169902. lajstromszámú szabadalom • Mozgó mérőberendezés sínek helyzetének, illetve magasságának mérésére

3 169902 4 tén következik be a két szögemeltyű egymás felé néző végének egymással szembeni eltolódása, illetve ezzel együtt az adóberendezés befolyásolása. A találmány szerinti berendezés ezen túlmenően azzal az előnnyel is jár, hogy nem csupán a sín 5 geometrikus magassága, hanem a sín mindenkori helyzete, azaz rugalmas alakváltozásai, vagy az ütköztetés következtében beállított süllyedései — terhelés alatt — mérhetők és kijelezhetők. A találmány szerinti berendezés segítségével a sínek ma- 10 gassága, illetve ütköztetés esetén bekövetkezett alakváltozása kétszer mérhető meg, amikor is a terhelés alatt álló főfutó mű révén mind a sín geometriai magassági helyzete, mind pedig a sínek terhelés alatti rugalmas alakváltozása egyaránt leta- 15 pogatható, míg a terhelés alatt nem álló letapogató. szerv segítségéve] csak a sín geometriai helyzete tapogatható le. A két mérési eredmény különbségéből a sín állapota, azaz a vonat áthaladásakor meglevő adott útviszonyoknak megfelelő terhelés 20 következtében előállott sín-deformáció állapítható meg. Ebből az is következtethető, hogy a sínen milyen javításokat, munkákat kell elvégezni, illetve szükség van-e arra, hogy a síntalpak alatti kavicságyat zömítsük. 25 A találmánynak egy további jellemzője szerint a sín hosszanti irányához képest ferde irányt elfoglaló, mindkét szögemeltyű lengőtengelye a főfutómű és a letapogatószerv között egymás fölött van elrendezve. Ha a találmánynak megfelelően a be- 30 rendezést nem kivánjuk túl magasra kialakítani, akkor előnyös, ha mindegyik szögemeltyű emelőkarját különböző hosszúságban képezzük ki, mimellett a mindenkori rövidebb emeltyűkar van az adóberendezéssel összekapcsolva. így célszerűen a 35 főfutóművel együttműködő szögemeltyű emelőkarja rövidebb lehet, mint a letapogató szervvel együttdolgozó szögemeltyűnek egyenlő méretviszony szerint kialakított emelőkarja. Az adóberendezést induktív útmérőként is ki 40 lehet alakítani, melynek tokozata az egyik szögemeltyűvel éá ennek horgonya a másik szögemeltyűvel van összekapcsolva. Az adóberendezésnek egyik egyszerű és célszerű kiviteli példája abban van, hogy az adóberendezést 45 nyúlásmérő szalagokból alakítjuk ki, melyek hajlékony pálcákra, például lemezrugókra vannak rászerelve, mely utóbbiak a szögemeltyűk között vannak elrendezve és e szögemeltyűk által deformálhatok. Természetesen az is előnyös, ha az egyik 50 szögemeltyűnek rövidebb emelőkarja, különösen az, amelyik a letapogató szervvel együttműködik, nyúlásmérő szalaggal van ellátva és az emeltyű kilengési pontjának a tartományában befogott hajlékony pálca gyanánt van kialakítva, mely szabad végével a 55 másik emelőkar rövidebb emelőkarjának szabad végével, például egy villás csatlakozófej révén van összekapcsolva. A nyúlásmérő szalagok a legnagyobb deformáció tartományában, vagyis a hajlékony pálcák befogási helyének tartományában van- 60 nak elrendezve. Az induktív útmérők, illetve a nyúlásmérő szalagok kapcsolóhíd útján és adott esetben erősítő útján a jelző, ill. regisztrálóberendezéssel lehetnek összekapcsolva. 65 Az egyik, mindenkor terhelés alatt álló főfutóművel együttműködő letapogatószerv előnyösen a jármű alváza alatt, - ha a menetirányt nézzük, akkor a főfutómű mögött - van elrendezve. A jármű alváza vagy vasúti mérőkocsi alvázából, vagy sínegyengetőgépet hordozó vasúti kocsi alvázából, különösen pedig sínemelőgépet hordozó alvázból lehet kialakítva. Az utóbbi esetben előnyös, ha az adóberendezés az emelőszerszámok automatikus vezérlésének céljából ezek hajtóművével van összekapcsolva. A rajzokon a találmány példaképem kiviteli alakjait sematikusan ábrázoltuk. A rajzokon az 1. ábrán a találmány szerinti berendezéssel, valamint egyéb különböző sín-mérési jellemzőket kijelző berendezéssel felszerelt sínmérőkocsit láthatunk. A 2. ábra a találmány szerinti egyik kiviteli példának egyszerűsített, vázlatos rajzát mutatja, a 3. ábra ugyanennek a kiviteli példának hosszmetszetét mutatja kinagyított léptékben, a 4. ábra a 3. ábrán látható IV—IV metszési vonallal meghatározott metszetet mutat be, a 5. ábra egy induktív útmérővel kialakított adóberendezés kapcsolási sémáját mutatja, a 6. ábra a találmánynak egyik további kiviteli példáját ábrázolja, a 7. és 8. ábrák a 6. ábrán bemutatott kiviteli példának további, kinagyított léptékű részleteit mutatja be, mimellett a 7. ábra a 8. ábrán látható VII-VII metszési vonallal meghatározott metszetet ábrázol, mely viszont a 7. ábrán látható VIII nyíl szerinti nézetrajz, végül a 9. ábra a nyúlásmérő szalagokból kialakított adóberendezés kapcsolási sémáját mutatja be. Az 1. ábrán általánosságban bemutatott sínmérőkocsinak két darab, az 1 síneken futó 2, 2' főfutóműve van, melyekre á 3 járműalváz és erre a 4 kocsi felépítménye van rászerelve. Az egyik 2 főfutóművet hajtótengelyként lehet kialakítani — mely tehát a sematikusan jelölt 5 hajtómotorral van kapcsolatban úgy, hogy a sínmérőkocsi önjáró-kocsiként van kialakítva. A 2, 2' főtengelyek között, valamint a sínmérőkocsi végének tartományában vannak elrendezve a kettős tengelyű 6, 6', 6" mérőkocsik — mérőberendezések — melyek 7 hosszirányú kormánymű segítségével a 3 alvázzal vannak összekapcsolva és a 8 hidraulika-hengerek révén a sínmérőkocsik áthelyezése esetén az 1 sínekről leemelhetők. A 8 hidraulika-hengerek ugyanakkor arra a célra is szolgálnak, hogy mindegyik mérőkocsi 9a, 9b, mérőtengelyét az 1 sínekhez hozzászorítsák, mégpedig úgy, hogy az egyik 9a mérőtengely mindig az egyik, például a baloldali— a másik 9b mérőtengely pedig a jobboldali sínhez szoruljon. Mindegyik sín oldalirányú elmozdulásának mérésére mindhárom 6, 6' 6" mérőkocsit felhasználjuk, s ekkor az egyes 9a, 9b mérőtengelyek relatív elmozdulását, mely a 3 jármű alváz irányában ferdén történik, egy ezen kilendíthetően elrendezett 10 emeltyű és kapcsolószervek segítségével egy mérőberendezésre visszük át, amelyről egy-egy 11a, ill.