169470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntapadó vinilklorid-kopolimerizátum alapú réteg felhordására

3 169470 4 mi és m

2 pedig azonos vagy különböző értékű m-számokat jelentenek és a d) és e) képletű, bifunktiós csoportok a (II) képletben rajzolt módon egy ón-atomhoz kapcsolódnak, 0,5 - 5 súly% mennyiségben tartalmaz, a bevonandó felületre felviszünk és ott megolvasztjuk anélkül, hogy a bevonandó felületet előzetesen bármely, a tapadást elősegítő anyaggal kezeltük volna. A találmány szerinti porkompozíciót bármely ismert eljárás'szerint vihetjük fel a felületre, különösen előnyösnek azonban a fluidizációs szinterelés és az elektrosztatikus porfelvitel (WeimannK.: Beschichten mit Lacken und Kunststoffen, W. A. Coulomb kiadó, Stuttgart 1967, 338-349. old.) bizonyult. Előnyös az örvényáramban elektrosztatikusán végzett porfelvitel is, ez az eljárás az örvényáramos és az elektrosztatikus eljárás elemeit oly módon egyesíti, hogy a fluidizált port tartalmazó örvényréteg felett egy vagy több, például 50-110 voltos elektrosztatikus feltöltést biztosító, gyűrű- vagy félgyűrű alakú elektróda van elhelyezve. őrvényszinterelés esetén a por ömlesztési (szinterelési) hőmérsékletét meghaladó hőfokra, például 250-400 C°-ra felhevített fémlemezeket rövid időre a porfelhőbe tartunk, utószinterelésre nincs szükség. Elektrosztatikus porfelvitel esetén a hideg, illetve előmelegített lemezeket elektrosztatikus úton porréteggel látjuk el, és ezt a réteget 180-230 C -on végzett utószinterelési művelet során olvasztva réteggé alakítjuk (ráolvasztjuk a lemezre), örvényáramú szinterelésre például 40-300 Aim méretű részecskékből álló porokat használhatunk, elektrosztatikus porfelvitel esetében 50-100 |Um méretű részecskékből álló porokkal dolgozhatunk. Előnyösen olyan port alkalmazunk, amely extern (külső) lágyítot_ csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nem tartalmaz. Különösen előnyös a lágyítómentes vinilklorid-kopolimerizátumok alkalmazása. A találmány szerinti eljárás,lényegesen egyszerűsíti a porfelvitelen alapuló rétegkialakítást, mivel a réteg tapadásának növelésére régebben szükséges műveletek, így a tapadást elősegítő anyag felvitele, az abban levő oldószer elpárologtatása és az anyag beégetése ä találmány szerinti eljárásban feleslegessé válnak. A fenti összetételű keveréket úgy állítjuk elő, hogy megfelelő adalékanyagokat, pigmenteket és a találmány szerinti effektust biztosító (I) általános képletű vegyület(ek)et adunk a vinilklorid-kopolimerizátumhoz, majd az elegyet jól összekeverjük. A keverést kisfordulatszámú, a keverendő anyagok szabad esésén alapuló keverőben, például dobkeverőben végezhetjük, használhatunk azonban valamilyen szokásos gyorskeverő berendezést is. Utána a keveréket plasztifikáljuk és homogenizáljuk, amikor is kisebb adagok esetén például hengerszéket, továbbá ipari termelésre alkalmas egy- vagy többcsigás extrúdert alkalmazhatunk. Homogenizálás után a keveréket -képlékenységétől függően szalag-, fonal- vagy. egyéb granulátummá — granuláljuk, hogy az ezt követő őrléshez szükséges szemcseméretet biztosítsuk. A találmány szerinti effektust előidéző vegyület tehát az előállítási folyamat elejétől kezd-5 ve a porban van, és annak szerves részévé vált. Az alkalmazott műanyagok vinilklorid-kopolimerizátumok (az alábbiakban: VC-kopolimerizátumok) lehetnek, így például VC-etilén, VC-propilén, VC-butén, VC-viniltrialkoxiszilán vagy VC-vinil-ver-10 satic-észter (azaz Koch féle szintézissel kapott, az egyik oldalláncként 9-11 szénatomos alkilcsoportot hordozó pivalinsav-származékok észtereinek keveréke), valamint VC-vinilacetát. A műanyagok még komonomereket tartalmazhatnak 1-30 súly% 15 mennyiségben, mégpedig olefinek esetén előnyösen 2,5-6 súly%, vinilszilánok esetén előnyösen 4-15súly% és vinilacetát esetén előnyösen 5-25 súly% a monomertartalom. Előnyösen VC-propilén-kopolimerizátumot alkalmazunk. A 20 polimertől függően a (az NSZK-beli 53 726 sz. DIN szabvány szerint mérhető) K-érték például 36-65, előnyösen 40-56. A találmány szerinti effektus kiértékelésére az 53 151 sz. DIN szabvány szerinti tapadásvizsgálatot 25 (rácsmetszést) alkalmazzuk. A szabvány szerint előírt vizsgálatokon kívül még durvább vizsgálatváltozatokkal is megvizsgáltuk a rétegtapadást, mégpedig oly módon, hogy a rétegbe metszett rácsra önragasztó műanyagfóliát ragasztunk, majd hirtelen le-30 tépjük. Továbbá a metszett rács területén az 53 156 sz. DIN szabvány szerint Erichsen-mélyedést hozunk létre, ráragasztunk öníagasztó fóliát, majd letépjük. Az eredményeket az 53 151 sz. DIN szabvány szerint értékeljük ki, ahol GT0 a legjobb, 35 GT 4 a legrosszabb tapadásnak felel meg. Az elektrosztatikus porfelvitel esetén próbatestként különböző anyagokból álló, sima és zsírtalanított felületű, 150 x 80x0,8 mm méretű, a talál-40 mány szerinti porból készült réteggel ellátott lemezeket használunk, míg az örvényáramú szintereléssel felhordozott réteg tapadását 150x80x1,5 mm méretű lemezeken vizsgáljuk meg. Az elektrosztatikusán felvitt réteg vastagsága mintegy 45 80-100 Aim. Az örvényáramú szintereléssel felvitt rétegek általában 200-500 jum rétegvastagsággal rendelkeznek, ezért a fenti rácsmetszéses vizsgálat nem alkal-50 mázható. Ebben az esetben úgy vizsgáljuk meg a tapadást, hogy két, egymást keresztező bevágást metszünk a rétegbe és utána a lemezt a keresztezés pontján hajlítjuk, vagy két párhuzamos és ezekhez merőlegesen egy harmadik bevágást eszközölünk. 55 Mindkét esetben a keresztpont tartományában késsel megkíséreljük a réteg leemelését. A) Összehasonlító kísérletek 60 A találmány szerinti anyagokon kívül egyéb PVC-stabilizátorok, így például Ba-Cd-tartalmú vagy ólomtartalmú stabilizátorok kaphatók a kereskedelemben. Az alábbi összehasonlító példákból kitűnik, hogy ezek az anyagok semmilyen öntapadást 65 nem hoznak létre. 2