169494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxid hordozós fém-katalizátorok és fémoxidok előállítására

3 169494 4 idő- és energiaigényes művelet, már csak a nagyobb hőmérsékletű hidrogén és a keletkező piroforos fém miatt is, melyek tűz- és robbanásveszélyt jelentenek. Az aktiválás közben alakul ki az a fizikai szerkezet, amelytől jelentősen függnek a 5 katalitikus sajátságok. Esért az aktiválás műveletét nagyon gondosan kézben kell tartani, ami a na­gyobb hőmérsékleten nem mindig könnyű. Hordozós katalizátorok készítésének egy másik szokásos útja az impregnálás, ahol mind a techno- 10 lógiai lépések, mind a nehézségek hasonlóak a fentebb ismertetettekhez. Műveletei: a hordozó impregnálása (az egyenletesség biztosítása csak ki­vételes esetben lehetséges), kicsapás a felületre, mosás, szárítás, aktiválás. 15 A fentiekből látszik, hogy a fémoxidok és a fémoxid-hordozós fém vagy fémoxid katalizátorok hagyományos készítése sok lépéses, kényes és bo­nyolult művelet. A találmány célja olyan, az eddigiektől teljesen 20 eltérő eljárás biztosítása, mellyel fémoxidok, illetve fémoxid-hordozós fém vagy fémoxid katalizátorok gyorsabban, lényegesen egyszerűbben állíthatók elő. A találmány alapja az a felismerés, hogy a meny- 25 nyiben oxid, illetve oxid-hordozó képzésre alkalmas fémet, nevezetesen Al-ot, Si-ot, Mg-ot, Zn-et vagy ezek keverékét vagy ezeket tartalmazó különböző összetételű keverékeket kevés lúggal, a sztöchio­metrikusnál kevesebb mennyiségű vízzel nedvesített 30 állapotban, de gyakorlatilag szilárd fázisban bon­tunk meg, oxid, illetve oxidhidrát keletkezik, és azonnal kialakul a katalitikusan aktív oxid, vagy ha egyéb katalitikusan aktív fém is jelen van, az oxid-hordozós, adott esetben fémoxidot is tártai- 35 mázó fém katalizátor. Ez az eddig alkalmazott eljárásoknál sokkal egyszerűbb, gyorsabb és számos egyéb előnye is van. A találmány szerinti eljárással oly módon állí­tunk elő alumínium, szilícium, magnézium és/yagy 40 cink oxidjait és/vagy oxidhidrátjait vagy ezek keve­rékeit tartalmazó katalizátorokat, illetve olyan, adott esetben legfeljebb 10% fémoxidot is tartal­mazó fém katalizátorokat, amelyekben az említett vegyületek vagy keverékeik katalizátor hordozók, 45 hogy porított fémes alumíniumot, szilíciumot, mag­néziumot vagy cinket vagy ezek összeolvasztott keverékeit, illetve hordozós katalizátorok készí­tésekor olyan összeolvasztott keveréket, amely az 'alumínium, szilícium, magnézium, cink vagy ezek 50 kombinációi mellett katalitikusan aktív fémet vagy fémeket tartalmaz, az alumínium, szilícium, mag­nézium, illetve cink mennyiségére sztöchiometriku­san számítva 0,01-2-szeres mennyiségű porított al­kálihidroxiddal vagy -karbonáttal keverjük el, majd 55 a keveréket vízzel megnedvesítjük, szilárd fázisban keverjük, és az eközben elpárolgó vizet folyamato­san pótoljuk. Ekkor olyan nyersterméket kapunk, amely az alumínium, szilícium, magnézium, illetve cink oxidjait és/vagy oxidhidrátjait, valamint adott 60 esetben a változatlan vagy részben oxiddá alakult katalitikusan aktív fémet vagy fémeket tartalmazza. Ezt a nyersterméket vízben szuszpendáljuk, és a szuszpenziót közömbösítjük, és/vagy semlegesre mossuk. 65 Előnyösen úgy hajtjuk végre a találmány szerinti eljárást, hogy a kiindulási összeolvasztott keveréket előzetesen elporított alkálihidroxiddal vagy -karbo­náttal keverjük el. A reakció általában exoterm. Abban az esetben viszont, ha hőfejlődés nem -tapasztalható, és a reakció sebessége nem kielégítő, a keveréket mele­gíthetjük. A reakciót célszerűen 120C°-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. Abban az esetben, ha oxid-hordozós fém kata­lizátort készítünk a találmány szerinti eljárással, katalitikusan aktív fémként titánt, vanádiumot, krómot, mangánt, vasat, kobaltot, nikkelt, rezet, cinket, molibdént, kadmiumot, réniumot, wolfra­mot, ezüstöt, palládiumot, platinát, irídiumot, rá­diumot, ruténiumot, ozmiumot, vagy ezek kombi­nációit használjuk. A króm, molibdén, mangán és vas esetében a termék a katalitikusan aktív fém mellett kis mennyiségben (legfeljebb 10%-ig) az adott fém oxidját is tartalmazza. Az alább említett fémek ugyanis a reakció körülményei között részben oxiddá alakulhatnak. A találmány főbb előnyei közül az alábbiakat adjuk meg. Előnyök az előállításkor: a) A kiindulási anyagok fémek, melyek jól definiált tisztaságban hozzáférhetők: tetszőleges ideig tárolhatók, kisebb a térfogatuk, mint a fém­sóké, melyekből a hagyományos eljárás szerint kel­lene dolgozni, tehát egyszerűbben szállíthatók. Amennyiben a kiindulási anyag ötvözet, ez a megfelelő fémekből egyszerűen és gyorsan elkészít­hető. b) A kiindulási fém vagy ötvözet őrléssel vagy porlasztással a kívánt szemcsefinomságúvá alakít­ható. Ha a katalizátort a hagyományos úton készít­jük el, a szemcsefinomság csak rendkívül körül­ményesen, az előállítás számos paraméterének ellen­őrzésével, gyakran csak szűk mérethatártartomány­ban befolyásolható vagy gyakorlatilag nem is sza­bályozható. c) A fémek, illetve ötvözetek megbontása, oxid­dá, illetve oxidhidráttá alakítása egyszerű, gyorsr szabályozható és olcsó művelet, melynek végén az anyagot csak semlegesre kell mosni, és kész a katalizátor. d) Elmarad a kicsapásos eljárások számos ké­nyes, lassú és nagy térfogatot igénylő, nehezen kézben tartható lépése, hasonlóképpen elmaradnak az impregnálásos eljárás egyes lépései is. e) Lényegesen egyszerűbb és gyorsabb a sem­legesre mosás, különösen hordozós fémkatalizáto­rok készítésekor, mert a fémtartalmú oxid és/vagy oxidhidrát csapadék gyorsan és jól ülepszik. f) Egyszerűbb, alacsonyabb hőmérsékletű és gyorsabb a szárítás. Előnyök a katalitikus sajátságokban: g) Az így készült hordozós fém katalizátorban a katalitikusan aktív komponens olyan nagy diszper­zitásfokú, mint a közismerten nagyon aktív váz katalizátorokban. Ezt egyrészt az ötvözet biztosítja, 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom