169498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-fenilamino-2-imidazolin-származékok és sóik előállítására
19 169498 szűrjük és ciklohexánnal mossuk, végül elemzéshez (1 ; 1 arányú) benzol/ciklohexán-elegyből átkristályosítjuk. Op. 120-122 C°. Elemzés (C10 Hi 3 N 3 O, 191,235) képletre: 5 talált: számított: C =62,82%, H = 6,85%, N = 21,98%, 0 = 8,37%, talált; C =62,8%, H = 6,9%, N =21,9%, 0 = 8,7%. 26. példa 7,0 g (0,041 mól) l-n-valeril-imidazolidin-2-ont (o.p.: 90-91 C°) 6,5 g (0,037 mól) 2,6-diklóranilinnel 54,5 ml foszforoxikloridban 40 óra hosszat 50—52 C°-on (belső hőmérséklet) keverés közben melegítünk. A homogén, sötétbarna reakcióelegyet ezután vákuumban szárazra pároljuk és a maradékhoz kb. 250 g jeget adunk. Ezt követően 65 ml 25%-os nátriumhidroxid-oldattal az anyagot meglúgosítjuk és háromszor 150 cm3 metilénkloriddal kirázzuk. Az egyesített extraktumokat egyszer 50cms 1-n-nátriumhidroxid-oldattal és kétszer 50—50 cm3 vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban súlyállandóságig bepároljuk. 10,0 g l-n-valeril-2-(2',6'-diklórfenilamino)-imidazolint kapunk, (o.p.: 111-113 C°), a hozam az elméleti 86,0%-a (2,6-diklóranilinra voantkoztatva). 10,0 g l-n-valeril-2-(2',6'-diklórfenilamino)-imidazolint 120 ml metanolban 16 óra hosszat keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazása mellett melegítünk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a maradékot 40 ml etanolban oldjuk. Ezután az etanolos oldathoz éteres sósavat adunk, amíg a kongópapír savas kémhatást mutat. További 50 cm3 éter hozzáadása után a fehér kristályként kikristályosodó 2-(2\6'-diklórfenüarmno)-2-imidazolin-hidrokloridot leszívatjuk, éterrel mossuk és szántjuk. Hozam: 7,92 g (megfelel az elméleti hozam 93,8%-ának, a 2,6-diklóranilinra vonatkoztatva). O.p.: 300-310 C°. Vékonyréteg kromatográfia szerint az anyag tiszta. A teljes hozam az adagolt diklóranilinra vonatkoztatva az elméleti hozam 80,6%-a. A kiindulóanyagként alkalmazott 1-n-valeril-imidazolidin-2-ont etilénkarbamidból n-valeriánsavanhidriddel 160C°-on végzett 5 órás keveréssel állítjuk elő. 10 15 25 30 35 40 45 50 27. példa A 26. példával analóg módon 7,55 g (0,041 mól) N-n-kaproil-etilénkarbamidból és 0,05 g (0,037 mól) 2,6-diklóranilinből 54,5 ml foszforoxikloridban 55 35 órás reakcióidő alatt 11,0 g (az elméleti hozam 81,7%-a) l-n-kaproil-2: (2',6'-diklórfenilamino)-imidazolint kapunk. A hozamot a 2,6-diklóranilinre vonatkoztatva adtuk meg. O.p.: 105-106 C° Anáízis a CiS H, 9 Cl 2 N 3 0 (328,243) összeg- 60 képletre: számított: C = 53,89%, H = 5,83%, N= 12,80%, 0=4,87%, Cl =21,60%, 65 20 C =53,89%, N = 12,8%, Cl = 21,5%. H = 5,9%, O =4,9%, 3,30 g l-kaproil-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazolint 45 ml metanolban 14 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk, majd bepároljuk, a maradékot kevés etanollal felvesszük, lehűtjük, éteres sósavval megsavanyítjuk, éterrel kicsapjuk, szűrjük, éterrel mossuk és szárítjuk. Hozam: 2,60 g (az elméleti hozam 97,7%-a) 2-(2 ',6 '-diklórfenilamino)-2-imidazolin-hJdroklorid. O.p: 303-310 C°. A kiindulóanyagként alkalmazott 1-n-kaproil-imidazolidin-2-ont etilénkarbamid és kapronsavklorid acetonitrilben szobahőmérsékleten lefolytatott reakciójával állítjuk elő. O.p.: 87-90 C°. 20 28. példa 6,48 g 2,6-diklóranilint, 11,79 g 1-lauroil-imidazolidin-2-ont és 80 ml foszforoxikloridot a 26. példa szerinti módon reagáltatunk és feldolgozunk. A szerves fázis bepárlása után 16,5 g (az elméleti hozam 100%-a) nyers l-lauroil-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazolint kapunk, olajként. E vegyületből 0,4 g-ot pikrinsawal metanol-éter oldószerelegyből kikristályosítva 0,5 g pikrát állítható elő, melyet 10 ml izopropanolból átkristályosítunk. Ily módon végtermékként 0,47 g pikrátot kapunk, melynek olvadáspontja 138—145 C . Analízis a C2 7H 3 4C1 2 N60 8 (641,517) összegképletre: C =50,55%, H = 5,34%, N =13,10%, O = 19,95%, Cl = 11,05%, C =50,9%, H = 5,3%, N =13,0%, O = 19,6%, Cl = 11,3%. számított: talált: 16,0 g nyers l-lauroíl-2-(2\6'-diklórfenilamino)-2-imidazolint 200 ml metanolban 40 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. A 27. példában leítakkal analóg módon végzett feldolgozás után 8,60 g (az elméleti hozam 96,5%-a) 2-(2\6'-diklórfenUarruno)-2-imidazolm-ludrokloridot kapunk O.p.: 300-310 C°. A kiindulóanyagot a 27. példával analóg módon N,N-etilénkarbamidból és 54 g laurinsavkloridból acetonitrilben állítjuk elő. Metanolból való átkristályosítás után l-lauroil-imidazolin-2-ont kapunk. O.p.: 97-99 C°. 29. példa 11,34 g 2,6-diklóranilint, 15,10 g 1-ciklohexanoil-imidazolidin-2-ont és 140 ml foszforoxikloridot 90 óra hosszat 60C°-on keverünk. A felesleges foszforoxikloridot vákuumban eltávolítjuk, a 40,3 g kristályos maradékhoz 300 ml metilénkloridot és 200 ml vizet adunk és közben a pH-t telített nátriumkarbonát-oldattal 8-ra állítjuk be. 3 órás ke-10
