169608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-foszfono-ureido- vagy tioureido-csoportot tartalmazó arilén-vegyületek és ilyen hatóanyagot tartalmazó féregűző készítmények előállítására
3 169608 4 csolódik. Ez utóbbi szubsztituens egy aminocsoport, vagy egy acilureido- vagy acil-tioureido-csoport. Ezek a vegyületek az (I) általános képlettel írhatók le, mely képletben R1 —A <f két szabad vegyértékkel rendelkező ariiéngyök, így például fenilén-, benzo-fenilén-, klór-fenilén- vagy 9,10-fenantriléncsoport, T ureido- vagy -tioureido-csoportot jelent, Z amino-csoport vagy egy acil-ureido- vagy acil-tioureido-csoport, ahol az acilgyök 1—10 szénatomot tartalmazhat, így metil-szulfonil-, benzol-szulfonil-, acetil-, propionil-, benzoil-, toluoil-csoport lehet. A találmány elsősorban — ahogy már említettük — olyan arilén-vegyületek előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amelyek szabad vegyértékeihez 1. egy 3-foszfono-ureido- vagy -tioureido-csoport és 2. egy nitrogén-tartalmú szubsztituens kapcsolódik, amely szűkebb értelemben véve amino- vagy egy acilureido-, illetve aciltioureido-csoport. Az eljárást az jellemzi, hogy egy arilén-diamint lényegében ekvimolekuláris mennyiségű foszfono-izotiocianáttal vagy foszfono-izocianáttal reagáltatunk és ezt követően, ha a vegyület még egy acilureido-, illetve aciltioureido-csoportot is tartalmaz, az így keletkezett vegyületet ekvivalens mennyiségű acil-izocianáttal vagy acil-izotiocianáttal reagáltatjuk. A találmány szerinti vegyületek egy foszfono-ureidovagy -tioureido-csoporttal és egy nitrogént tartalmazó csoporttal (amino- vagy acilureido-, illetve acil-tioureido-csoport) rendelkeznek, amely csoportok az arilén-gyűrű 2 vicinális szénatomjához kapcsolódnak és a csoportok egymáshoz képest orto-helyzetben vannak. Egyéb tulajdonságok azonossága mellett az orto-arilénvegyületek hatékonyabbak, mint a meta-arilén- és a para-arilén-származékok. A széles körben alkalmazható féreghajtó készítményekben az orto-fenilén-vegyületek (a helyettesített orto-fenilén-vegyületeket is beleértve) és az orto-benzo-fenilén-vegyületek igen előnyösek. Ezeket az előnyös vegyületeket az (la) általános képlettel ábrázolhatjuk, ahol a képletben R1 —A \ adott esetben egy vagy több halogénatommal helyettesített fenilén- vagy naftilén-csoport, vagy egy 9,10-fenantrilén csoport, X oxigén- vagy kénatom, R kis szénátomszámú alkil-csoport, például metil-, etil-, izopropil-, n-butil-csoport, vagy halogénezett kis szénatomszámú alkil-csoport például 2-klór-etil-, trifhiormetil-csoport, X1 II R2 hidrogénatomot vagy —CNHR 3 általános képletű csoportot jelenthet, ahol XI oxigén- vagy kénatom lehet és R3 kis szénatomszámú alkil-szulfonil-csoport, például metilszulfonil-, etil-szulfonil-csoport, benzol-szulfonil-csoport, helyettesített benzol-szulfonil-csoport, például 3,4-trimetilén-benzolszulfonil-csoport, kis szénatomszámú alkanoil-csoport, például acetil- vagy propanoil-csoport, benzoil- vagy helyettesített benzoilcsoport lehet. „Helyettesített benzol-szulfonil-csoport", valamint „helyettesített benzoil-csoport" megjelölésen olyan szerkezeteket értünk, ahol a molekula benzol-gyűrűjéhez a szubsztituensek méta vagy pára helyzetben kapcsolód-5 nak. A szubsztituensek, illetve szubsztituens olyan nemreaktív csoportok, illetve csoport, lehetnek, mint a kis szénatomszámú alkil-csoportok vagy nitro-csoport, halogénatom, halogénezett kis szénatomszámú alkil-csoportok. Térbelileg kisméretű szubsztituensek lehetnek 10 orto-helyzetben is. A találmány szerinti vegyületek szintézisét a következő módon végezzük: egy dialkil-klórfoszfátot káliumtiocianáttal reagáltatunk acetonos, toluolos vagy etilén-15 glikol-dimetiléteres (a továbbiakban „glyme") közegben és így egy dialkil-foszfono-izotiocianátot kapunk. Ezt a vegyületet ezt követően a megfelelő arilén-diaminnal (például o-fenilén-diaminnal) reagáltatjuk oldószeres közegben és így orto-[3-(dialkil-foszfono)-tio-20 ureido]-amino-arilvegyületekhez jutunk. Ezeket a vegyületeket azután kívánt esetben oldószeres közegben a megfelelő acilizocianáttal vagy acilizotiocianáttal reagáltatva az l-[3-(dialkil-foszfono)-tioureido]-2-[3-(aril-, vagy -alkil-szulfonil)-ureido]-benzolt vagy az l-[3-(di-25 alkil-foszfono)-tioureido]-2-(3-aroil-, vagy -alkanoilureido)-benzolt állíthatjuk elő. A dialkil-klór-foszfátok és ammónia reakciója foszforamidot szolgáltat. A foszforamidot oxalil-kloriddal 30 reagáltatjuk, melegítjük és a megfelelő foszfono-izocianátot kapjuk. Ezek a vegyületek mono-[3-(dialkil-foszfono)-ureido]-vegyületekké alakíthatók, ha oldószeres közegben egy kívánt arilén-diaminnal (például o-fenilén-diaminnal) reagáltatjuk. Amennyiben ezután 35 ezeket a kapott vegyületeket egy alkalmas acilizocianáttal vagy acilizotiocianáttal reagáltatjuk, oldószeres közegben, l-[3-(dialkil-foszfono)-ureido]-2-[3-(alkanoil-, vagy -aroil-)ureido-, vagy -tioureido]-benzol keletkezik. Arii- vagy alkil-szulfonil-izotiocianát keletkezik ak-40 kor, ha egy helyettesített szulfonamidot széndiszulfiddal kondenzálunk dimetilformamidos közegben káliumhidroxid jelenlétében, majd a káliummal szubsztituált szulfonil-imino-ditiokarbonátból toluolos közegben tionilkloriddal vagy foszgénnel alkil- vagy aril-szulfonil-45 -izocionátot állíthatunk elő. Aril-szulfonil-izocianát akkor keletkezik, ha valamely megfelelő aril-szulfonamidot oxalil-kloriddal reagáltatunk klórbenzolos közegben melegítés közben. Az alkil-szulfonil-izocianátok a 3,185.677 számú USA-beli 50 szabadalmi leírásban ismertetett módon állíthatók elő. Az alkanoil- és aroil-izotiocianátokat úgy állítjuk elő, hogy valamely savkloridot ólomtiocianáttal reagáltatunk acetonos közegben. Alkanoil- és aroil-izocianátokat úgy készítünk, hogy 55 a megfelelő amidot oxalil-kloriddal reagáltatjuk melegítés közben diklóretános közegben. Az alábbiakban általános módszereket mutatunk be anélkül, hogy a találmány szerinti eljárást ezekre korlátoznánk. A találmány szerinti eljárás számos változata 60 lehetséges anélkül, hogy a találmány kereteit túlhaladnánk. A példákban először a találmány szerinti vegyületek előállításához szükséges alapanyagok készítését mutatjuk be. A „glyme" megjelölésen a továbbiakban az etilénglikol-dimetilétert értjük. A hőmérsékletértékeket 65 Celsius-fokokban adjuk meg. 2
