169895. lajstromszámú szabadalom • Eljárás testek felületi vízszigetelésére, korrózió védelmére, ill. ragasztására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. V. 13. (1—3. igénypontok) Módosítás napja: 1975. III. 14. (4. igénypont) Közzététel napja: 1976. IX. 28. Megjelent: 1977. X. 31. (NE-502) 169895 Nemzetközi osztályozás: C08K 3/00, 7/00, C 08 L 63/00, 95/00 Feltalálók: dr. Bod Magdolna oki. vegyészmérnök 42%, Veszprém, dr. Király György oki. gépészmérnök 8%, Tátrai József igazgató 12,5%, Korda Árpád oki. építészmérnök 12,5%, Kosztrián János oki. építészmérnök 12,5%, Vetró György oki. építészmérnök 12,5%, Budapest Tulajdonos: Nehézvegyipari Kutató Intézet, Veszprém Eljárás testek felületi vízszigetelésére, korrózió védelmére, illetve ragasztására 1 A találmány tárgya eljárás beton, fém, fa, vagy poliészter anyagú testek, különösen épületszerkezetek, elemek és műtárgyak felületi vízszigetelésére, korrózióvédelmére, ül. ragasztására kétkomponensű kátrányepoxi műgyanta bevonattal. 5 Az épületek, épületszerkezetek és műtárgyak talajvíz és általában víznyomás elleni szigetelése rendkívül fontos tényező az építmények védelmének és üzemeltetésének szempontjából. Erre a célra számos megoldás ismert, amelyek 10 közül említésre méltó többek között a bitumenes lemez szigetelés, a máz bevonat, valamint a műanyag fólia szigetelés. Ezek a szigetelések vagy olyan anyagokból készülnek, amelyek hidegen, vagy melegen, ecseteléssel, vagy szórással vihetők 15 fel a szigetelendő felületre, vagy a felületre különböző kiképzésű szigetelő lemezeket visznek fel, általában ragasztás segítségével. Valamennyi ismert szigetelés hátránya, hogy 20 csak teljesen száraz betonfelületre vihető fel (Péli József: Ragasztott vízszigetelés és tetőfedés, MK. Np. 1967.). Elterjedten használják a vízszigetelési megoldásoknál a különböző típusú, bitumenalapú szigetelő anyagokat, annak ellenére, hogy ezeknek 25 több hátrányos tulajdonsága közismert. A bitumenes és kátrányos vízszigetelő anyagok magas és alacsony hőmérsékleten gyorsan öregednek és rideggé válnak, törnek, nem jól tapadnak, hőmérsékletérzékenyek, emellett forrón kell bedolgozni 30 őket. Földbe süllyesztett tartály esetén csak külső és belső műgyanta bevonat együttes alkalmazása célravezető. Diszperziós bevonat csak száraz, pores szennyeződésmentes, +15 és 25 C° közötti hőmérsékletű, sima felületen alkalmazható. Oldószeres bevonat esetében a betonfelületnek legalább 28 naposnak kell lennie. Minden esetben egyébként előfeltétel a száraz betonfelület (Beleznay G.: Műanyagok a vízszigetelésben és a korrózióelleni védelemben, Bp. 1962.) A nem bitumenalapú szigetelő lemezek és fóliák esetében is legtöbb esetben bitument használnak ezek felragasztására. Ezeknél olyan problémák jelentkeznek, hogy a műanyag lemezek, vagy fóliák, a ragasztó anyagnak használt bitumen és az alapot képező réteg (amely sok esetben alumíhiumfóliás párazáró lemez) hőtágulási együtthatója nagyságrendileg is különböző, aminek következtében a hóingadozásokból adódó hőmozgás a rétegek elválását eredményezi. Fémlemezek alkalmazása víznyomás elleni szigeteléseknél gazdasági okok miatt nem tudott elterjedni, mivel használatuk igen munkaigényes és költséges, különösen a kötési és rögzítési problémák miatt. Az általában használt szigetelő anyagok további hátrányaként említhető az is, hogy külön anyagból készült alapozót igényelnek. Ez a felhordási technológia szempontjából mindenképpen kényelmetlenséget jelent és megnöveli a kivitelezési időt is. 169895