169852. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acilamino-cef-3-em-4-karbonsav-származékok előállítására
91 169S52 92 4-amidino-fenoxiacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 36. b) példát) indulunk ki. Az 1,5 g-nyi nyersterméket feloldjuk dimeíifezölfoxidban és acetonnal újból leválasztjuk, és fgy kapunk 0,78 g 34(5-m-propil-1,3,4--oxadrazoí-2-il)-tiömetil>7-(4-amidíno-fenoxiacetariikfo-eef-3-em-4-fcartxwisavat. Op.: 230—240 °C (bomlás). 41. példa Á 36. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 1,0 g 3-{(5'n-propil-l) 3,4-oxadiazol-2'iI>'ttometíl}' -7-aminú»-eef-3-ein-4-karbOM(savbóI és 0,83 g 4-(2-ífítfdazolinilHenöxiacetilklorid-hidröklorídbóI (lásd a 36. a) példát) indulunk ki, és így kapunk 0,47 g 3-f(5-<i' -propiH,3,4-oxadíazöl-2-iI>tiorhetiI]-7-E4-(Hnídazolifl' -2-il)-fönöx}á€etamido]-cef-3-em-4-kartSonsavat. Op.: 178—182 °C (bomlás). 42. példa A 36. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,87 g 3-[(l-metil-lH-tetrazol-5-il)-tiometil]-7--amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,63 g 4-amidinofenoxiacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 27. a) példát) indulunk ki és így kapunk 0,84 g 3-[(l-métiI4H-tetrazoM-íl>íiometif>7-(4-amMino-fenoxiaeetamidö)<ef-3-em-4-karboflsavat. Op.: 250—255 °C (bomlás). 43. példa A 36. b) példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,53 g 3-[(l-metil-lH-tetrazol-5-il)-tiometil]-7--amino-cef-3-em-4-karbonsavból és 0,40 g 4-(imidazolin-2-il)-fenilacetilklorid-hidrokloridból (lásd a 10. a) példát) indulunk ki, és így kapunk 0,60 g 3-[(l-metil-lH-tetrazól-5-il)-tiometilJ-7-E4-<imidazöIin-2-a)-fenilaeetamido]-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 255—260 °C (bomlás). 44. példa 1,3 g 7-(4-amidino-fenilacetamido)-cefalosporánsavat elkeverünk 40 ml vízzel és 10 ml acetonnal, és a keverékhez nitrogénáramban 0,31 g nátriumhidrogénkarbonátot és 0,58 g 2-n-propil-5-merkapto-l,3,4-öxadiazolt adunk, majd 5 órán át 70 °C-on hevítjük. Ezután 0 °C-ra hűtjük, leszívatjuk a csapadékot, és vízzel, majd acetonnal mossuk. Vákuumos szárítás után 1,15 g 3-I(5-n-propiI-l,3,4-öXadiazol-2-íl)-tiometilJ-7-(4--amidino-fenilacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat kapunk. Op.: 248—253 °C (bomlás). 45. példa A 44. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 1,3 g 7-(4-amidino-fenilacetamido)-cefalosporánsavból és 0,53 g 2-metil-5-merkapto-l,3,4-tiadiazolból indulunk ki, és így kapunk 1,15 g 3-f(5-metíl-l,3,4-tiadiazöI-2*il)-tiometil]-7-(4-amídíno-fenilacetamido> -cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 220—222 °C (bomlás). 46. példa 0,90 g 7-(4-amidBK>-feHoxracetamido)-cefak)íípwiránsavat elkeverünk 10 mi vízzel és 1 ml acetonnal, és a 5 keverék pH-ját itátiiumhíeirogénlsarbonát segítségével 7-re állítjuk be. Ezután hozzáadjuk 0,17 g nátriumhidrogénkarboraát és 0,29 g 2-metií-5^mrkapto»-l,3,4--f iadiazol 5 ml vizes- oldatát és a reakcióetegyet nitrogéaárantbaií 3 órán kereszti! 60—65 °C-« melegítíö jük. Ezután lefestjük O^C-ta 2 n sósav-oldattal a pH-f 4-re állítjuk be, a kiváló csapadékot leszívatjuk, vízzel, majd acetonnal fflossuk, és így kapun* 0,58 g 34(5-metI-l,3> 4-fkdíazoI-2-iI>tiömetilK-|4-arttidinö-fewoxiace1amido]-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 208— 15 210 °C (bomlás). 47. példa 20 A 46. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,90 g 7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cefalosporánsavból és 0,30 g 2-metil-5-merkapto-l,3,4-oxadiazolból kiindulva 0,80 g 3-[(5-metil-l,3,4-oxadiazol-2-il)-fiow^iifT^^myMo^feiKJxiaeetaiBido^cef-S-em-*-25 -karbonsavat kapunk. Op.: 240—245 °C (bomlás). 48. példa 30 A 46. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, hogy 0,90 g 7-(4-amidino-fenoxiacetamido)-cefalosporánsavból és 0,39 g 2-fenil-5-merkapto-l,3,4-oxadiazolból indulunk ki, és így kapunk 0,75 g 3-[(5-fenil-l,3,4-35 -oxadiazol-2-i!>tiometilJ-7-<4^amidino-fenoxiacetamido>cef-3-em-4-karbonsavat. A terméket dimetilszulfoxidban oldjuk és acetonnal újból kicsapjuk. Op.: 228—232 °C (bomlás). 40 49. példa A 44. példa szerint járunk el, azzal a különbséggel, 45 hogy 0,90 g 7-<4-amidino-fénoxiacetamido)-cefaIosporánsavból és 0,29 g 2-amtno-5-merkapto-l,3,4-tiadiazolból indulunk ki és így kapunk 0,73 g 3-E(5-amino-l,3,4-tiadiazol-2-ilHiometil]-7-(4-amídinö-fenoxíacetamido)-cef-3-em-4-karbonsavat. Op.: 245—248°C(bom-50 lás). 50. példa 55 „146 g 7-f4-(l,4,5,6-tetrahídropírimid-2-il)-fenoxiacetamidoj-cefalösporánsavat a 44. példa szerint 0,65 g 2-feniI-5-merkapto-í,3,4-tíadiazoIlal reagáltatunk. A reakcióelegy lehűlése után a kiváló olajat dekantáljuk és 60 ezt elkeverjük acetonnal, amelynek hatására kristályok képződnek. A dekantált oldatot pH =4-re állítjuk be, amelynek hatására további anyag válik ki. összesen 1,08 g 3-[(5-feniH,3,4-tiadiazol-2-íl)-tiometiI]-7-E4-(l,4, 5,6-tetrahidropirimid-2-il>fenoxiacetamido]-cef-3-em-65 -4-karbonsavat kapunk. Op: 155—160 °C (bomlás). 46
