169781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diétás készítmények előállítására

169781 felelő információkat kapunk a 3 679 287 és a 3 701 666 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írásokból és az ott közölt irodalomból. Azonban annak ellenére, hogy a találmány tárgyát képező eljárással előállított aminosav készítmények je­lentős stabilitás növekedést okoznak az egyéb készít­ményekhez viszonyítva, úgy találtuk, hogy a találmá­nyunkban ismertetett peptid összetételek számos előnyt mutatnak az aminosav és a protein diétás készítmények­kel szemben egyaránt, amennyiben a peptidek készen rendelkezésre álló aminosav forrásként szerepelnek, és mentesek azoktól a nagyon észrevehető mellékízek­től, melyek az aminosav diétákban mindig megjelen­nek. Ezen kívül azt találtuk, hogy sokkal könnyebben biztosítható a kapott emulzió ozmolalitása peptid dié­tás készítménnyel, mint szabad aminosav diétás készít­ménnyel. Ez különösen azért érdekes, mert 1000 milli­mólhoz közeli ozmózis teljesítményeknél a betegnél émelygéses, hányingeres, szédüléses tünetek jelentkez­nek. Sokkal könnyebb 650 millimólnál kisebb ozmózis teljesítményt elérni peptid készítményekkel, mint amino­sav készítményekkel, mivel a teljesítmény a jelenlevő mólok vagy molekulák számának függvénye, azaz egy adott súlyú anyag esetén fordítva arányos a molekula­súllyal. Az aminosav rendszerek másik hátránya, hogy hajlamosak szénhidrátokkal (cukrokkal) Maillard-reak­cióba lépni, ami kemény, karamellszerű anyagot ered­ményez. Ezek a melléktermékek rontják a tápértéket és egy határ felett a termék külső megjelenését is. A pep­tidek szintén adják ezt a reakciót, de sokkal lassabban reagálnak, mint az aminosavak. Mint egyéb, eddig ismert diétás készítményekben, mi is kívánatosnak tartottuk készítményeinkben emulgeáló szer felhasználását. Azok az emulgeáló szerek meg­felelőek, melyek hidrofil-lipofilszáma, amit a további­akban HLB-vel fogunk jelölni, 8—14,5 között van. A hidrofil-lipofilszám az emulgeáló szer molekulái víz­oldható részének relatív méretét és számát jelenti a zsíroldható részhez viszonyítva. Ebből következik, hogy ez a jellemző alkalmas arra, hogy megadja, milyen tí­pusú emulzió fog képződni: víz—olaj vagy olaj—víz, de nem ad felvilágosítást az emulgeálás hatékonyságá­ról. E jellemző részletesebb ismertetése megtalálható Philip Sherman Emulsion Science című könyvének 1. oldalán. A könyv az Academic Press kiadásában jelent meg New Yorkban 1968-ban. Bár általában a kisebb HLB-vel rendelkező termékek rosszabb eredményt adnak vannak kivételek is. Ezenkívül a közel azonos HLB-jelű emulgeáló szerekkel nyert emulziók tulajdonságai is jelentősen eltérhetnek a különböző kémiai összetétel miatt. Azt találtuk, hogy a legjobb eredményeket ak­kor kapjuk, ha monogliceridek diacetil-borkősav-észte­reit használjuk. Ezek elszappanosítási száma 405—425 (AOCS Cd 3—25) és jódszáma 60—70 (KL—681.1). Az elszappanosítási szám megadja, hogy hány gramm KOH szükséges ahhoz, hogy 1 gramm anyag szabad és kö­tött zsírsav tartalmát semlegesítse. A jódszám az anyag (azaz zsír) telítetlen zsírsav tartalmának mértéke, mely megadja, hogy az anyag 100 g-nyi mennyisége mennyi jódot köt meg. Az AOCS rövidítés az American Oil Chemists Society által ismertetett analitikai eljárások jelölésére szolgál. A KL rövidítés a Kilborn Laborato­ries Division of Witko Chemical Company of Chicago által leírt standard analitikai eljárásokra vonatkozik. Peptid készítményeinkben általában 0,05 száraz súly% emulgeáló szer forrást találunk, de a legjobb eredménye­ket 0,4—2 súly% emulgeáló szer forrás alkalmazása ese­tén kaptuk. Az aminosav készítményekben az emulgeáló szer mennyisége általában 0,1—12 súly%, de a legked-5 vezőbb 0,6—3 súly% alkalmazása. A felhasznált meny­nyiségek azonban erősen függnek a felhasznált emul­geáló szer minőségétől, egyes szereknél ennél nagyobb vagy kisebb mennyiségek is alkalmazhatók. Az egy adott rendszerhez szükséges optimális mennyiségek ru-10 tin vizsgálatokkal meghatározhatók. Az előállítás egy­mást követő lépései is befolyásolják a szer hatékony­ságát. A nagy HLB-jű (8—15) szerek hatékonyabbak, ha porlasztással szárítjuk őket, a kisebb HLB-jűek (2— 5), ha folyadékként hőkezeljük, azaz sterilizáljuk őket. 15 A készítmény esetleg tartalmazhat kis mennyiség­ben vitaminokat, ásványi anyagokat, gyógyszereket, savmegkötő vagy puffer anyagokat vagy olyan anya­gokat, melyekre a betegek egy-egy csoportjának szük­sége van. Az ilyen adalékok azonban általában csak kis 20 súly%-ban szerepelnek készítményeinkben. A teljes vi­tamin tartalom általában 0,001—0,005 súly%, a teljes ásványi anyag tartalom 1—10 súly% és a teljes sav­megkötő anyag tartalom 0,1—0,5 súly%. A leggyak­rabban alkalmazott vitaminok: A, D, B12 , C, p-amino-25 -benzoilsav, pantotenilsav, kálcium-pantotenát, kolin, inoszitol, niaciánamid, riboflavin, piridoxin, tiamin és a felsorolt és hasonló vegyületek gyógyászatilag elfogad­ható sói. Felhasználható ásványi anyagok például a nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium-, vas-, cink-30 sók és a jodidok. Az, hogy az ásványi anyagok jelen­léte igen kívánatos a diétás készítményekben, az iro­dalomból jól ismert, ezzel kapcsolatos további infor­mációk találhatók a következő művekben: R. Amen „Minerals as Nutrients" című cikke a Food Product 35 Development című folyóirat 1973. szeptemberi szá­mában; R. Amen „Trace Minerals as Nutrients" című cikke a Food Product Development című folyóirat 1973. októberi számában. Puffer anyagnak megfelel pél­dául a nátrium-acetát és hasonló vegyületek. 40 A készítmény ezenkívül tartalmazhat még íz és za­mat anyagokat, amelyek például a következők lehet­nek: természetes és szintetikus csokoládé, vanília, gyü­mölcs aromák, például narancs, citrom és más narancs­os citromfélék, őszibarack, eper, cseresznye és más is-45 mert aromák. Az íz és zamat anyagok általában kon­centrátumok vagy kivonatok, vagy szintetikusan elő­állított észterek, alkoholok, aldehidek, terpinek, szeszk­viterpinek, valamint más, hasonló anyagok formájában állnak rendelkezésre. Az íz és zamat anyagok mennyi-50 sége általában 0,01—2,1 száraz súly%. A száraz diétás készítmények egyszerűen úgy készül­nek, hogy a komponenseket összekeverik, majd 65— 95 °C-on, 5—15 percig hőkezelik. Magasabb hőmér­sékletet is lehet használni, de nem szükséges. Ebben az 55 esetben a nagy amilóz tartalmú keményítőt először zselatinizálni kell. Ez úgy történik, hogy vízben 115— 140 °C-on 5—20 másodpercig előfőzzük. Itt is használ­hatunk magasabb főzési hőmérsékletet, de nem szük­séges. A száraz diétás készítmények könnyen és haté-60 konyán készíthetők úgy, hogy a komponenseket egy vizes elegyben, azaz olyan vízben, melynek száraz­anyag tartalma 20—60 súly%, legkedvezőbb esetben 35—45 súly% eloszlatjuk, majd az elegyet 105—210 atm nyomáson homogenizáljuk, és a homogenizált elegyet 65 egy 120—150 °C hőmérsékleten, legkedvezőbb esetben 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom