169470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás öntapadó vinilklorid-kopolimerizátum alapú réteg felhordására

5 169470 6 1. példa a) 4,5 súly% propilént tartalmazó vinilklorid-propilén-kopolimerizátumhoz (VC/PP) 100 súlyrész polimerre számítva 3 súlyrész bárium-kadmium tártai- 5 mú stabilizátorszappant (aCIBAB 96 jelzésű terméke) és 1 súlyrész decilfenilfoszfitot adunk, és a keveréket a leírt módon porrá dolgozzuk fel. A kapott porral készített bevonatok tapadásértéke GT 4, a bevonatnak tehát nincs öntapadása. 10 b) Azonos összetételű kopolimerizátumhoz stabilizátorként . 4 súlyrész bázikus ólomsztearátot adunk, majd porrá alakítjuk. A kapott porral készített réteg tapadási értéke szintén GT 4. 2. példa Vinilklorid-propilén-kopolimerizátumhoz óntartalmú stabilizátort, például dibutil-ón-máeinátot 20 adunk. A kapott porral készített réteg tapadási értéke GT 4, tehát öntapadás nincs. 3. példa 25 A bevonandó felületre előzetesen valamilyen ismert, epoxidált akrilát bázisú, a tapadást elősegítő anyagot, például epoxidált polimetil-metakrilátot (Gotekplast x 21, gyártja: Lurgis cég, Frankfurt, 3° vagy Collagent P., gyártja: Kluthe vegyiművek, Heidelberg) viszünk fel. Utána az la, lb és 2. példa szerinti, a tapadást elősegítő anyag nélkül nem tapadó porokkal vonjuk be a felületet. A rácsmetszéses módszerrel mérve a rétegek tapadását a 3S GT 0 értéknek, azaz a legjobb értéknek felel, meg. Az eljárás ismert hátránya, a körülményesség azonban megakadályozza az ipari megvalósítását. B) Találmány szerinti példák 40 Az ismert, többek között a PVC stabilizálására alkalmazott szerves ón-vegyületek közül csak a találmány értelmében alkalmazható (I) általános képletű dialkil- és/vagy diaril-ón-biszmerkaptokar- 45 bonsavészterek biztosítják a találmány szerinti hatást, ahogy az alábbi példák mutatják. 4. példa 4,5 súly% propilént tartalmazó vinilklorid-propilén-kopolimerizátumhoz (K-érték f 48) a szokásos adalékanyagokat, így például 2,5 súlyrész epoxidált zsírsavésztert (epoxi-oxigéntaítalom: 6,5 - 7 súly%), 0,5 súlyrész 18—36 szénatomos montánsavésztereket, 5 súlyrész 9000 átlagmolekulasúlyú polietilénviaszt, 8 súly% pigmentet és 2,5 súlyrész R szubsztituensként n-butil-csoportot hordozó (IV) képletű vegyületet adunk. A keveréket a leírt módon porrá dolgozzuk fel. A kapott porral 150 x 60 x 1,5 mm méretű acéllemezeket örvényáramú t

szintereléssel, 150 x 80 x 0,8 mm-es acéllemezeket'elektrosztatikusán látunk el bevonattal. Mindkét esetben öntapadó réteget nyerünk. Az elektrosztatikus rétegfelhordás esetén GT 0 értékű réteget kapunk. Az örvényszintereléssel alakított réteget a leírt vizsgáló eljárásban késsel nem lehet eltávolítani. Ha azonos receptura mellett polimerként vinilklorid-etilén-kopolimerizátumot' (4 súly% etilén, K-érték = 48), illetve vinilklorid-butén-kopolimerizá-tumot alkalmazunk, a réteg tapadási értéke szintén GT 0. 5. példa Az 1. példa szerinti polimerhez 0,5 súlyrész, R szubsztituensként i-butilcsoportot hordozó (IV) képletű vegyületet adunk. Mindkét bevonásos eljárás esetén a kapott réteg öntapadó. Azonos recepturával, de polimerként VC-vinilszilánt (5 súly% viniltrietoxiszilán, Kérték = 46), illetve VC-vinilversaticészter. (10súly% versatic-észter, K-érték = 48) alkalmazva szintén öntapadó réteget kapunk. 6. példa VC-propilén-kopolimerizátum alapú porral (a polimer 5,2 súly% propilént tartalmaz, K-értéke = 42), amely 5 súlyrész R = n-hexilcsoportot tartalmazó (IV) képletű vegyületet tartalmaz, szintén öntapadó réteget kapunk. A réteg tapadási értéke GT 0. Felületként acél idomlemezeket, alumíniumlemezeket és elektrosztatikusán bevont üvegpalackokat alkalmazunk. Ha azonos receptura mellett VC-propilén-kopolimerizátum helyett VC-vinilacetát-kopolimerizátumot (18súly% vinilacetát, K-érték = 52) használunk, szintén öntapadás jön létre. 7. példa A 4-6. példában megadott polimereket alkalmazzuk, öntapadást biztosító komponensként azonban olyan (IV) képletű vegyületet keverünk hozzájuk, amelyben az R szubsztituens oktilcsoport. Mindegyik esetben öntapadó réteget kapunk. 8. példa A 4-6. példákban megadott polimereket alkalmazzuk, öntapadást biztosító komponensként azonban olyan (V) képletű vegyületet keverünk hozzájuk, amelyben R = butilcsoport. Az ezekből a keverékekből készített réteget a leírt vizsgálati módszerek szerint vizsgáljuk. Mindegyik réteg öntapadónak bizonyul. Ha R szubsztituensként oktilcsoportot tartalmazó (V) képletű vegyületet alkalmazunk, azonos eredményt kapunk. 9. példa A 4. példában megadott módon járunk el azzal a különbséggel, hogy az öntapadást biztosító komponensként 3 súly%-ban olyan (I) általános képletű vegyületet alkalmazunk, ahol 3