169563. lajstromszámú szabadalom • Tűzcsaphidráns
169563 13 14 keznie. Ebben az esetben a 17 furat eltömődésmentes, a 10a légbebocsátó szelep működőképes, és közöttük a funkcionális kapcsolat megvan. A 9 felső hidránstörzsrész a 8 alsó hidránstörzsrészhez — amint már említettük — többféle módon csatlakoztatható. A legegyszerűbb esetben ez a kapcsolat szilárd, azaz, a két hidránstörzsrész egymáshoz viszonyítva elforgathatatlan. Alkalmazhatunk önmagában ismert laza karimás csatlakoztatást is: ebben az esetben a karimák rögzítőcsavarjait oldjuk, a 9 felső hidránstörzsrészt addig forgatjuk, amíg a 10 nyomócsonkok az égő és eloltandó objektum irányába mutatnak, ekkor a rögzítőcsavarokat meghúzzuk és a tömlőt vagy tömlőket a 10 nyomócsonkra vagy -csonkokra kapcsoljuk. Legcélszerűbb azonban az 5. ábra szerinti megoldást alkalmazni, amely nyomás alatt is elforgatható, vagy nyomásra befeszülő kivitelben készülhet: az utóbbi esetben a 26 görgőket gumigyűrű, vagy például az 5. ábrán látható 61 bronzgyűrű helyettesíti. Az önbefeszülő változat esetében az üzemi nyomás ráadása előtt a 9 felső hidránstörzsrészt kézi erővel — célszerűen a már felkapcsolt tömlő igénybevételével — a kívánt irányba fordítjuk, a 3 záró- és szabályozószelepet nyitjuk, miáltal a felső hidránstörzsrész a 61 bronzgyűrű, vagy gumigyűrű mentén befeszül, és mindaddig befeszített, kézi erővel elfordíthatatlan vagy csak nagyon nehezen elfordítható állapotban marad, irányát megtartva, amíg a 3 szelepet el nem zárjuk. Ennek a megoldásnak rendkívül nagy előnye, hogy a nagy nyomás alatt álló tömlő hirtelen irányváltozásakor a 10 nyomócsonk könnyen leszakadhatna, ha a 9 felső hidránstörzsrész bizonyos nagyságú erő fellépte esetén nem tudna elfordulni. Amennyiben a 9 felső hidránstörzsrész az acélból készült 26 görgőkön támaszkodik fel, az elfordíthatóság méginkább meg van könnyítve. Megjegyezzük, hogy a fentiekben részletezett műveletek a 3 szelep lassú nyitása közben is végrehajthatók: körülbélül 1 att nyomásnál a tömlőt kézi erővel már nem lehet elfordítani. A továbbiakban a 6. ábra szerinti szerkezetrész funkcióját írjuk le. Az alsó 50 súlyszeleptestes szelepnek és a 34 csillapítótérnek biztonsági funkciója van. A 3 záró- és szabályozószelep nyitásakor — ha például ellenőrzéskor a 10 nyomócsonkok fedelét nem távolítjuk el, a nyomás a 10 nyomócsonkok környezetében 12 att-ot is elérhet. Ez levegőnyomás, hiszen a hidránstörzsben felfelé haladó víz maga előtt összenyomja a levegőt, amit a 10a légbeszívószelep nem enged eltávozni. Ha nem lenne a 34 csillapítótér, a nagy nyomás a például anyaghibás 10 kapcsokat letéphetné, és a levegő a hidránstörzsből robbanásszerűen távozna, ami súlyos balesetet okozhatna. A 34 csillapítótér és az alsó szelep alkalmazásának eredményeként azonban a 10 nyomócsonkok környezetében csak víznyomás léphet fel, így a robbanásveszély ki van küszöbölve. Ahogy ugyanis a hidránstörzsben a víz a levegőt maga előtt felfelé nyomva emelkedik (a 10 nyománcsonkok zárt állapotban vannak) az 50 szeleptest felemelkedik, és a levegő főként az 54 nyílásokon, kismértékben az 56 és 58 furatokon, valamint az 57 csövön át a h nyilakkal jelölt irányban a 34 csillapítótérbe jut, nyomában pedig ugyanoda víz áramlik, és méretezéssel meghatározható Vmin szintet ér el, amely az 54 nyílás-sor alatt marad. Amint a víz a Vmin szintet eléri, az 50 súlyszeleptest zárási helyzetet foglal el, mivel a 34 csillapítótérben összenyomott levegő nyomása és a víznyomás lényegében kiegyenlítődik. Amennyiben a kontroll során valamelyik 10 kapocs anyaghiba miatt leszakadna, víz, nem pedig robbanás-8 szerűen levegő lövellne ki. Ha a 10 nyomáscsonkot meg kívánjuk vizsgálni, a 3 szelepet lezárjuk, mire a 34 csillapítótérben összenyomott levegő hidrofor-hatással lenyomja a vizet, amely az 56 és 58 furatokon át a g nyilakkal jelölt irányban halad-10 hat lefelé, miközben az 57 furaton át ugyancsak lefelé levegő nyomul (g' nyíl) a 10 kapocs nyomásmentesül, így nyitható és megvizsgálható. Amennyiben a 10 nyomáscsonkra tömlőt csatlakoztatunk, és azon át vizet fecskendezünk ki, a hidráns-15 törzsben levő levegő nagyrésze a tömlőn át távozik és csak a 34 csillapítótérben levő levegő nyomódik felül össze, lehetővé téve a 6. ábrán bejelölt Vmax vízszint kialakulását. A 34 csillapítótér felső részében jelenlevő légpárna rugalmas csillapítóközegként funkcionál, és a 20 durva vízlökések kedvezőtlen hatásával szemben védelmet jelent. Az 57 cső szerepe a következő: 25 amikor a 34 csillapítótérben valamilyen okból víz marad, alatta azonban túlnyomás nélküli levegő van (vagyis a hidránstörzsben a vízoszlop folyamatossága megszakad) a víz az 56 és 58 furatokon, valamint az 57 csövön távozik, vákuumot kelt maga mögött, annak nagysága 30 azonban nem elég ahhoz, hogy a 10a légbebocsátó szelep 45 súlyszelep-teste (amelynek súlya 4—5 cm vízoszlopnak felel meg) felemelkedjék, tehát a 10a légbebocsátó szelep és a 17 furat (3. ábra) funkcionális kényszerkapcsolatú együttműködése — ami az egész hidráns 35 megfelelő működéséhez elengedhetetlen — nem lenne biztosítva. A kismértékű vákuum eredményeként azonban az 57 csövön át a 35 lemez alatti térből levegő áramlik a 34 csillapítótérbe, a Vmin víztükör fölé, és így a víz onnan az 56 és 58 furatokon át a g nyilakkal jelölt 40 úton távozni tud. Amennyiben a vízoszlop folytonossága a hidránstörzsben nem szakad meg, a leürítést a 34 csillapítótér, az alsó 55 súlyszelep és a 35 lemez nem befolyásolja, mivel azonos nyomású terek kapcsolódnak egymáshoz, a víz lefelé 45 haladását nem gátló módon; a hidráns rendeltetésszerű működése ebben az esetben tehát ugyanolyan, mint annál az alap-kiviteli változatnál, ahol csak 10a légbebocsátó szelepet alkalmaztunk, 35 lemezt és 55 alsó súlyszelepet nem. 50 A találmány természetesen nem korlátozódik a fentiekben részlezett kiviteli példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül számos változatban megvalósítható. így a légbeszívó szelep lehet valamilyen golyós vagy rugós szelep is, és elhelyezhető a hidráns-55 törzs belsejében, a lezárósapka alatt is; a szelep test alatti tér természetesen a külső légtérrel kötendő össze, például egy járulékos, oldalt kivezetett cső útján. A belül elhelyezett szelep előnye védettségében rejlik. A hidránstörzs felső részén nemcsak nyomócsonkok 60 lehetnek, amelyek lezárása fedéllel történik, hanem egyszerű leágazóidomokkal is ellátható a hidránstörzs, amelyről például az objektumhoz vezetett és hő hatására kiolvadó végrésszel ellátott cső cstlakoztatható. Az ilyen szerkezetek tűz esetén automatikusan lépnek 65 működésbe. A felfagyás veszélyének kiküszöbölését a 7
