169781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diétás készítmények előállítására

9 169781 10 125—135 °C hőmérsékleten és 4,8—8,2 atm nyomáson működő gőzbefúvón vezetjük keresztül. Ezután az elegyet sterjlizáljuk úgy, hogy 10—15 másodpercig 125— 240 °C hőmérsékleten tartjuk. A nagy amilóz tartalmú keményítő zselatinizálásához szükséges hőmérséklet az elegy szárazanyag tartalmának növekedésével nő, de 150°-ot meghaladó hőmérsékletre soha nincs szükség. Ebben az esetben a nagy amilóz tartalmú keményítőt nem kell előzetesen főzni, mivel a keményítő a gőzbefúvatás lépése során amúgy is megfő. Azaz a gőzbefúvatás lépése egyúttal a keményítő zselatinizálását is biztosítja, elősegíti a komponensek keveredését, és a melegítés mértékétől függően pasztörizálja vagy sterilizálja is az anyagot. A gőz befúvatását a szokásos módokon lehet megoldani. Ilyen megoldás leírása található például a 2 684 949 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. A gőzbefúvóból kikerülő folyadék elegyet ezután szokásos eljárásokkal, például porlasztásos, fagyasztásos, dob szárítással meg kell szárítani. A porlasztásos szárítás a legelterjedtebb. Mivel fennáll annak a veszélye, hogy a száraz készítményekben a színhidrát és az aminosav vagy peptid komponensek között nem enzimatikus barnulási reakció játszódik le, a diétás készítményt ajánlatos relatíve vízmentes körülmények között, 70 °C alatti hőmérsékleten tárolni és csomagolni. Másik lehetőség, hogy a terméket a gőzbefúvóból kikerülve a szokásos eljárásokkal konzerváljuk, és vizes emulzió formájában adagoljuk, melyet azonban fogyasztás előtt vízzel hígítani kell. Az emulzió szárazanyag tartalmát a gőzbefúvatás lépésénél lehet beállítani a gyakorlatból jól ismert módszerekkel. A találmány tárgyát képező eljárással előállított diétás készítmények emulziós formája szájon keresztül jut a beteg szervezetébe, vagy megfelelő módon közvetlenül a gyomrába vezetik. A folyékony emulziót az előbb ismertetett módszeren kívül úgy is el lehet készíteni, hogy a száraz készítményt vízzel egyszerűen összekeverjük olyan arányban, hogy a szárazanyag tartalom 10—50%, általában 15—30% között legyen. Az így kapott emulzió viszkozitása általában 2—100 centipoise között lesz, és az emulzió 1—3 °C közötti hőmérsékleten legalább 1 napig, de általában 2—3 napig stabil marad. Ez a stabilitás nagyon fontos a mindennapi kórházi gyakorlatban, mert lehetővé teszi, hogy az egész napi ellátmányt egyszerre készítsék el a megromlás veszélye nélkül. Az emulzió jó stabilitása azt is lehetővé teszi, hogy nagyobb mennyiséget készítsenek el, de az általában nem praktikus. Még ott is, ahol a táplálékot csövön át közvetlenül a gyomorba juttatják, és ezért nagyobb viszkozitás kívánatos, vigyázni kell arra, hogy a nagy amilóz tartalmú keményítő mennyisége 6,6% alatt maradjon, annak érdekében, hogy a viszkozitás ne haladja meg a 25 centipoise-t. Bár az emulziók általában vizes közegűek, más, gyógyászatilag elfogadható közeget is használhatunk. A gyógyászatilag elfogadható és más helyütt a táplálkozásra alkalmas kifejezések azokat a szereket vagy anyagokat jelölik, melyek a készítmény gyógyászati vagy étkezési tulajdonságait nem befolyásolják kifejezetten károsan, például: mérgező hatás, asszimilálhatóság. A következő, a találmány felhasználási körét nem korlátozó példák lehetővé teszik a találmány közelebbi megértését. 1. referenciapélda Az itt ismertetendő eljárás a leggyakrabban használt peptid elegy egyik előállítási módja, melyet Perini ismertetett a 473 255 számú, 1974. május 24-én bejelentett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Ez az elegy alkalmas a találmány tárgyát képező eljárással előállított készítményben történő felhasználásra. Az eljárás során 210 kg hal protein koncentrátumot elkeverünk 2188 kg dezionizált vízben, körülbelül 45 °C-os hőmérsékleten. Az elegy pH-ját kalcium-hidroxid óvatos adagolásával állítjuk be pH 8,5+ 0,2-re. A szükséges mennyiség általában körülbelül 2,27 kg. Ezután biosztatikus szerként 2,27 liter toluolt és 2,27 liter kloroformot adunk az elegyhez, és a kapott elegyet felmelegítve 42 °C-ra 7,5 kg Pankreatin 4XN.F.-et (national Formulary XII—monograph 287) adunk hozzá. A hal protein koncentrátum emésztése során a reakció elegy pH-ja csökken, és folyamatosan vissza kell állítani pH 7,7+0,3-ra úgy, hogy négy-öt óráig fél órás időszakokban kalcium-hidroxidot adagolunk az elegyhez. A szükséges mennyiség körülbelül 7—10 kg. Ezután az emésztést még további 14—15 óráig hagyjuk folyni, mindaddig, míg a pH körülbelül 7,4+0,2-re csökken. A pH-t a következő lépésben 85 súly%-os vizes foszforsavval 7+0,1-re állítjuk be. A reakció elegyet ezután 30 percig 62 °C-ra hevítjük a Pankreatin enzim komplex deaktiválása céljából, és ezt követően átnyomjuk egy szűrőprésen 110—180 l/min sebességgel úgy, hogy a szűrőanyag csupán a foszforsav adagolás után kivált kalcium-foszfát csapadék. A szűrletet összekeverjük 27,2 kg poralakú, aktivált faszénnel, 30 percig keverjük az elegyet, majd a faszenet kiszűrjük. A faszén szűrőágyat ezután átmossuk 454 liter forró (körülbelül 65 °C-os) vízzel, és ezt hozzáadjuk az előző szűrlethez. A szűrlet és a mosófolyadék elegyét ezután melegítéssel és vákuum bepárlással addig töményítjük, míg a szárazanyag tartalom körülbelül 100% lesz. A koncentrátumot körülbelül 4,5 °C-ra lehűtjük, és porlasztással szárítjuk, aminek következtében körülbelül 118 kg protein hidrolizátumot kapunk fehér por alakjában. Ezután egy adagot vízzel kioldunk a kapott termékből, az oldat színtelen, átlátszó, és nincs észrevehető íze. 1. példa Ez a példa egy nagy volumenben is jól alkalmazható eljárást ismertet a találmányban ismertetésre kerülő diétás készítmény előállítására. 1,89 kg nagy amilóz tartalmú keményítőt (70 súly% amilóz, 30 súly% amilopektin) összekeverünk 4,7 kg peptidet tartalmazó, az 1. referencia példában ismertetett eljárással előállított peptid elegy 80 kg-jával. A kapott elegyet folyamatosan rázzuk, melegítjük és a következő adalékokat adjuk hozzá: 1,06 kg kálium-glükonát, 0,207 kg trikálcium-foszfát, 0,365 kg nátrium-klorid, 0,263 kg kétbázisú magnéziumfoszfát, 0,146 kg kálcium-citrát, 2,1378 g magnézium-glükonát, 15,1189 g vas-glükonát, 0,369 g réz-glükonát, 3,945 g cink-acetát, 0,0196 g kálium-jodid, melyet 29,75 kg kukorica szirup (24 dextróz ekvivalens) és 3,10 kg sucrose hozzáadása követ. Ezzel egyidőben egy zsír elegyet is készítünk, mely 4,63 kg kukorica olajat, 0,36 kg a Witko Chemical Corp., Chicago, Illinois által Emcol AA—45 védjeggyel forgalomba hozott diacetil-10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5