169491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új fenoxialkán-karbonsav-származékok előállítására

5 169491 6 Elsősorban azt a reakciót részesítjük előnyben, amelynél a (II) általános képletű vegyület fenolos hidroxil-csoportját például nátriumalkoholáttal fe­noláttá alakítjuk. A két komponens reakcóját Oldó­szerekben, így például toluolban vagy xilolban, metiletilketonban vagy dimetilformamidban, elő­nyösen melegen vitelezzük ki. Abban az esetben, ha Rí és R2 szubsztituensek rövidszénláncú alkil-csopotokat jelentenek, a (IV) általános képletű vegyületek helyett valamely meg­felelő ketonból, kloroformból és alkálihidroxidból álló elegyet is alkalmazhatunk, ezt az amino-cso­porton naftoilezett (II) általános -képletű vegyüle­tekkel történő reakciót acetonnak mint alifás ke­tonnak a használata mellett hajtjuk végre (Gazz. Chim. ital. 77 (1947), 431. oldal). A Z szubsztituensnek adott esetben a konden­zálást követően végrehajtandó átalakítását a kar­bonsavésztereknek (Z = alkoxicsoport) a megfelelő karbonsavakká (Z = hidroxil-csoport) ásványi savak­kal vagy alkálihidroxidokkal valamely poláros oldó­szerben (így vízben, metanolban, etanolban, di­oxánban vagy acetonban végrehajtott elszappano­sítása útján végezzük. Az elszappanosítási előnyö­sen valamely erős bázissal (így nátrium- vagy ká­liumhidroxiddal) metanol-víz-elegyben szobahőmér­sékleten vagy kissé megnövelt hőmérsékleten hajt­juk végre. Megfordítva, a karbonsavakat is észterez­hetjük a szokásos módon vagy bizonyos Z gyökkel rendelkező észtereket átészterezés útján egy más Z gyökkel rendelkező észterré észterezhetünk át. A karbonsavak észterezését célszerűen valamely savas katalizátor, így például klórhidrogén, kénsav, p-to­luolszulfonsav vagy egy erős savas ioncserélő gyanta jelenlétében végezzük. Átészterezésekhez el­lenben csekély mennyiségű bázisos anyag, például egy alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxid vagy vala­mely alkálialkoholát hozzáadására van szükség. Farmakológiailag elviselhető szerves vagy szervet­len bázisokkal, így például nátriumhidroxiddal, ká­liumhidroxiddal, kalciumhidroxiddal, ammónium­hidroxiddal, metilglükaminnal, morfolinnal vagy etanolaminnal, alkotott sók előállítására a karbon­savakat a megfelelő bázisokkal reagáltatjuk. Kar­bonsavak keverékeinek valamely alkalmas alkálikar­bonáttal, illetve alkálihidrogénkarbonáttal való rea­gáltatása útján kialakított sók is számításba jönnek. Gyógyszerkészítmények előállítására az (I) álta­lános képletű vegyületeket önmagában ismert mó­don alkalmas gyógyszerészeti vivőanyagokkal, aro­ma-, ízesítő- és színező-anyagokkal keverjük és pél­dául tablettákká vagy drazsékká alakítjuk, vagy megfelelő segédanyagok adagolása közben vízben vagy olajban, például olívaolajban, szuszpendáljuk vagy oldjuk. Az (I) általános képletű hatóanyagokat folyé­kony vagy szilárd alakban orálisan vagy parenterá­lisan alkalmazhatjuk. Injekciós közegként előnyösen vizet alkalmazhatunk, amely az injekciós oldatok­nál szokásos stabilizálószereket, oldásközvetítőket és/vagy puffer-anyagokat tartalmaz. Ilyen adalékok például a tartarát- vagy borát-pufferek, etanol, di­metilszulfoxid, komplexképzők (így etiléndiamin­tetraecetsav), nagy molekulasúlyú polimerek poli­merek (így folyékony pölietilénoxid) a viszkozitás­szabályozáshoz a szorbitanhidridek polietilén-szár-5 mazékai. Szilárd vivőanyagok például- a keményítő, lak­tóz, mannit, metilcellulóz, talkum nagydiszperzítású kovasav, nagy molekulájú zsírsavak (így sztearin-10 sav), zselatin, agar-agar, kalciumfoszfát, magnézium­sztearát, állati és növényi zsírok vagy szilárd nagy­molekulájú polimerek (így polietilénglikolok). Orá­lis beadásra alkalmas készítmények kívánt esetben ízesítő és édesítő anyagokat is tartalmazhatnak. 15 Külsőleg történő alkalmazásra az (I) általános kép­letű találmány szerinti vegyületeket porok vagy kenőcsök alakjában is használhatjuk. Erre a célra ezeket az anyagokat például por alakú, fiziológi­ailag elviselhető hígítószerekkel, például kenőcs-20 -alapanyagokkal keverhetjük. A találmány szerinti eljárást a következő példák­ban közelebbről is megvilágítjuk. 1. példa 25 2-/4-[2-(naft-l-ilkarbonilamino)-etil]-fenoxi/­-2-metil-propionsav-etilészter 15,2 g (60 mól) 2-[4-(2-aminoetil)-fenoxi]-2-me-30 til-propionsav-etilészter 120 ml abszolút piridinnel készített oldatához keverés közben 5-10 C°-on hozzácsepegtetünk 12,0 g (63 mmól) 1-naftoilklo­ridot. Ezután a hűtőfürdőt eltávolítjuk és az ele­gyet még 30 percig keverjük szobahőmérsékleten a 35 reakció teljessé tétele végett. Az elegyet ezután jégre öntjük, 120 ml tömény sósavval megsavanyít­juk és a kivált olajat éterben felvesszük. Az éteres oldatot kétszer 0,5 n sósavval és nátriumhidrogén­karbonát-oldattal mossuk, szárítjuk és betöményít-40 jük. Mivel a vegyület olajos termékként keletkezik, tisztítás végett kloroformból és toluolból álló elegy­gyel kovasavgélen kromatografáljuk (a következő példák esetében ilyenféle tisztításra nincs szükség). 45 Kitermelés 23,6 g (az elméleti hozam 97%-a). A kapott anyag színtelen olaj, mely igen lassan kris­tályosodik. Op. 66-67 C (etil-acetát-ligroin ele­gye)­Hasonló módon állítunk elő: 50 a) 4-(naft-l-ilkarbonilarninometil)-fenoxi­-ecetsav-etilésztert 1-naftoilkloridból és 4-aminometil-fenoxi-ecetsav-55 -etilészter-hidrokloridból. Kitermelés az elméleti ho­zam 76%-a. Op. 125-125,5 C° (izopropanolból). b) 2-[4-(naft-l-ilkarbonilaminometil)-fenoxi]- ' 60 -2-metil-propionsav-etilésztert i 1-naftoilkloridból és 2-(4-aminometil-fenoxi)-2--metil-propionsav-etilészterből. Mennyiségi kiter­melést kapunk. 65 Op. 79-81 C° (ecetsav-ligroin). 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom