170068. lajstromszámú szabadalom • Növények fejlődését szabályozó készítmények

170068 X szubsztituensként a vegyület mono- vagy dialkilamino vagy alkiltio-csoportot tartalmaz - akkor az analóg reakcióval állítható elő az etilén-episzulfon báriumhidroxiddal történő gyűrűfelhasításához, amelyet Hesse, G. szerző és munkatársai ismertetnek a Chem. Ber. 90, p. 2106 (1957) folyóiratban. Ezzel a szintézistechnikával a 2-(mono- vagy dialkilamino)etánszulfinsavak úgy állíthatók elő, hogy valamely primer vagy szekunder amint egy etilén-episzulfonnal kezelünk, mimellett ha a 2-helyzetben alkiltio-gyökkel helyettesített etánszulfinsavak előállítása kívánatos, akkor a megfelelő reagensként egy alkilmerkaptánt vagy egy etilénepiszulfont alkalmazunk. A felsorolt reakciókat előnyösen folytathatjuk le egy inert oldószerben, mint éterben. X szubsztituensként hidroxil-csoportot tartalmazó szulfinsavak, vagyis maga a 2-hidroxietánszulfinsav, a 2-hidroxi-etánszulfinsav báriumsójából állítható elő savas kezeléssel, majd a bárium-iont Amberlite IRC-50 AR vagy Dowex-50-W savas ioncserélő gyantás vagy kénsavas kezeléssel távolítjuk el. A szabad savat ezután a képződő vizes oldatból liofilizálással izoláljuk. A 2-hidroxietán-szulfinsav báriumsója ismert vegyület és előállítható Hesse, G. szerző és munkatársai Chem. Ber. 90, p. 2106 (1968) közleménye szerint. II. Szulfinsavas észterek Számos előbb leírt j3-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észter, főként az X szubsztituensként halogén-atomot (klór, bróm vagy jód), alkoxi-, aciloxi-, ariloxi-, aralkoxi-, arilszulfoniloxi-, alkilszulfoniloxi- vagy nitro-csoportot és R szubsztituensként alkil-, alkenil-, alkinil-, akiltioalkil-alkoxi-, aralkoxialkil- vagy halogénezett alkil-csoportot tartalmazó származékok az alábbi módszerrel készíthetők: Az I reakcióvázlat szerint valamely V általános képletű /3-helyzetben helyettesített etánszulfinil-kloridot valamely VI általános képletű hidroxil-vegyülettel - ahol X és R szubsztituens jelentése az előbbi bekezdésben ismertetettek szerint korlátozott - reagáltatunk. Ezt a reakciót valamely inert oldószerben, mint éterben végezzük, szobahőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékleten. A szulfinilklorid fokozott reakcióképessége miatt a reakciót előnyösen inert (nitrogén) atmoszférában végezzük. X szubsztituensként az előbbi bekezdésben ismertetett jelentésű és R szubsztituensként aralkil vagy aril-csoportot tartalmazó /3-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észterek a II reakcióvázlat szerint állíthatók elő. Ennél a reakciónál valamely VII általános képletű hidroxil-vegyület fémsóját, mint nátrium-, kálium- vagy tallium-sóját valamely /^-helyzetben helyettesített etánszulfinilkloriddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót szintén egy inert oldószerben mint éterben vagy benzolban hajtjuk végre, inert atmoszférát alkalmazva. Észter-gyökként viniloxi-jellegű, vagyis R szubsztituensként 2-(mono- vagy dimetilkarbamoil)-1-metil vinil- vagy 2-(metoxikarbonil)-l-metilvinilcsoportot tartalmazó ^-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észtereket — ahol /3-helyzetű, X szubsztituens jelentése megegyezik az I reakcióváltozatban ismertetett jelentéssel - úgy állíthatunk 5 elő, hogy valamely VIII általános képletű megfelelő, acetecetsavamid vagy -észter fémsóját mint talliumvagy ezüstsóját valamely V általános képletű /3-helyzetben helyettesített etánszulfinilkloriddal reagáltatunk a III reakcióvázlat szerint. Az egyes 10 képletekben Z szubsztituens metoxi-, monometilamino- vagy dimetilamino-csoport, M szubsztituens fémion pl. tallium- vagy ezüstion. Ezt a reakciót előnyösen hajtjuk végre egy inert oldószerben, mint tetrahidrofuránban, ahol a reakció közben 15 melléktermékként képződött fémsó gyengén oldható, ezáltal megkönnyíti a szintézis rendszerben ismét felhasználható fém regenerálását. /3-helyzetű szubsztituensként viniloxi-típusú gyököt, vagyis X szubsztituensként A'R' általános 20 képletű csoportot, ahol A' szubsztituens oxigén-atom, R' szubsztituens 2-(mono- vagy dimetilkarbamoil)-l-metilvinil vagy 2-(metoxi-karbonil)-l-metilvinil-csoportot tartalmazó j3-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észterek úgy állíthatók elő, hogy a 25 2-klór-etánszulfinsav-észtert valamely VIII általános képletű acetecetsav-amid vagy -észter fémsójával reagáltatjuk. Ezt a reakciót megfelelő módon hajtjuk végre egy inert oldószerben, mint éterben vagy tetrahidrofuránban. 30 Az I, II és III reakcióvazlat szerint előállított 2-klór-etánszulfinsav-észterek kiindulóanyagként is alkalmazhatók a találmány szerinti 2-hidroxi-etánszulfin sav-észt erek szintézisénél. Ilyen szintézistechnika esetén a 2-hidroxi-etánszulfinsav-észtereket 35 úgy készítjük, hogy a 2-klór-analóg vegyületeket ezüsthidroxiddal reagáltatjuk. Ezt a reakciót előnyösen végezzük éteres közegben in situ képzett ezüsthidroxiddal, amelyet úgy állíthatunk elő, hogy víztartalmú éterhez ezüstoxidot adunk. 40 X szubsztituensként alkiltio-, monoalkilaminovagy dialkilamino-csoportot tartalmazó ß-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észtereket a 2-klóretán-szulfinsavészterekből állíthatunk elő kétlépéses szintézistechnikával. A kezdeti lépésben az I, II 45 vagy III reakcióegyenlet szerint előállított fenti 2-klóretán-szulfinsavésztereket valamely szerves bázis katalizátor, mint trietilamin, behatására dehidroklórozásnak vetjük alá és etánszulfinsav-észtereket képzünk. Ezt a reakciót előnyösen valamely inert 50 szerves oldószerben, mint benzolban végezzük, kellő mennyiségű reakcióközeghez adagolt bázis jelenlétében, a reakció közben melléktermékként képződő sósav megkötése céljából. A második reakciólépésben az etán-szulfinsav-észter köztiter-55 méket egy alkilmerkaptánnal vagy mono- vagy dialkilaminnal reagáltatva a kívánt ß-helyzetben helyettesített etánszulfinsav-észtert állítjuk elő. Ezt a reakciót előnyösen egy inert szerves oldószerben végezzük, előnyösen ugyanazt az oldószert alkal-60 mázzuk, mint a dehidroklórozási reakciónál. III. Tioszulfinsav-észterek X szubsztituensként halogén-atomot (klór, bróm 65 vagy jód), alkoxi-, ariloxi-, aralkoxi-, aciloxi-, 4