169498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-fenilamino-2-imidazolin-származékok és sóik előállítására
169498 3 . 4 gyobb, azonban az elméleti kitermelésnek még mindig csupán 20 és 50% közötti értékét teszi ki. Ezeknek a helyettesített 2-arilamino-2imidazolin-származékoknak az acilszármazékai a 741 947 lajstromszámú belga szabadalmi leírás szerint a megfe- 5 lelő arilamino-2-imidazolinok acilezése útján állíthatók elő, mimellett e szabadalmi leírás adatai szerint az arilimidazolinok, illetve az acilező szerként alkalmazott savhalogenidek természete szerint az acilgyököt egyszer az anilin-nitrogénatomra, egy- 10 szer pedig az imidazolin-nitrogénre viszik rá. Ezeknek az eljárásoknak közös vonása az, hogy az imidazolingyűrű csak az anilinszármazékkal való kondenzálás után gyűrűzárással alakul ki. Ezzel szemben azt találtuk, hogy az ismert és értékes 15 helyettesített 2-arilamino-2-imidazolin-származékok lényegesen egyszerűbben és összehasonlíthatatlanul jobb kitermeléssel állíthatók elő, ha a megfelelően helyettesített anilint valamely l-acil-imidazolidin-2--onnal kondenzáljuk, mimellett teljesen meglepő 20 reakcióban olyan közbenső termékek keletkeznek, amelyek semlegesítésnél vizes közegben a 2-arilamino-2-imidazolin N-acilszármazékaivá alakulnak. Akár ezek a - vegyület természete szerint - többé-kevésbbé stabilis közbenső termékek, akár az 25 azokból előállítható N-acilszármazékok meglepő módon nagyon könnyen, például alkoholokkal való főzés útján, egyszerűen a megfelelő arilamino-2-imidazolinekké hasíthatok, mimellett az összkitermelés az anilinszármazékra vonatkoztatva az elméleti ter- 30 melés 70%-a fölött lesz. A találmány tárgya új és előnyös eljárás (I) általános képletű ismert és gyógyászatilag hatásos 2-fenilamino-2-imidazolin-származékok vagy ezek sói előállítására — e képletben Rlf R 2 , és R 3 35 szubsztituensek egymással egyezőek vagy egymástól különbözőek lehetnek és hidrogénatomot, halogénatomot, előnyösen klór- vagy brómatomot, továbbá valamely rövidszénláncú alkilgyököt, rövidszénláncú alkoxigyököt, vagy nitro-csoportot képviselnek az- 40 zal a megszorítással, hogy az R!, R2 és R 3 gyökök legalább egyike mindig hidrogénatomtól eltérő jelentésű - azzal jellemezve, hogy valamely (II) általános képletű anilinszármazékot - e képletben Rí, R2 és R 3 szubsztituensek jelentése a 45 fentiekkel egyezik — egy (III) általános képletű l-acilimidazolidin-2-onnal ahol R5 olyan alifás vagy aralifás karbonsav gyöke, amely adott esetben helyettesítve lehet, vagy valamely alkil-, aralkil- vagy ariiszénsavgyököt jelent, az alkalmazott (II) álta- 50 lános képletű anilinszármazék 1 móljára számított legalább 2 mól foszforoxiklorid jelenlétében szobahőmérséklettől legfeljebb a foszforoxiklorid forráspontjáig terjedő hőmérsékleten reagáltatunk, a foszforoxiklorid eltávolítása után kapott közbenső ter- 55 méket vagy az (I) általános képletű vegyületeknek ezek semlegesítése útján keletkező acilszármazékait alkoholokkal, savakkal vagy alkalikusan reagáló vegyületekkel való kezelés útján hasítjuk és a kapott (I) általános képletű vegyületeket szabad bázisok- 60 ként vagy ezeknek szervetlen vagy szerves savakkal alkotott sóiként elkülönítjük. A (III) általános képletű 1-acil-imidazolidin-2-on vegyületben az említett R5 helyettesítő közelebbről meghatározva egy adott esetben alkil-, alkoxi- vagy 65 fenoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített alifás vagy cikloalifás karbonsav vagy fenilalkilvagy naftüalkilkarbonsav gyöke, vagy egy, alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített alkil-, vagy cikloalkilszénsavgyök, egy alkil-, vagy alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített fenilalkil- vagy naftilalkilszénsavgyök, vagy egy, alkil- vagy alkoxicsoporttal vagy halogénatommal szubsztituált fenil-, vagy naftilszénsavgyök. A (II) általános képletű anilinszármazékot és az l-acilimidazolidin-2-ont rendszerint körülbelül ekvimoláris mennyiségben használjuk. Lehetséges az is, hogy a reakciópartnerek egyikét a másik reakciópartner mennyiségére számítva csekély feleslegben, például mintegy 10—20% feleslegben, alkalmazzuk. A reakció elvileg jóval nagyobb feleslegek esetén is hasonló értelemben megy végbe, azonban bizonyos kitermelésbeni veszteségekkel, például a kitermelésnek kereken 75%-ra való csökkenésével kell számolni a mellékreakciók miatt. Célszerűen 1 mól (II) általános képletű anilinszármazékra legkevesebb 3 mól foszforoxikloridot használunk, mivel így az (I) általános képletű végtermékeket optimális tisztaságban kapjuk. Különösen előnyös foszforoxikloridnak a reakciópartnerek oldószereként való egyidejű használata, dolgozhatunk azonban közömbös, szerves oldószerekben, például klórozott szénhidrogénekben, mint reakcióközegben is. A reakció befejezése után a felesleges foszforoxikloridot célszerűen eltávolítjuk, amely előnyösen ennek ledesztillálása útján történik. A savanyú lepárlási maradék egy foszfortartalmú közbenső terméket tartalmaz, amely a legtöbb esetben nem különíthető el és hidegen vízzel, például jeges vízzel, való kezeléssel vagy még inkább vizes alkalikus közegekkel, így például nátriumhidrogénkarbonát-oldattal vagy hígított nátriumhidroxid-oldattal történő kezelés útján az (I) általános képletű vegyületek acilszármazékaivá hasítható. Ezt a semlegesítést vagy a vizes közegnek a bepárlási maradékhoz való közvetlen hozzáadása útján végezzük vagy a bepárlási maradékot valamely szerves oldószerben, így például metilénkloridban, feloldjuk és a kapott oldatot adott esetben jéggel hűtött vízzel vagy alkalikus oldatokkal kezeljük. Az (I) általános képletű vegyületek acilszármazékai, amelyek a semlegesítésnél szilárd formában keletkeznek, egységes, jól kristályosodó, éles olvadásponttal rendelkező termékek, amelyek szerkezete nehezen határozható meg egyértelműen. IR- és NMR-színképük alapján a legtöbb esetben elfogadható, hogy az acilgyök az imidazolgyűrűben levő két nitrogénatom egyikéhez és nem az anilin-nitrogénhez kapcsolódik szemben azon vegyületek legtöbbjével, amelyek a 741 947 lajstromszámú belga szabadalmi leírásban le vannak írva és amelyek ott kevés kivétellel olyan vegyületekként vannak megjelölve, amelyek az anilinnitrogénen acilgyököt hordanak. Néhány esetben, például a 2-(2',6'-diklórfenilamino)-imidazolin acetil- és fenacetil-vegyülete esetében, lényegében kis mennyiségben az anyalúgból még egy további, könnyebben oldható acetil-, illetve fenacetil-származék különíthető el, amely ugyancsak egy imidazolin-nitrogénhez kötve 2
