169586. lajstromszámú szabadalom • Nedvességszabályozó készülék szemesterményt szárító berendezésekhez

3 A szakaszos mérés hátrányos tulajdonságait egyrészt a mintavétel elvégzésével járó tevékenységek ráfordításigénye és a szabályozás szakaszos jellege képezi. A mintavétel helyének megválasztásánál fokozott gondot kell fordítani arra, hogy a minta a teljes szárítandó gabonamennyiséget hűen reprezentálja. A gabona azonban még a legegyenletesebben működő modern szárító berendezésekben is sok esetben inhomogén eloszlású, és a vett minták csak adott tűréshatárokon belül képesek a teljes gabonamennyiség reprezentálására. A tűréshatárok szélessége egyúttal az ilyen szabályozás finomságának is korlátot szab. Ismert már olyan megoldás szárítóban elhelyezett gajbonák nedvességtartalmának folyamatos mérésére, amelynél a mérést a villamos vezetőképesség meghatározására vezetik vissza. Ilyen megoldást ismertet Helm László-Fraknóy József: Ipari folyamatok műszerezése (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1966) című könyve is, amelynek 18. fejezete a nedvességtartalom mérésével foglalkozik. A vezetőképesség mérésére visszavezetett nedvességtartalom mérésénél a mért érték nagymértékben függött a gabona hőmérsékletétől is. Az ilyen szabályozásnál a szabályozó kört bonyolult kompenzáló áramkörökkel kellett kiegészíteni, amelyek a hőmérsékletfüggést csak részlegesen tudták kiegyensúlyozni. A gyakorlatban ezek a megoldások nem terjedtek el nagymennyiségű gabonát szárító berendezések szabályozásánál. A kapacitív mérés egyik legismertebb válfaját a nagyfrekvenciás mérések képezik. A nagyfrekvenciás méréseknél a mérendő kapacitás egy oszcillátor rezgési frekvenciáját befolyásolja, és a frekvenciaváltozást ismert módon mérik. Nedvességtartalom mérésére azonban a nagyfrekvenciás mérés a dielektromos tényező frekvenciafüggése miatt nem bizonyult előnyösnek. A hátrányos tulajdonságok éppen akkor jelentkeztek, amikor mintavétel útján nagyobb mennyiségű gabona nedvességtartalmát kívánták meghatározni, mivel a nagyobb mennyiség a nagyfrekvenciás körökbe fokozott veszteséget is bevitt. A dielektromos tényező frekvenciafüggésével járó problémákat L. Fojtik: Pouziti absorpce mikrovinné energie k méréni vlhkosti zemédélskych hmot című cikke ismerteti, amely megjelent a Zemédélska Technika c. folyóirat 1968. évi 14. számában a 433-440. oldalakon. Ismert továbbá olyan megoldás is, amelynél a nedvességtartalom és a hőmérséklet közötti összefüggést használják fel a szárítási folyamat szabályozásához. Ilyen megoldást ismertetnek az Institut für Mechanisierung der Landwirtschaft Institutbericht folyóirat 1965. évi 20. számában a 13 oldalon. A hőmérsékletmérésre visszavezetett szabályozás hátránya, hogy különböző kiindulási nedvességtartalommal rendelkező terményeknél a szabályozást különböző paraméterek szerint kellett módosítani. A helyes működéshez tehát a kiindulási nedvességtartalmat is meg kellett határozni, továbbá a paraméterek megválasztására bonyolult összefüggéseket kellett megoldani. A kapott eredmények és így a szabályozás is csak mérsékelt pontosságú volt. Célunk a találmánnyal olyan nedvességszabályozó készülék létrehozása szemesterményt szárító beren-4 dezésekhez, amely folyamatos üzemű mérést tesz lehetővé, és a mért nedvességtartalom a szárító berendezésben levő termény összességére jellemző. A kitűzött célt a találmánnyal úgy érjük el, hogy 5 a nedvességszabályozó készülék kapacitív érzékelőjének egyik fegyverzetét a száritócsatorna fémteste, másik fegyverzetét pedig a szárítócsatornán keresztülnyúló, szigetelt felületű elektródok képezik, és a kapacitív érzékelő fegyverzetei között levő tér a szá-10 ritócsatorna teljes keresztmetszetét magában foglalja. A szárítócsatornán keresztülnyúló elektródok a találmány egy célszerű kiviteli alakjánál egymással azonos magasságban, a szárítózóna alsó harmadában 15 helyezkednek el, és a szomszédos elektródok között a fémtesttel azonos potenciálú légbevezető járatok helyezkednek el. A gabonaáramlás elősegítése céljából az elektródok keresztmetszete ékalakban van kiképezve, és az 20 ék éle felfelé néz. . Az egymással összekötött elektródok kapacitásidő átalakítóhoz csatlakoznak, amely órajelgenerátorral meghatározott periodicitással a kapacitásértékkel arányos időtartamú feszültségimpulzusokat 25 állít elő. Az impulzusok szélessége arányos a termény nedvességtartalmával és alkalmas a szárítási folyamat szabályozására. A kapacitás-idő átalakítóval történő mérés statikus, ezért a dielektrikum nagyfrekvenciás polarizációjából adódó problémák 30 ennél a mérési módszernél nem lépnek fel. A találmány szerinti megoldás legnagyobb előnyét az képezi, hogy a mérendő kapacitásba a szárított termény összmennyisége beletartozik, ezért az így kapott eredmény átlagolt érték, amely a helyi 35 inhomogenításokkal szemben érzéketlen. A találmányt a továbbiakban egy kiviteli példa kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti nedvességszabályozó 40 készülék vázlata a szárító berendezés feltüntetésével, a 2. ábra a nedvességszabályozó készülék áramköri tömbvázlata. Az 1. ábrán vázlatosan feltüntettük a szárító be-45 rendezést is, amelybe a nedvésségszabályozó készülék beépítést nyert. A berendezés 3 szárítócsatornája függőleges elrendezésű, amelybe felülről nedves terményt vezetnek be. A felső bevezető zónán való áthaladás után a 3 szárítócsatorna belső terén lefe-50 lé nyitott 20 légbevezető járatok helyezkednek el, amelyeket az ábrán fordított V alakkal jelöltünk. A 20 légbevezető járatok kiképzésének a szárítás szempontjából döntő szerepe van, de önmagában ismert megoldásuk a találmány tárgyát nem érinti. 55 A 3 szárítócsatornának a 4 szárítási zónájában a gravitáció hatására lefelé áramló termény nedvességtartalma fokozatosan csökken. Az 5 hűtőzónában a szárítás már gyakorlatilag befejeződött. A találmány szerinti kapacitív érzékelő 6 elekt-60 ródjai a 4 szárítási zóna alsó részén, az 5 hűtőzóna közelében úgy helyezkednek el, hogy a szomszédos 6 elektródok közé egy-egy 20 légbevezető járat kerül. A 20 légbevezető járatok és a 3 szárítócsatorna fémteste egymással azonos villamos potenciálon, 65 rendszerint földpotenciálon vannak. A 6 elektródok 2