170050. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(metoxikarbonil- hidrazono- metilén)-kinoxalin-1,4-dioxid előállítására
3 170050 4 kívánatos a reakcióelegyben egy kis mennyiségű víz jelenléte és ezt általában úgy juttathatjuk be az elegybe, hogy valamely olyan sav-katalizátort alkalmazunk, mint például a tömény sósav vagy hidrogénbromid, melyek vizet tartalmaznak. Azon- 5 ban bármely, a fenti tulajdonságokkal rendelkező oldószer megfelel. A reakció hőmérséklete 30 C°-tól körülbelül 200 C°-ig terjedhet és a legtöbbször az optimális hőmérséklet az alkalmazott reagensektől függ. Ha magasabb hőmérséklettarto- 10 mányban dolgozunk, akkor a reakciót autoklávban vagy más nagynyomású edényben végezzük. Az alkalmazott reagensektől és a hőmérséklettől függően a reakcióidő néhány perc és 24 óra között változhat. Általában a reakció teljessé tételének 15 biztosítása szempontjából a relatíve hosszabb idő alkalmazása célszerűbb. Az optimális reakciókörülményeket kísérletekkel egyszerűen megállapíthatjuk. A kinoxalin-származék és a karbazát aránya széles körben változhat, de a jó kitermelés érdeké- 20 ben 1 mól kinoxalin-származékra legalább ekvivalens mennyiségű karbazát szükséges, előnyös azonban a karbazát 50-100% moláris fölöslege. Karbazát-származékként leggyakrabban metil-karbazátot használunk, bár más karbazát-származékok, 25 mint amilyen a metil-3-izopropilidénkarbazát, szintén alkalmasak. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagait könnyen előállíthatjuk jól ismert standard szerves kémiai reakciók szerint. Például a kinoxalin-dfoxid^ 30 -acetálokat Issidorides és Haddadin 1215 815 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban ismertetett módszer szerint állítjuk elő. A szemíkarbazont J.D. Johnston 3 493 572 számú USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárással állítjuk elő. A 35 tioszemikarbazont és az oxímot hasonló módon készítjük tioszemikarbazid-hidroklorid, illetve hidroxilamin-hidroklorid alkalmazásával. A nitronokat H.K. Kim 3 644 363 számú USA-beli szabadalmi leírásában ismertetett úton 40 készítjük. A metil-karbazátot és származékait N. Rabjohn és H.D. Barnstorff: J. Am. Chem. Soc. 75, 2259 (1953)-ban leírt módszere szerint állítjuk elő. A terméket oly módon különítjük el, hogy a 45 reakcióelegyet vízzel hígítjuk, hűtjük és ezt követően szűíjük. Az ily módon összegyűjtött szilárd anyagot vízzel mossuk és szárítjuk, így a kívánt 2-(metoxikarbonil-hidrazono-metilén)-kinoxalin-l,4--dioxidot kapjuk. 50 A találmány szerinti eljárással készített termék értékes aktivitással rendelkezik a húgyvezeték-rendszer fertőzéseinek leküzdésére állatokban és emberben, a mikroorganizmusok széles köre ellen, beleértve a Gram-pozitív és Gram-negatív bakté- 55 riumokat. Különösen értékes a mind in vitro, mind in vivo Gram-negatív fertőzések ellen. Továbbá, ha a fent említett Schiff-bázist kis mennyiségben mind kérődző, mind nem-kérődző állatok táplálékába keverjük, és így ezek az állatok 60 a terméket egy bizonyos ideig körülbelül 0,04 mg/kg-tól 10 mg/kg testsúly mennyiséjben kapják naponként, az aktív növekedési szakaszban különösen nagyobb adagban, az a növekedési arány felgyorsulását és a táplálék hatásosságának növeke- 6S dését eredményezi. Az állatok fenti két osztályába tartoznak a szárnyasok (csirkék, kacsák, pulykák), szarvasmarha, juh, kutyák, macskák, patkányok, sertés, egér, lovak, kecskék, öszvérek, nyulak, nyérc stb. A növekedési szakaszban és az élelem hatásosságában mutatkozó előnyös hatások messze felülmúlják azokat az általánosan kapott eredményeket, amelyeket olyan teljesen tápláló eledelekkel értek el, melyek az összes tápszereket, vitaminokat, ásványokat és más adalékokat tartalmazták, amelyek az ilyen állatok maximálisan egészséges növekedéséhez szükségesek. Az állatok így hamarabb és kevesebb táplálékkal érték el az értékesítésükhöz szükséges méretet. Ugy találtuk, hogy ezek a takarmány-kompozíciók különösen értékesek és kimagaslóak olyan állatok esetében, mint a szárnyasok, patkányok, sertések, bárányok, szarvasmarha és hasonlók. Néhány esetben a reagálás foka változhat az állatok neme szerint. A termékek természetesen beadagolhatok a takarmány egyik komponensébe vagy egyenletesen elkeverhetők egy vegyes takarmánnyal, vagy mint fent említettük, beadagolhatok ekvivalens mennyiségben az állatok vízadagjába. Meg kell jegyeznünk, hogy a takarmányadalékok egész sora hasznos lehet a táplálkozásilag kiegyensúlyozott takarmányok szempontjából. A soron következő példák csupán közelebbről világítják meg a találmány lényegét, de semmiképpen sem korlátozzák a találmány oltalmi körét. 1. példa 41,0 g 2-kinoxalinkarboxaldehid-N1 ,N 4 -dioxid-oxim (0,20 mól) és 27 g metil-karbazát (0,30 mól) 400 ml trifluorecetsawal készült oldatát körülbelül 20—24 órán át visszafolyat ás közben forraljuk. Az elegyet lehűtjük és 1200 ml vízzel hígítjuk. A kivált szilárd anyagot szűrjük és szárítjuk, így kapjuk a kívánt 2-(metoxikarbonil-hidrazono-metilén)-kinoxalin-l ,4-dioxidot. 2. példa 49,4 g 2-kinoxalinkarboxaldehid-N1 ,N 4 -dioxid-szemikarbazon (0,2 mól) és 39 g metil-3-izopropilidén-karbazát (0,30 mól) 400 ml ecetsavval készült oldatához 20 ml tömény sósav-oldatot adunk. Az elegyet körülbelül 80-100 C°-on 16-18 órán át melegítjük. Hűtés után az elegyet 1200 ml vízzel hígítjuk és a kivált szilárd anyagot szűrjük és vízzel mossuk, levegőn szárítjuk és így a kívánt 2-(metoxikarbonil-hidrazono-metilén)-kinoxalin- 1,4-dioxidot kapjuk. 3. példa 43,8 g (0,20 mól) N-metil-a<kinoxalinil-metilén)-nitron-N1 ,N 4 -dioxid és 27 g metil-karbazát (0,30 mól) 400 ml - ecetsavval készített oldatához 20 ml tömény kénsavat adunk. Az így kapott elegyet körülbelül 90-100 C°-on körülbelül 2
