169598. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet forgómozgásnak axiális mozgással való átalakítására

7 169598 8 A 7, ábra az 5. ábra C-C vonala mentét vett metszet. A 8. ábra a találmány szerinti szerkezet negyedik kivitelét ábrázolja. A 9. ábra a 8. ábra E-E vonala mentén vett metszet. A 10. ábra a találmány szerinti szerkezet ötödik kivitelét ábrázolja. A 11. ábra a 10. ábra F-F vonala mentén vett metszet. A 12. ábra a találmány szerinti szerkezet hatodik kivitelét ábrázolja. A 13. ábra a 12. ábra G-G vonala mentén vett metszet. A 14. ábra a találmány szerinti szerkezet hetedik kivitelét ábrázolja. A 15. ábra a 14. ábra H-H vonala mentén vett metszet. Az 1. ábra a találmány szerinti szerkezet olyan kivitelét ábrázolja, amelynél az 1 szerkezet motort tartalmaz, amelynek 3 sztátorja és 5 rotorja van, amelyeket üreges 7 motortengely mereven csatlakoztat a 9 súrlódóegységhez. A fenti elemek 11 házzal vannak körülvéve, amelybe a forgó elemek 13 és 15 golyóscsapágyak révén vannak beszerelve, hogy a golyóscsapágyak tengelyirányban nyomást tudjanak felvenni. A szerkezeten keresztül nyúlik a 17 tengely, amely 19 és 21 siklócsapágyakban van ágyazva, és ezek all ház részeit képezik. A 9 súrlódóegység 23 visszatartó tagot tartalmaz (amely a 2. ábrán is látható) és ez 25, 27, 29 és 31 távtartócsavarokkal van a 7 motortengelyen levő karimához erősítve. A 25 és 29 távtartócsavarok a 33 ill. 35 furatokon keresztül a 37 és 39 golyóscsapágypofákba nyúlnak be. Ezek a pofák a 17 tengely 2. ábrán 41-41 vonallal ábrázolt vízszintes síkjának két oldalán szimmetrikusan vannak elhelyezve. A 37 pofa 43 és 45 hornyokkal van ellátva, hogy a két 47 és 49 golyóscsapágy külső 51 ill. 53 gyűrűit megtámassza. A 39 pofa ugyancsak 59 és 61 hornyokkal van ellátva, hogy a 63 és 65 golyóscsapágyak külső 67 ill. 69 gyűrűit megtámassza. Végül a 75 és 79 pofákban is vannak hornyok, amelyekben a 63 és 65, ill. 47, 49 golyóscsapágyak szabadon mozoghatnak a 17 tengely irányában. A 43 és 45 hornyok úgy vannak kialakítva, hogy 47 és 49 golyóscsapágyak tengelyvonalai a 17 tengely középvonalának irányával szöget zárnak be, és az 59 és 61 hornyok úgy vannak kialakítva, hogy a 63 és 65 golyóscsapágyak tengelyvonalai ugyanolyan szöget zárjanak be a 17 tengely középvonalával tükörképben. Amint az 1. ábrából és részben a 2. ábrából látható, a 47 és 49 golyóscsapágyak belső 55 ill. 57 gyűrűi érintkeznek a 17 tengellyel, a tengelyfelület alkotója mentén és ez az alkotó egy másik alkotóval átmérősen szembenfekvően helyezkedik el, amely másik alkotó mentén a 63 és 65 golyóscsapágyak belső 71 ill. 73 gyűrűi érintkeznek a 17 tengellyel. A golyóscsapágyak érintkezési nyomását a tengelyre a pofák semleges helyzetében, azaz akkor, amikor a 17 tengelyre nem hat tengelyirányú erő, a 37 és 39 pofák köré tekercselt 81 zongorahuzal feszültsége határozza meg. A 11 házban továbbá két 83 és 85 végütköző van, lépcsőzetesen elhelyezve, a tengelyt tartalmazó sík azonos oldalán és merőlegesen a tengelyirányú síkra. Az 1. és 2. ábrákon ábrázolt szerkezet a következőképpen működik: Amikor a motor forog, a 25 és 29 távtartócsavarok a 37 ill. 39 pofák számára mint hordozó eszközök működnek és azokat forgásba hozzák, pl. a 87 nyíllal jelzett irányban. Ha a 47, 49, 63 és 65 golyóscsapágyak úgy vannak elhelyezve, amint fent leírtuk, a 17 tengely felületén csavarvonal alakban mozognak és a menetemelkedést a csapágyak és a tengely által bezárt szög határozza meg. A 11 ház úgy van vezérelve, hogy a 9 súrlódóegység tengelyirányban nem tud elmozdulni és a 17 tengely jobb felé mozog, ha a súrlódóegység a 87 nyíllal jelzett irányban forog a súrlódóegység szögsebessége és a csavarvonal menete által meghatározott arányban, feltéve, hogy a 17 tengely nem tud forogni. Ha balra ható erő (K az 1. ábrán) hat a 17 tengelyre, akkor ez az erő részben a 37 pofán, a 83 végütközőn, a 23 visszatartótagon és a 13 golyóscsapágyon keresztül a 11 házra és részben a 39 pofára adódik át, amely így bizonyos távolsággal a 37 pofa bal oldala felé tolódik el. Ezt a mozgást a 81 zongorahuzal állítja meg, amely a pofákat szorosabban szorítja neki a tengelynek az arra ható erő következtében, amelyet egyedül a 83 végütköző visz át, ha a 39 pofa mozgása le van állítva. Amint látható, az eredmény egy terhelés által meghatározott érintkező nyomás a 17 tengelyen, úgyhogy a 17' tengelyre és a 47, 49, 63 és 65 golyóscsapágyakra ható erő sohasem lépi túl a K erő által meghatározott értéket, és úgy, hogy a nagy, rövid ideig ható terhelések következtében a 17 tengely nem csúszik a golyóscsapágyakban, úgyhogy ezeket nem terhelik a rövid ideig tartó túlterhelések és nem befolyásolják hátrányosan. Ha a 9 súrlódóegység nem forog, akkor a terheletlen tengelyen az érintkező nyomást a 81 zongorahuzal kezdő feszültsége határozza meg és ha a tengely terhelést kap, az érintkezőnyomás megnő a golyóscsapágy pofák relatív elmozdulása következtében. Látható tehát, hogy a 9 súrlódóegység önreteszelő abban az esetben, ha a súrlódóegység nyugalmi állapotban van, vagy ha forog. A 83 és 85 ütközők, amint már említettük, lépcsőzetesen vannak elhelyezve ugyanazon az oldalon a 17 tengely és 25 és 29 állítócsavarok tengelyeit tartalmazó síkra merőleges síkban. Ez előnyös, mivel a 25 és 29 távtartócsavarok és a hozzájuk tartozó 33 és 35 furatok között csekély hézag a 37 pofa olyan elcsavarodását okozza, hogy az kissé csökkentse a 47 és 49 golyóscsapágyak menetemelkedését, feltéve, hogy a forgásirány a 87 nyíllal jelzett és a 17 tengelyre az 1. ábrán ábrázolt K erő hat. A 39 pofa viszonylag nagyobb menetemelkedése folytán ez a pofa nagyobb mértékben akar bal felé haladni, mint a 37 pofa, amely a 81 zongorahuzallal kapcsolódva a pofát szorosabban szorítja rá a 17 tengelyre. A 81 zongorahuzal alkalmazása a súrlódóegység gyártását könnyűvé és olcsóbbá teszi és a gyártási tűréshatárokkal szembeni követelmények nem nagyon szigorúak. A végütközőket úgy is elhelyezhetjük, hogy csak az egyik pofát működtessék, pl. a 37 pofát, amely 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4