169586. lajstromszámú szabadalom • Nedvességszabályozó készülék szemesterményt szárító berendezésekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1974. V. 24. A közzététel napja: 1976. VII. 28. Megjelent: 1977. IX. 30. (ME—1735) 169586 Nemzetközi osztályozás: G 05 D 22/02 G 01 N 27/22 Feltalálók: SAMU Mihály technikus 20 %, Gödöllő, FÁBIÁN Zsolt villamosmérnök 50%, Gödöllő, BALOGH Barnabás villamosmérnök 20%, Gödöllő, HAJÓS Lajos villamosmérnök 10 % Kerepes Tulajdonos: Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, Gödöllő Nedvességszabályozó készülék szemesterményt szárító berendezésekhez A találmány tárgya nedvességszabályozó készülék szemesterményt szárító berendezésekhez, amelyek szárítócsatornája egymás alatt elhelyezett bevezető, szárító és hűtő zónákból áll, és a készülék kapacitív érzékelőt, ezzel összekapcsolt szabályozó 5 egységet és a szabályozó egységgel vezérelt terményürítő szerkezetet tartalmaz. A szemestermények tartósításának jelenleg legelterjedtebb, legolcsóbb módja a szárítás. Korábban az alacsony terméshozam, a kisparcellás termelési 10 mód mellett elegendő volt a szemestermény természetes úton történő szárítása. A jelenlegi termelési géprendszerek által betakarított nagymennyiségű szemestermény szárítása a fent említett természetes eljárással lehetetlenné vált. 15 Ezen ok következményéként egyre rohamosabb tempóban terjedtek el a forrólevegős szárítók. A szemestermények szárításánál figyelembe kell venni, hogy a termény kívánatos, tárolásra alkalmas nedvességtartalma 14% körül a legmegfelelőbb. 20 Amennyiben a nedvességtartalom nagyobb, vagyis, „alul szárítanak", a termény a tároló tornyokban rövid idő alatt megromlik, sőt az öngyulladás veszélye is fennáll. Ha nedvességtartalom az említett érték alá kerül (túlszárítás), a környező levegőből 25 rövid időn belül visszanedvesedik. Ezen okból a termény csak 14%-os nedvességtartalmúként értékesíthető. (Ez a nedvességtartalom felső határa is, amellyel a termény értékesíthető.) Tulszárításnál a termelők többszörösen károsod- 30 nak. A leglényegesebb a jelenlegi és az elkövetkezendő idők szűkös energia, fűtőolaj ellátottsága miatt a felesleges tüzelőanyag felhasználás, mert a termelők óvatosságból jelentősen (olykor 8%-ra, általában 10%-ra) túlszárítanak, alkalmas szabályozó és mérőberendezés híján. A teljesség igénye nélkül károsodásként említjük, hogy a bizonyos értéken túlszárított termény biológiai értéke is csökken. A túlszárítás miatt a berendezés nem az optimális hatásfokkal üzemel, aminek következményeként a szárítóüzem kihasználtsága csökken. A fentiek csupán kiragadott példák, melyek már önmagukban is alátámasztják a nedvességszabályozás szükségességét, hiszen egy-egy szárítóüzem beruházási költsége 10 millió forint körül van, és az óránként eltüzelt olaj mennyisége a nagyobb szárítóknál 250 kg körül van. Mezőgazdasági termények nedvességtartalmának kapacitív úton való meghatározása már régóta ismert. Dr. B. Nagy Sándor: Dielektrometria című könyvében (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1960) a 25-49. oldalakon a dielektromos mérés számos megoldását megtalálhatjuk. A mezőgazdasági termékek szárításánál legtöbb esetben a nedvességtartalom meghatározása és ezen keresztül a szárítási folyamat szabályozása mintavétel útján, szakaszosan történik. Ilyen szakaszos mérésre alkalmas gabona-nedvességmérőt ismertet a 154 475 számú magyar szabadalmi leírás is. 169586 1
