórgázt vezetünk be olyan sebességgel, hogy a reakció hőmérséklete kb. 10 C°-on marad-I5 jon. A klór hozzáadást mindaddig folytatjuk, míg a reakciókeverék sötét narancs-színe eltűnik. Az olda­tot ezután csökkentett nyomáson desztilláljuk, amikor átlátszó folyadékhoz jutunk, ez 50,4 súly­rész 2-klóretánszulfinilklorid, amelynek forráspontja 20 12 Torr nyomáson 81-82 C°. 29,4 súlyrész 2-klóretán-szulfinilklorid 250 térfo­gatrészben készült oldatához egyszerre 3,6 súlyrész vizet adunk. A reakciókeveréket 1 óra hosszat 25 szobahőmérsékleten tartjuk, eközben a reakció­keveréken élénk nitrogénáramot buborékoltatunk keresztül. A megadott reakcióperiódus eltelte után az oldatot vákuumban bepároljuk, így 26,4 súlyrész színtelen folyadékhoz jutunk. Ezt a folyadékot 30 molekuláris desztillációval 75 C°-on és 1 x 10"4 Torr nyomáson tovább tisztítjuk, az így kapott 14,5 térfogatrész színtelen viszkózus olaj a 2-klór -etán-szulfinsav. 2. példa 2-klóretán-szulfinsav-(2-etil)-hexil-észter (XXIII képletű vegyület) 40 Az 1. példa szerint 16,2 súlyrész 2-klóretán-szul­finilkloridot állítunk elő és ehhez keverés közben -15 és -30 C° közötti hőmérsékleten nitrogén­atmoszférában 13,0 súlyrész 2-etilhexanolt csepeg-45 tétünk. Az adagolás befejezése után a külső hűtést megszüntetjük és a reakciókeveréket szobahőmér­sékleten 16 óra hosszat állni hagyjuk. A reakció­elegyet ezután 20 cm hosszú Vigreux-oszlopon ledesztilláljuk, amikor átlátszó fehér folyadék 50 alakjában 17,4 súlyrész 2-klór-etánszulfinsav-(2-etil)­-hexil-észterhez jutunk, amelynek forráspontja 0,3 Torr nyomáson 110-112 C°. 55 3. példa 2-klór-etánszulfinsav-butil-észter (XXIV képletű vegyület) 60 16,2 súlyrész 1. példa szerint készült 2-klóretán­szulfinilkloridot 130 térfogatrész vízmentes éterben feloldunk és az oldatot -15C°-ra lehűtjük. A lehűtött oldathoz nitrogén-atmoszférában normál butanolt csepegtetünk. Az adagolási idő befejezése 65 után a reakciókeveréket szobahőmérsékletre hagy-6

Next

/
Oldalképek
Tartalom