169781. lajstromszámú szabadalom • Eljárás diétás készítmények előállítására

» 5 krómzsírok. A zsírok fontossága a táplálkozásban jól ismert, ezzel kapcsolatos részletesebb információkat találhatunk R. Amen „Food Product Development" című könyvének The Role of Fat as Nutrient című fejezeté­ben. A könyv 1973 júniusában jelent meg. Bár zsír komponensként esetleg zsír vegyületet is használhatunk, a készítményben használt zsírok rendszerint szabad zsír­savak és/vagy zsírsavak trigliceridjeinek elegyei. Diétás készítményeink összeállításánál azt is figyelembe vesz­szük, hogy az emberi szervezetnek szüksége van linóién savra, ezért készítményeink ezt legalább 0,4 száraz súly%-ban tartalmazzák, elsősorban észterek, azaz trig­liceridek formájában. A készítményeinkben maximálisan előforduló mennyiség 2 száraz súly%. A készítmény általában a telített zsírsavakhoz vagy azok trigliceridjei­hez képest viszonylag nagy arányban tartalmaz többszö­rösen telítetlen zsírsavakat vagy azok trigliceridjeit, ami azt jelenti, hogy a telítetlen és telített komponensek mól­aránya nagyobb, mint 1:1. Ezek a többszörösen telítet­len zsírok és észterek, melyek a kívánt linolénsav ész­tereket is tartalmazzák, több természetes anyagban megtalálhatók, ezért például a szójabab olaj, kukorica olaj, földimogyoró olaj, gyapotmag olaj és keverékeik közvetlenül felhasználhatók készítményeinkben. A készítményeinkben szereplő zsírok nagy százalékát teszik ki a közepes szénláncú — 6—12 szénatomot tartal­mazó — zsírsav trigliceridek. A közepes szénláncú zsír­sav trigliceridek adszorpciós képessége igen jó, a 12 szénatomos triglicerid maximálisan 5 súly% mennyiség­ben fordul csak elő. Általában a közepes szénláncú zsír^ sav trigliceridek keverékét használjuk fel, de felhasznál­hatók egyenként is. Legfőbb források: frakcionált kó­kuszdió olajak, pálmamag olajok és hasonlók. A szénhidrát komponenst bármelyik ismert szénhidrát forrás, például a keményítők, dextrinek, cukrok és ezek elegyei szolgáltatják. Ha cukrokat használunk, lehetőleg el kell kerülni a redukáló cukrok felhasználását, mert ezek, például a glükóz, fruktóz nagyon megnövelik az ozmózis teljesítményt. Ezenkívül ezek a monoszahari­dok az aminosavakkal, különösen a lizinnel reagálva csökkentik azok biológiai értékét. Ezért legjobb a pél­dául a szaharózban és a maltózban előforduló di-, tri-, tetra- vagy oligoszaharidokat használni. Keményítőt maximálisan 20 súly% mennyiségben szabad használni, amiből a nagy amilóz tartalmú keményítő nem lépheti túl a 16 súly%-ot. Ez az utóbbi megszorítás a legkedve­zőbb viszkozitás beállítására szolgál. Felhasználható keményítők például: kukorica keményítő, cirok, burgo­nya, búza, tapióka, rizs keményítő. A különböző cukrok és keményítők elegyei is használhatók. Általában a leg­jobb eredményt az 5—42 dextróz egyenértékű kukorica szirup oldatok és az 5—42 dextróz egyenértékű keményí­tő oldatok adják, ezenkívül a dextrinek és azok elegyei. A keményítő nagy amilóz tartalma sarkalatos fon­tosságú, mert ugrásszerűen megnöveli a készítmény emulziós formájának stabilitását. Ez az általában elter­jedt diétás készítményekhez képest — melyek körülbelül 70 súly% amilopektint és 30 súly% amilózt tartalmaz­nak — körülbelül 10—100-szoros stabilitás növekedést jelent. Azt találtuk, hogy ahhoz, hogy az emulzió stabilitása megnövekedjék, a keményítő amilóz tartal­mának a zsír tartalomhoz képest legalább 0,25 súly% arányban, de még inkább legalább 0,3 súly% arányban kell jelen lennie. A nagy amilóz tartalmú keményítő fogalom olyan keményítőket jelöl, melyek körülbelül 6 50—100 súly% amilózt — rendszerint 55—85 súly% amilózt — és megfelelő mennyiségű amilopektint tartal­maznak. A magas amilóz tartalmú keményítőt rendsze­rint olyan kukoricákból nyerik kukorica keményítő 5 formájában, melyeknek nagy az amilóz tartalmuk. Az ilyen szirup a kereskedelemben rendszerint 50—100 súly%, de legtöbbször 55—85 súly% amilóz tartalom­mal kapható. A szirup amilóz tartalma genetikai és környezeti faktorok függvénye. Ezzel kapcsolatos infor-10 mációt szolgáltatnak a következő források: a Food Devision of the National Straches and Chemical Corporation New Yorkban kiadott 214. számú Bulletin­jében található „A New Family of Starches" című cikk; és az American Maseproducts Company New Yorkban 15 kiadott Technical Service Bulletinjének 2/2/71 — EMBP 71—26 számában megjelent „Amylomize VII Starches" című cikk. Mint az emberi fogyasztásra szánt keményí­tőket általában, a nagy amilóz tartalmú keményítőket is megfelelően kezelni kell fogyasztás előtt. Ilyen kezelés 20 például a hidrogén kötés felszakítására szolgáló főzés. E lépések végén kapjuk az irodalomban zselatinizált keményítőnek nevezett anyagot. A nagy amilóz tartal­mú keményítőt rendszerint 100—180 °C-on, 5 másod­perctől 2 óráig terjedő ideig főzik vízben. A főzés a más 25 komponensekkel való összekeverés előtt is megtörtén­het, de mint a későbbiekben még látni fogjuk, általában az elegy néhány vagy összes komponensével együtt történik. Azok a készítmények, amelyeknél a nagy amilóz 30 tartalmú keményítő jelentős stabilitás növekedést okoz, általában 3—40 súly% aminosav elegyet, 7,5—90 súly% szénhidrátot, 2—20 súly% zsírt és a szénhidrátokra szá­mítva 1—10 súly% zselatinizált, nagy amilóz tartalmú keményítőt, a zsírokra számítva legalább 0,3 súly% 35 nagy amilóz tartalmú keményítőt és körülbelül 0,1—12 súly% víz-zsír emulgeáló szert tartalmaz. Éppúgy, mint a peptid összetétel esetében. A nagy amilóz tartalmú keményítő mennyiségének maximálisan 16'SÚly%-nak szabad lennie, míg a teljes keményítő tartalomnak 40 maximálisan 20 súly%-nak. A készítmények peptid összetevőjéhez hasonlóan az aminosav összetevő is tar­talmazhat még kis mennyiségben más komponenseket, melyek a beteg megfelelő táplálkozásához vagy a kapott aminosavak (illetve azok gyógyászatilag elfogadható sói) 45 esztétikus megjelenésének biztosításához szükségesek. Ezek: vitaminok, ásványi anyagok, ízesítő, színező, oxidációt gátló anyagok. A legnagyobb emulzió stabi­litást a következő összetételű aminosav diétás készít­mény adja: 4—22 száraz súly% aminosav elegy, 22—85 50 súly% szénhidrát, 4—15 súly% zsír, a szénhidrátokra számolva 3—10 súly% zselatinizált, nagy amilóz tartal­mú keményítő, 0,6—3 súly% emulgeáló szer. A készítményekben használt aminosav elegy a külön­böző aminosavakat, illetve azok gyógyászatilag el-55 fogadható sóit olyan relatív mennyiségekben és arányok­ban tartalmazza, amelyek biztosítják, hogy az összes alapvető, illetve nem alapvető, de a szervezet normál fiziológiai funkcióihoz feltétlenül szükséges aminosav a szervezetbe jusson. Az aminosav elegy esetleg tartalmaz-60 hat kis mennyiségű (az egész aminosav elegy maximáli­san 10 súly%-a) peptidet és/vagy proteint is. A leg­kedvezőbb, ha az aminosav elegy megközelíti a tojás albumin aminosav profilját és a 100%-os emészthető­séget. Az aminosav profillal szemben támasztott követel-65 menyek a szakirodalomban jól ismertek, például meg-3

Next

/
Oldalképek
Tartalom