169563. lajstromszámú szabadalom • Tűzcsaphidráns

11 169563 12 elforgatásával a 3 záró- és szabályozószelepet megnyitjuk. A víz fokozatosan növekvő mennyiségben az a és b nyilak irányában (3. ábra) a hidránstörzsön keresztül a tömlőbe áramlik, maga előtt nyomva a levegőt, amely a tömlő végén távozik. A 6 kerék néhány fordulata után a 17 leürítőfurat 17a alsó betorkollása kikerül a 3 szelep vízteréből. A hidránstörzsben a felfelé áramló víz által összenyomott levegő nyomása a 10a légbebocsátó szelep 45 szeleptestére hat (6. ábra) a 46a furaton keresztül, azaz, lezárja a 46b furatot, ezzel a hidránstörzs belső terét a levegőtől mindaddig, amíg az oltás folyik és víz áramlik át a hidránstörzsön a tömlőbe vagy tömlőkbe. A 10a szelep természetesen — amint ez a 6. ábra alapján könnyen megállapítható — azt is teljes biztonsággal meggátolja, hogy rajta keresztül víz távozzék a hidránstörzsből. Az oltás befejeztével a 6 kerék ellentétes irányú elforgatásával zárjuk a 3 záró- és szabályozószelepet. E művelet során a 17 furat 17a betorkollása visszakerül a szelep vízterébe, közben a 14a, 14b felületek záródásával megszűnik az a—b nyilak irányában a víz áramlása. Ha a nyomókapocs fedelét a tűzcsap kezelője akár azonnal a tömlő lecsavarása után felteszi, azaz, a hidránstörzset lezárja, a leürüléshez feltétlenül szükséges levegőutánpótlás nem szűnik meg, mert a 10a légbebocsátó szelep működésbe lép, és — a 17 leürítőfurattal kényszerkapcsolatban — a víztelenítést a következőképpen biztosítja: a 8, 9 részekből álló hidránstörzsben a 17 furaton át kiáramló víz nyomában lefelé haladó vízoszlop mögött, illetve fölött vákuum keletkezik, aminek következtében a 10a légbeszívó szelep 45 szeleptest je felemelkedik (6. ábra), mivel a 43 tér a 46 furaton át a vákuumtérrel összeköttetésben áll. A szelep a helyzetében az /nyíllal jelzett úton levegő nyomul a hidránstestbe. Ettől kezdve a rendszer közlekedőedénynek tekinthető, amelynek egyik szárát a hidránstörzs, a másikat pedig a 17 furat alkotja, így a víz a 17 furaton át a szaggatott vonallal jelölt d nyilaknak megfelelő irányban mindaddig kifelé áramlik, amíg a vízszint a hidránstörzsben lényegében a 17 furat 17b kitorkollásának magasságáig nem süllyed. A 3a szeleptérben maradó víz nem fagyhat meg, mert a 3 szelep mindig a 2 akna fagyhatár alatti részében helyezkedik el. A vízoszlop lefelé mozgásának megszűntével a vákuum is megszűnik a hidránstörzsben, a 10a légbebocsátó szelep 45 szelepteste a 6. ábrán látható zárási helyzetébe tér vissza, a 17 furat a 3a szelepteret a külső légérrel köti össze, a 14a, 14b felületek a víz útját az 1 tűzivízvezeték felől lezárják, azaz, visszaállt az oltás előtti állapot. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a jelenleg ismert tűzcsapoknál nyitva kellett hagyni a nyomócsonkot a teljes Ieürülésig, és meg kellett várni, míg az bekövetkezik, azonban a teljes Ieürülés ellenőrzésére nem volt mód. Ha nem tudták megvárni a leürülést, utólag kellett vízteleníteni, ami azonban az időközbeni szétfagyás veszélyével járt. A találmány szerinti megoldás a fent elmondottak értelmében a zárószelepműködtetéssei kényszerkapcsolatban álló leürítés eredményeként teljesen biztonságos automatikus víztelenítést garantál, mindenféle járulékos vagy utólagos beavatkozás igénye nélkül, ami nagy tűzeseteknél, ahol minden manuális művelet és zavaró tényező kiiktatásának, minden másodpercnyi megtakarításnak életbevágóan fontos szerepe van, döntő tényező. Külön ki kell emelnünk, hogy ha a 3 szelep 14a, 14b felületei esetleg nem is zárnak tökéletesen, víz a hidránstörzsben nem tud felemelkedni, következésképpen a hidránstörzs nem fagyhat szét, mivel a hidránstörzsben felfelé nyomuló víz maga előtt össze-5 nyomja a levegőt, és a rendszer mintegy hidroforként működve a 17 furaton át kiszorítja a vizet a 2 aknába. Ez a járulékos biztonság tovább növeli a találmány szerinti tűzcsap hidráns megbízhatóságát. Ahhoz, hogy a tűzcsaphidráns fentiekben részletezett 10 funkcióját maradéktalanul be tudja tölteni, működőképességének bármikor ellenőrizhetőnek kell lennie. A találmány szerinti tűzcsaphidráns ellenőrzése a következőképpen történik: Amint a korábbiakban már említettük, a 2 aknákat a 15 közlekedőutak mentén húzódó árokkal cső köti össze. Amennyiben a záró- és szabályozószelep zárt állapotában nem szivárog, azaz a 17 furaton át nem ömlik víz az aknába, a kivezetőcsőnek az árokba torkollása tartományában nem észlelhető nedvesség, azaz a tolózár 20 hibátlan. Amennyiben a 3 záró- és szabályozószelep átereszt, a hidránstörzs kezd feltöltődni, fellép a fent említett hidroforhatás, a víz a 17 furaton át a 2 aknába, onnan a kivezetőcsövön át az útmenti árokba kerül, tehát vizuálisan észlelhető. 25 A tervszerű megelőző karbantartási és ellenőrzési munkák keretében az Összes berendezésrész funkcióját tekintve is átvizsgálható. Ezeket a vizsgálatokat a következőképpen célszerű végrehajtani: nyitjuk a 3 záró- és szabályozószelepet, és — tömlő 30 csatlakoztatása nélkül, a nyomócsonk — fedelek zárt állapotban tartása mellett ^~ vízzel feltöltjük, azaz nyomás alá helyezzük a hidránstörzset. Vizuálisan kontrolláljuk, nem ereszt-e át a 17 furatot tartalmazó 16 csőcsonk 15a tömítése: a 3 szelep nyitott állapotában a 17b 35 kitorkollás környezetében nem szabad szivárgásnak jelentkeznie. Amennyiben 17 furat nincs eltömődve, a 3 szelep nyitásakor süvítő hang hallatszik, közben a víz kispriccel a fellépő nagy üzemi nyomás miatt, amely a kerék néhány fordulatáig a 17 furaton át kihajtja a vizet. 40 Néhány — például három — fordulat után már a 17 furat 17a alsó betorkollása kikerül a 3a szeleptérből. Amennyiben azt észleljük egy-két fordulat után, hogy a. kifújás nem megfelelő, mert valami szennyeződés került a 17 furatba, kis ideig várunk, ezalatt a nagy nyomás 45 kimossa a furatot. Vizuálisan ellenőrizhető a 4 működtetőszár és 15 fedél (3. ábra) találkozásánál levő felső tömszelence állapota is. Amennyiben esetleg itt jelentkezik szivárgás, teljesen nyitott szelepállás esetén a 13a karima felső felü-50 léte olymértékben ráfeszül a 15 fedél alsó felületére, hogy a tömszelence könnyűszerrel cserélhető. A 9 felső hidránstörzsrész forgatható kivitele esetén (5. ábra) a 28, 29 és 30 tömítőgyűrűk állapota a 31a, 32a és 33a furatok szemrevételezésével ellenőrizhető: 55 ha a furatoknál nincs szivárgás, a tömítések rendben vannak. A 10a légbebocsátó szelep záróképességét oly módon kontrollálhatjuk a legegyszerűbben, ha kívülről a szelepre habosítható folyadékot juttatunk: ha az nem hab-60 zik fel, nincs levegőszivárgás, a szelep záróképessége megfelelő. A 3 záró- és szabályozószelep zárási műveletével a következő kontrollok eszközölhetők: záráskor a víznek a 17 furaton ki kell folynia, közben 65 a 10a bebocsátószelepnél sziszegő hangnak kell jelent -6