169498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-fenilamino-2-imidazolin-származékok és sóik előállítására
21 169498 22 verés után a fázisokat szétválasztjuk és a vizes fázist metilénkloriddal mossuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vizzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd bepároljuk. Izopropanolból való átkristályosítás után 19,25 g (az elméleti hozam 81%-a) l-ciklohexanoil-2-(2, ,6 , -diklórfenilamino)-2--imidazolint kapunk. O.p.: 205-208 C°. Analízis a d6 H 19 Cl 2 N 3 0 (340,258) összegképletre: számított: talált: C =56,48%, H = 5,63%, N = 12,34%, O = 4,70%, Cl = 20,84%, C =56,6%, H = 5,7%, N = 12,2%, O =4,7%, Cl = 21,0%. számított: C =55,23%, H =5,26%, N = 12,88%, O =4,91%, Cl =21,73%, • talált: C =55,0%, H = 5,3%, N = 12,7%, O = 5,4%, Cl = 21,4%. 2,0 g l-ciklopentanoil-2-(2, ,6 , -diklórfenilamino)-2-imidazolint 50 ml metanolban 7 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk és a megelőző példákban leírtak szerint feldolgozzuk. Hozam: 1,56 g (az elméleti hozam 95,7%-a) a 2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazolin-hidro klorid. O.p.: 300-310 C°. A kiindulóanyagot a megelőző példák szerinti eljárással, NJSI'-etilénkarbamidból és ciklopentánkarbonsavkloridból acetonitrilben állítjuk elő. Az 1 -ciklopentanoil-imidazolidin-2-on olvadáspontja 136-138 C°. 10 15 31. példa A megelőző példákkal analóg eljárással 24,06 g l-(p-klórfenoxikarbonil)-imidazoUdin-2-ont, 16,2 g 2,6-diklóranilint és 150 ml foszforoxikloridot reagáltatunk és feldolgozzuk. A metilénkloridos fázis bepárlása után 38,3 g gyanta-szerű anyagot kapunk, amit éterrel eldörzsölünk és így 34,3 g nyers* l-p-klórfenoxik*rbonil-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2--imidazolint kapunk. Hozam: az elméleti 89,3%-a. Kevés acetonitrilből való átkristályosítással 28,6 g (az elméleti hozam 74,7%-a.) 1-p-klórfenoxikarbonil-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-inydazolint kapunk. O.p.: 148-150 C°. Analízis a CI6 HI 2 C1JNS0 2 (385,653) összegképletre: 3,40 g l-ciklohexanol-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazolint 40 ml metanolban 14 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett fonalunk, 20 majd bepároljuk. A maradékot kevés meleg etanolban felvesszük, lehűtjük, éteres sósavat adunk hozzá és éterrel kicsapjuk. Ily módon 2,45 g (az elméleti hozam 92,1%-a) 2-(2',6, -diklórfenilamino)-2-imidazolin-hidrokloridot 25 kapunk. O.p.: 300-310 C°. A kiindulóanyag előállítása N,N'-etilénkarbamidból és 71,0g ciklohexánkarbonsavkloridból a 27. példával analóg módon történik. Az 1-ciklohexanoil-imidazolidin-2-on olvadáspontja 124— 30 -127 C°. 30. példa 3,24 g 2,6-diklóranilint, 4,0 g 1-ciklopentanoil- 35 -imidazolidin-2-ont és 40 ml foszforoxikloridot 70 óra hosszat 60 C°-on keverünk és a megelőző példákban leírtakkal analóg módon feldolgozzuk, így 6,20 g nyersterméket kapunk, amelyet kb. 80 ml izopropanolból átkristályosítunk. Hozam: 40 4,90 g (az elméleti hozam 75%-a) 1-ciklopentanoil-2-(2' ,6'-diklórfenilamino)-2-imidazolidin. O.p.: 187-189 C°. Analízis a Ci5H,7 Cl 2 N s O (326,231) összegképletre: 45 számított: talált: C =49,97%, N = 10,93%, O = 8,31%, C =49,8%, N = 10,9% O = 8,6%. H = 3,14%, Cl = 27,65%, H = 3,2%, Cl = 27,3%, 3,84 g l-p-klórfenoxikarbonil-2-(2',6'-diklórfenilamino)-2-imidazolint 30 ml metanolban 6 óra hosszat forralunk és az előző példák szerinti módon feldolgozzuk. Hozam: 2,15 g (az elméleti hozam 80,7%-a.) 2-(2',6, -diklórfenilamino)-imidazolin. HCl. Op.: 300-310 C°. A kiindulási anyagot az előző példák szerinti eljárással állítjuk elő, N,N'-etilénkarbamidból és klórszénsav-p-klórfenilészter acetonitrilben való reagáltatásával. Az l-(p-klórfenoxikarbonil)-imidazolin-2-on két olvadásponttal rendelkezik, melyek a következők: O.p., = 175-195 C°, 0.p.2 = 229--237 C°. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű 2-fenilamino-2-imidazolin-származékok vagy ezek sói előállítására -e képletben Rí, R2 és R 3 szubsztituensek egymással egyezőek vagy egymástól különbözőek lehetnek és hidrogénatomot, halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot, továbbá valamely 50 rövidszénláncú alkilgyököt, rövidszénláncú alkoxigyököt vagy nitro-csoportot képviselnek, azzal a megszorítással, hogy az Rí, R2 és R 3 gyökök legalább egyike mindig hidrogénatomtól eltérő jelentésű, azzal jellemezve, hogy valamely (II) álta-55 lános képletű anilin-származékot — e képletben Rí, R2 és R 3 szubsztituensek jelentése a fentiekkel egyezik— egy (III) általános képletű 1-acü-imidazolidin-2-on-nal, ahol R5 egy adott esetben alkil-, alkoxi- vagy fenoxicsoporttal vagy halogénatommal 60 helyettesített alifás vagy cikloalifás karbonsav vagy fenilalkil- vagy naftilalkilkarbonsav gyöke, vagy egy, alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített alkil- vagy cikloalkilszénsavgyök, egy, alkilvagy alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyet-65 tesített fenilalkil- vagy naftilalkilszénsavgyök, vagy 11
