169665. lajstromszámú szabadalom • Eljárás D-xilofuranóz származékok előállítására
169665 3 4 meg van a lehetőség arra, hogy az I. általános képletű" vegyületeket valamint a IV. általános képletű intermediereket kristályos állapotban állítsuk elő és különítsük el. A találmány szerinti eljárás III. általános képletű intermedierjei viszonylag alacsony forr- 5 pontúak és üzemileg is jól desztillálhatok. A találmány szerinti eljárás előnyös foganatosítási módja szerint II. illetve III. általános képletű kiindulási vegyületként a megfelelő 1,2-O-cikohexilidén illetve 1,2-O-izopropüidén-D-xilofuranóz-származékot 10 alkalmazzunk. A II. általános képletű vegyületek illetve az R3 és R4 helyén hidrogénatomot illetve 1—4 szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó III. általános képletű vegyületek s azok előállítására vonatkozó eljárás az 15 irodalomból ismert: l,2-0-izopropilidén-5-0-tozil-D-xilofuranóz (pl. J. Biol. Chem. 102. 317/1933) stb.; l,2-0-izopropilidén-3,5-anhidro-D-xilofuranóz (pl. J. Biol. Chem. 102, 338/1933); Abstr. 69 97035 a (1968) stb.); l,2-0-cikohexilidén-5-0-tozil-D-xilofura- 20 nóz (pl, Zs. Obs. Chim. 1968 38 (7) 1949 vagy Abstr. 70 4460t (1969) stb.). Azt találtuk továbbá, hogy a II. általános képletű 5-O-tozil-D-xilofuranóz-származékoknak önmagában ismert átalakítása olyan III. általános képletű új 25 3,5-anhidro-D-xilofuranóz-szárma?:ékokká, mely képletben R3 és R 4 együttesen 4—6 szénatomszámú alkilénhidat képez, a találmány szerinti eljárással műszakilag egyszerűen és jó kitermeléssel hajtható végre. 30 Ily módon állíthatjuk elő l,2-0-ciklohexilidén-5-0-tozil-D-xilofuranózból szobahőmérsékleten, nátriummetilátot tartalmazó metanollal az 1,2-O-cikohexilidén-3,5-anhidro-D-xilofuranózt, mely 1 torr körüli nyomáson 95—97 C°-on forr, és melynek fajlagos 35 forgatóképessége +16,9° kloroformban. A szakirodalomban már leírt l,2-izopropilidén-3,5-anhidro-D-xilofuranóz 0,1 torr nyomáson 63—65 C°-on forr. A (III) általános képletű vegyületből vagy közvetlenül a (II) általános képletű vegyületből 100 °C 40 körüli vagy azt meghaladó hőmérsékleten állítunk elő R2 OH és R2 ONa általános képletű vegyületekkel való együttes reagáltatással (IV) általános képletű D-xilofuranozid származékot, előnyösen oly módon, hogy a három reakciókomponensből álló reakcióelegyet 100 45 C°-ot meghaladó hőmérsékleten melegítjük. Az olyan (IV) általános képletű vegyületek, melyekben R3 és R 4 együttesen 4—6 szénatomszámú alkilénhidat képez és R2 jelentése a fent megadott, újak. 50 Különösen előnyösnek bizonyult 1,2-O-ciklohexilidén-5-O-benzil-D-xilofuranóz előállítása a megfelelő 5-O-tozil- vagy 3,5-anhidro-származékból benzilalkohol és nátrium-benzilát együttes alkalmazásával 120— 130°-on, mert a bepárlási maradékként nyert 55 olajos halmazállapotú terméket széntetrakloridos vagy széntetrakloridot tartalmazó szerves oldószeres oldatból jó kitermeléssel kristályosodó széntetrakloridos addukt formájában nyerjük ki. Az addukt 2 mól l,2-0-ciklohexilidén-5-0-benzil-D-xilofuranózból és 1 60 mól széntetrakloridból áll, és 91—93 C°-on olvad. Ugyancsak jól kristályosodó IV szerkezetű vegyületet állítunk elő jó kitermeléssel oly módon, hogy az előbbi módszert használva benzilalkohol helyett benzhidrollal vezetjük le a reakciót. így állítjuk elő az 65 l,2tciklohexilidén-5-0-benzhidril-D-xilofuranózt ami benzinből kristályosítva 120-121 C°-on olvad. A IV. általános képletű vegyületből gyakorlatilag kvantitatív kitermeléssel állítunk elő V. általános alkiM>xilofuranozid-származékot oly módon, hogy a kiindulási vegyületet savas jellegű katalizátort tartalmazó 1—4 szénatomszámú alifás alkohollal reagáltatjuk önmagában ismert módon szobahőmérsékleten, vagy a forrás hőmérsékletén. így állítjuk elő az etü-5-O-benzil-D-xilofuranozidot 3,5 n töménységű sósavas abszolút alkohollal szobahőmérsékleten, amikor is egészen halványsárga olaj alakjában kapjuk meg a terméket, melynek fajlagos forgatóképessége +15,0° kloroformban. Az V. általános képletű vagy közvetlenül a IV. általános képletű I>xilofuranóz-származékból katalitikus mennyiségű savat tartalmazó vizes oldatban vagy szuszpenzióban 100 °C körüli hőmérsékleten állítjuk elő az I. általános képletű D-xilofuranóz-származékot. Ily módon etil-5-O-benzil-D-xilofuranozidot vagy célszerűen 1,2-0-ciklohexilidén-5-0-benzil-D-xilofuranóz széntetrakloriddal képezett adduktját 90—100 C°-on 0,1 n vizes sósavval hidrolizálva állítjuk elő gyakorlatilag kvantitatív kitermeléssel a kristályos 5-O-benzil-D-xilofuranózt, ami benzolból jól kristályosodik, 81-83 C°-on olvad, és fajlagos forgatóképessége vízben +27,04 °C. Találmány szerinti I. általános képletű vegyületek érrendszeri gyulladások ellen 900 mg/kg dózisban hatásosak. 1. példa 4,6 g fém nátriumot oldunk 250 ml abszolút metanolban, a 15 C°-ra lehűtött nátrium-metilát oldathoz 38,4 g porított l,2-ciklohexilidén-5-tozil-D-xilofuranózt adunk, és a reakció keveréket 5 órán át rázatjuk, majd egy napig szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután 100 ml vizet adunk hozzá és etil-acetáttal kirázva extraháljuk a terméket. Az etilacetátos oldat maradékát 1 torr körüli nyomáson desztillálva 95-97 C°-on 17,0 g 1,2-ciklohexilidén. 3,5-anhidro-D-xilofuranózt különítünk el. Fajlagos forgatóképessége +16,9° kloroformban. 2. példa 2,59 g fém nátriumot oldunk 56 ml benzilalkoholban oldott 11,88 g 1,2-ciklohexilidén-3,5-anhidro-D-xilofuranózt hozzáadva 6 órán át 130 C -os fürdőben tartjuk a reakciókeveréket. 90 ml benzollal hígítjuk, vízzel semlegesre mossuk és ledesztilláljuk a benzolt, majd vákuumban a benzilalkohol fölöslegét. A maradék olajat (18,3-18,4 g) 60 ml széntetrakloridban oldjuk melegen és másnapig hagyjuk kristályosodni az l,2-cikohexilidén-5-0-benzil-D-xilofuranóznak széntetrakloriddal képezett 2:1 mólarányú adduktját: 19,5 g,op. 91-93 °C. 3. példa A 2. példában leírt módon hasonlóan jó kitermeléssel kapjuk az l,2-ciklohexilidén-5-0-benzil-D-xilofuranózt és széntetrakloridos adduktját, ha l,2->cikohexilidén-3,5-anhidro-D-xilofuranóz helyett ekvivalens mennyiségű (21,5 g) l,2*ciklohexilidén-5-0-tozil-D-xilofuranózt használunk kiindulási anyagként. 2
