169748. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hűtőgépolajok előállítására

3 0,89—0,91 g/cm3 sűrűségű, 50 °C-on 12—35 cSt visz­kozitású, 180—250 °C lobbanáspontú és 25—45 °C anilinpontú elegyét, amely elegy 20—80 súlyrész, előnyösen 40—65 súlyrész poliaril­alkánokat, főleg di- és triarilalkánokat, 20—80 súlyrész, előnyösen 10—30 súlyrész dialkil­benzolt, 0,1—15 súlyrész, előnyösen 0,1—2 súlyrész mono-, tri- és polialkilbenzolt és polialkilnaftalint, 0,1—2 súlyrész kondenzált aromás vegyületeket és legfeljebb 2 súlyrész telítetlen és bipoláris vegyületeket, ily klóraromás vegyületeket tartalmaz, savas finomítószerrel, különösen kénsavval önmagában ismert módon — 10 és 180 °C közötti hőmérsékleten kezeljük és utána semlegesítjük. Különösen előnyösen olyan elegytől indulunk ki, amely az (I), (II), (III) és (IV) általános képletű mono-, illetve polialkilbenzolokat és di-, illetve poliarilalkáno­kat tartalmazza. Az (I), (II), (III) és (IV) általános képletben R 1—36 szénatomos, előnyösen elágazó szénláncú 12— 24 szénatomost alkilcsoportot, n 1 és 6 közötti, előnyösen 1 és 3 közötti egész számot, x 1 és 6 közötti, előnyösen 1 és 4 közötti egész számot, y 1 és 36 közötti, előnyösen 1 és 18 közötti egész számot, z 1 és 6 közötti, előnyösen 1 és 4 közötti egész számot jelent és az aromás gyűrű adott esetben halogén-, elő­nyösen klóratomokkal, továbbá étercsoportokkal szubsztitnálva is lehet. A kiindulási anyagként alkalmazható anyagok a ben­zol, klórparaffin, illetve olefinok 10—14 szénatomos alkilcsoporttal rendelkező monoalkilbenzolok kinyeré­sére irányuló desztillációja során maradékként keletkez­nek. A kénsavas finomítást 0,5—20 súly%, előnyösen 3— 10 súly% mennyiségű hígított, tömény vagy füstölő kénsavval, 5—60 percig, előnyösen 10—30 percig tartó egyszeri vagy többszörös kezelésként végezzük —10 és +180 C° közötti, előnyösen 20 és 120 C° közötti hő­mérsékleten. A fémhalogenidokkal történő finomítást gyenge bázi­kus fémeknek 0,1 és 20 súly%-os, előnyösen 1 és 8 súly%-os mennyiségű halogenidjaival, előnyösen alumí­niumkloriddal 120 perctől 20 óráig, előnyösen 2—10 óráig tartó egy- vagy többlépéses folyamatként végezzük —10 és 180 C° közötti, előnyösen 20 és 120 C° közötti hőmérsékleten. Tág koncentrációs tartományban a két eljárást kombinálva is alkalmazhatjuk. Ebben az esetben a fémhalogenid és kénsav súlyaránya 0,1: 10 és 10: 0,1 között, előnyösen 1: 6 és 5 : 1 között van. A finomító­szerek elegyét 0,1 és 20 súly% közötti, előnyösen 0,5 és 5 súly% közötti mennyiségben alkalmazzuk, a finomí­tás időtartama előnyösen 10 perc és 8 óra között van. A választott hőmérséklet és a finomítás időtartama messzemenően az alkalmazott kénsav mennyiségétől függ. Ha a finomítószerek egyikét nagy feleslegben alkal­mazzuk, a koncentrációt, hőmérsékletet és időtartamot a tiszta komponens szerint választjuk. Mind a három finomító eljárást több lépésben és egymással kombinálva végezhetjük. A finomított olajok feldolgozása mindhá­rom eljárás esetén azonos. 4 A finomítószeres kezelés után a savgyantát és a fém­halogenidot hagyjuk leülepedni, majd a két fázist elkü­lönítjük egymástól. Az olajat vizes lúgos oldattal sem­legesítjük, majd vízzel mossuk. Víztelenítése után derí-5 tőfölddel kezeljük. A semlegesítést száraz úton is végez­hetjük, ez esetben előnyösen meszet, vagy meszet derítő­földdel keverve alkalmazunk. Az alkilaromás vegyületeket bizonyos tulajdonságok javítása céljából más szintetikus szénhidrogén-vegyüle-10 tekkel vagy ásványolajokkal keverhetjük. Ha a szén­hidrogén-vegyület vagy ásványolaj bázisú adalékkompo­nenseknek tulajdonságai ? 'ríváló hűtőgépolaj iránt fenn­álló követelményeknek nem felelnek meg, az adalék­komponenseket az alkilaromás vegyületekkel elegyítve 15 is finomíthatjuk. A találmány szerinti megoldás lehetővé teszi a 10—14 szénatomos alkilcsoportot hordozó monoalkilbenzolok előállítása során keletkező desztillációs maradéknak nagyértékű hűtőgépolajra való feldolgozását, minimális 20 feldolgozási veszteséggel. A találmány szerinti eljárással előállított hűtőgép­olajok főleg olyan hűtőgépekben alkalmazhatók, ame­lyek az R 22, R 502 és R 13 B 1 jelű modern hűtőközegek­kel dolgoznak, így például 25 — 45 °C körüli elpárolgási hőmérsékleten dolgozó háztartási és bolti hűtőszekrények hermetikus komp­resszorjaiban, — élelmiszeripari mélyhűtő berendezésekben; — 70 °C körüli elpárolgási hőmérsékleten dolgozó egy- és 30 kétlépcsős fagyasztó berendezésekben (vérplazma fagyasztása), — egy- vagy kétlépcsős kísérleti klímaszekrényekben, — 80 °C-ig terjedő vizsgálati hőmérsékleten; — elektronikus számítógépek, darukabinok és korarau-35 nális épületek légkondicionáló berendezéseiben; — hajózásnál az utasfülkék, valamint a rakodóhelyisé­gek klímaberendezéseiben, a halászati és halfeldolgo­zó hajók mélyhűtő- és tárolóhelyiségeinek hűtőbe­rendezéseiben. 40 A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal rész­letesebben ismertetjük. 45 1. példa 26 kg polialkilbenzolt (a fentiekben említett desztillá­ciós maradék) keverővel állatott edénybe viszünk. Szobahőmérsékleten 10 perc alatt 10 súly% tömény kén-50 savat csepegtetünk hozzá. A savgyanta eltávolítása után a finomított terméket ekvivalens mennyiségű 10%-os nátronlúggal semlegesítjük, majd vízzel semlegességig mossuk. A terméket 110 C° hőmérsékleten nitrogénlég­körben víztelenítjük, ezt követően ugyanazon a hőmér-55 sékleten 5 súly% mennyiségű derítőfölddel derítjük. Világossárga olajat kapunk 86%-os hozammal. 2. példa 60 Az 1. példában leírt körülmények között polialkil­benzolmaradékot finomítunk, amelynek viszkozitását előzetesen nagyviszkozitású alkotórészek ledesztillálása útján növeltük. Mindkét esetben világossárga olajat 65 kapunk. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom