169832. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hordozó rögzített biológiailag aktív makromolekulás vegyületek előállítására

169832 3 4 kező (B) vegyülettel való reagáltatásával és a kapott (AB) reakciótermék legalább egy további komonomer­rel, előnyösen akrilamiddal és adott esetben polimeri­zációt elősegítő adalékanyagokkal végzett kopolimeri­zálásával, az eljárást az jellemzi, hogy a polimerizá­landó keverékhez polimerizáció előtt olyan lyukbőségű molekulaszita-anyagot, mely az (A) vegyületet kizárja, de a komonomer és a (B) vegyület bejuthat, például tér­hálósított dextránt vagy polakrilamidgélt, nem duz­zasztott vagy részben duzzasztott állapotban adunk, olyan mennyiségben, hogy az egész polimerizálandó keverék behatol a molekulaszita anyagba, polimerizá­lunk, a kapott terméket adott esetben kitisztítjuk és el­különítjük. így a találmány szerinti eljárással olyan, hordozón rögzített biológiailag aktív makromolekulás vegyületet kapunk, amely a polimerizátum felületéhez kovalens kötéssel kapcsolódik, ez utóbbi pedig egy molekula­szitába hatol be. A találmány értelmében biológiailag aktív makro­molekulás vegyületek például fehérjék különösen a bio­lógiailag aktív proteinek, így az enzimek, hormonok és antitestek, a nukleinsavak, peptidek, porfirinek, nemi­nek, foszfatidok, cerebrozidok, gangliozidok, gliko­zidok és hasonlók. Lényeges, hogy a makromolekula olyan nagy legyen, hogy a mindenkor alkalmazott mo­lekulaszitába gyakorlatilag ne hatolhasson be. így a találmány szempontjából tekintetbe jövő makromole­kula legkisebb mérete az alkalmazott molekulaszita „lyukbőségétől" függ. A találmány keretében különö­sen előnyösen alkalmazott biológiailag aktív makro­molekulák a biológiailag aktív fehérjék, elsősorban az enzimatikusan aktív fehérjék. (B) vegyületként, amelyet az (A) biológiailag aktív, makromolekulás vegyülettel kapcsolunk, számos ve­gyület alkalmazható az (A) vegyület kapcsoláshoz ren­delkezésre álló csoportjaitól, valamint az előállítandó polimer vagy kopolimer jellegétől függően. Ha az (A) makromolekula például aminosavakat tartalmaz, tehát egy fehérjéről, peptidről vagy ilyet tartalmazó vegyü­letről van szó, akkor a kapcsolódásra képes funkciós csoport például egy oxirán-, etilénimin-, halogenid-, savhalogenid-, savazid és savanhidridcsoport lehet. To­vábbi példák: a peptid- és fehérjekémiában az amino­csoportok acilezésére és alkilezésére eddig alkalmazott csoportok, így az aldehidek, hidrazinok, oxazolonok, vegyes klór-hangyasav-észterek, karbonsavak észterei szekunder foszforsavészterekkel, szekunder arzénsav­észterekkel, hidroxi-ecetsav-nitriK N-hidroxi-szukci­nimid, p-nitrofenol, polihalogén-fenolok, diciklohexil­-karbodiimid és fenil-triazin. Továbbá, karbonsavak kénsavval alkotott vegyes anhidridjei, a Leuch-féle an­hidrid, a Leuch-féle tioanhidrid, karbonsav-imidazoli­dok, a karbonsav-tolilszulfonil-N-metilamid karbonsav fenil-triazin-N-oxiddal alkotott savamidja. Egyéb makromolekulás vegyületeknél a kapcsolásra alkalmas funkciós csoportjaiknak megfelelően az erre a célra ismert és alkalmazott alkilező- és acilező szere­ket alkalmazzuk. A nukleinsavaknál kapcsolásra lénye­gében ugyanazok a csoportok alkalmazhatók, mint a fehérjéknél és a peptideknél. Ebben az esetben különö­sen alkalmasak a savamidok, mint például a normál karbonsavamid, az alkilamid, morfolidok és hasonlók. A többfunkciós (B) vegyület egy vagy több, az (A) biológiailag aktív makromolekulás vegyülettel kapcso­lás létesítésére alkalmas csoporttal rendelkezik, e|p­nyösen azonban csak egy ilyen jellegű csoportot tar­talmaz. A kapcsolási csoporton kívül legalább egy további 5 olyan funkcionális csoporttal rendelkezik, amely poli­merizációs reakcióban képes részt venni. Ez az addíciós polimerizációra vagy kondenzációs polimerizációra al­kalmas csoport lehet. Addíciósan polimerizálható cso­portok mindenekelőtt a szén-szén kettőskötések, elő-10 nyösen a szokásos módon aktivált kettőskötések, ame­lyek homo- és kopolimerizációs reakciókban vehetnek részt, valamint a szén-oxigén kettőskötések, mint pél­dául a karbonilcsoportok. A tulajdonképpeni értelem­ben vett polimerizálható csoportok mellett alkalmazha-15 tunk poliaddícióra képes csoportokat is, így pl. hid­roxil-, izocianát- és kaprolaktámcsoportokat, valamint polikondenzációra képes csoportokat. Előnyösen a polimerizációra és kopolimerizációra szo­ros értelemben alkalmas csoportokat használjuk. 20 A találmány keretében alkalmas (B) vegyületek pél­dául a következők: akrilsav-2,3-epoxi-propilészter, bu­tén-2,3-oxid, l-alliloxi-3-(N-etilénimin-propanol-2), ma­leinsav-anhidrid, allilbromid, akriloilklorid, maleinsav­azid, matakrilvav-(2,3-epoxi-propilészter), maleinsav-25 (2,3-epoxi-epoxi-propil-monoészter), fumársav-epoxi­(2,3-epoxi-propil-diészter), 1 -(alliloxi-)-2,3-epoxibután. Különösen alkalmas ilyen vegyületeket például a P 21 28 743 számú német szabadalmi bejelentés ismertet. A találmány keretében alkalmazható molekulasziták 30 azok, amelyek lyukbősége az (A) biológiailag aktív makromolekulás vegyületet kizárja, de amelyeken a (B) többfunkciós vegyület áthatolhat. Előnyösek a térháló­sított polimer alapú gélszerű molekulasziták, mint pél­dául a poliakrilamidgél, a térhálósított szénhidrátok, 35 mint a térhálósított dextrán, agar, és hasonlók. Külö­nösen alkalmas molekulaszitákat ismertet L. Fischer „An Introduction to Gel Chromatography" c. könyvé­ben (1969) a 182, 188, 194. oldalon. Ezenkívül meg­felelő molekulasziták állíthatók elő — bizonyos mérté-40 kig méret szerint is — a mindenkori számításba vett (A) molekulájú vegyület és (B) kapcsoló vegyület szá­mára oly módon, hogy alkalmas polimerizációképes mo­nomereket, így akrilamidot, metakrilamidot, akril- és metakrilsav-észtert, sztirolt és hasonlókat megfelelő 45 mennyiségű térhálósító anyaggal, mint például N,N'­metilén-bisz-akriláttal, tetraetilén-glikol-dimetakriláttal, etilén-diakriláttal vagy divinil-benzollal vagy hasonlók­kal polimerizálunk. A „lyukbőséget" a térhálósító anyag mennyiségével szabályozzuk, növekvő mennyi-50 seggel a szűrő pórusbősége csökken. A találmány szerint előnyösek a térhálósított dextránt és akril-, ill. metakril­sav származék, különösen az amid és észter alapú mo­lekulasziták. A találmány szerinti eljárás során a molekulaszitá-55 nak teljesen vagy részben duzzasztószer-mentes álla­potban kell jelen lennie. Ez azért szükséges, mivel a (B) vegyület polimerizációra képes funkciós csoportjai po­limerizációjának vagy kopolimerizációjának a moleku­laszitán belül kell végbemenni és így a molekulaszitát 60 úgy duzzasztjuk, hogy a polimerizálandó rendszert a közben duzzadó molekulaszitával felszívatjuk; így a polimerizálandó rendszer lényegében a molekulaszita belsejében va n. Mivel a molekulaszita duzzadása köz­ben azt az oldatot, amelyben az (A) biológiailag aktív 65 makromolekulás vegyületnek a (B) vegyülettel való kap-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom