169437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szedatív hatású peptidek előállítására
5 169437 6 A gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sókat úgy kapjuk, hogy a peptideket megfelelő szerves vagy szervetlen savakkal, így például sósavval, foszforsavval, ecetsavval, maleinsawal, borkősawal vagy citromsawal hozzuk reakcióba. A találmány szerinti eljárással előállítható peptideket és azok fenti származékait parenterálisan, orálisan, szublinguálisan rektálisan vagy intranazálisan adagolhatjuk. A peptideket előnyösen parenterális adagolásra alkalmas fórmában készítjük el, erre a célra alkalmas folyadékban feloldjuk, szuszpendáljuk vagy emulgeáljuk őket. Ezen túlmenően alkalmas hordozóanyaggal és/vagy töltőanyaggal összekeverve orális, sublingualis, rektális vagy intranazális adagolásra alkalmas készítményekké is elkészíthetjük őket. A találmány szerinti eljárással előállítható peptideket vagy peptid-származékokat előnyösen parenterálisan adagoljuk, a napi adag 1 /ig és 1 mg/testsúly kg közé esik, a mennyiség a peptid hatékonyságától függ. Orális, szublinguális, rektális vagy intranazális adagolás esetén a napi adag jelentősen nagyobb, előnyösen 0,11 — 100 mg/testsúly kg. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek értékes pszihofarmakológiai hatásokat mutatnak. Gyorsítják a feltételes menekülési reflex megszűnését, ez azt jelenti, hogy szedatív vagy trankvilláns szerekként alkalmazhatók. Közelebbről mentális rendellenességek kezelésére használhatók olyan esetekben, amikor a reflex megszűnésének gyorsítása kívánatos, például különböző neurózis-típusok esetén. A találmány szerinti eljárással előállítható peptidek pszihofarmakológiai aktivitását az úgynevezett „Pole jumping" teszttel határoztuk meg. Ezt a tesztet D. de Wied [Proceedings Soc. Exptl. Biol. 5 Med., 122, 28 (1966)], valamint Wimmersma, Gredianus és de Wied [Physiol. Behav., 4, 365 (1969)] írták le. Lényege az alábbi: Közel 150g súlyú hím fehér patkányokat kon-10 dicionálunk. A kondicionálási inger a ketrec fölött 5 másodpercre kigyulladó fény, majd közvetlenül ezután elektromos sokkhatást kapnak a ketrec rácsos padlóján át a kísérleti állatok, vagyis feltételes ingerrel (fénnyel) kialakítunk egy feltételes mene-15 külési reflexet. 4 egymást követő napon át tartó tanulási periódusban a patkányok naponta 10 kondicionáló próbában vesznek részt, az egyes próbák közötti időtartam 60 másodperc. Az e tanulási periódust követő ötödik napon a feltételes mene-20 külési reflex megjelenését vizsgáljuk 10 próbából álló sorozatban, amelynek során az egyes próbák megegyeznek a tanulási periédus próbáival, azonban elektromos sokkolást nem alkalmazunk. Azokat az állatokat használjuk a további kísérletekben, 25 amelyek ebben a sorozatban 8 vagy több pozitív választ adtak, vagyis a feltételes ingerre reagáltak. E további kísérletek első lépéseként az állatoknak azonnal szubkután injekcióval beadjuk a kísérleti vegyületet vagy a placébót. Az injektálás után 2 és 30 4 órával .vagy csak 4 órával az állatokon 10 próbából álló sorozatot végzünk. A kapott eredményeket az alábbi I. táblázatban adjuk meg. ' I. táblázat Peptid Dózis 7-ban Egy patkány által adott pozitív válaszok átlagos száma (injektálás előtt) Egy patkány által adott pozitív válaszok átlagos száma injektálás után 2 órával 4 órával placébó D-Phe7 -(4-10)ACTH (referenciavegyület) D-Phe7 -Lys 8 -(4-10)ACTH (referenciavegyület) 100 30 v 100 9 9 9 9 9 4 7 4 8 3 6 3 H-Met-Glu-His-D-Phe-OH 300 100 30 9 9 9 3 4 6 H-Met-Glu-His-D,Amf 100 30 10 9 9 8 5 7 7 3 4 6 H-Met-Glu-His-D-Phe-Lys-OH 100 30 9 9 5 ' 7 3 6 H-Met-Glu-His-D-Phe-Lys-Phe-OH 100 30 10 9 9 9 5 6 7 2 4 6 mS-Ala-Glu-His-D-Phe-Lys-Phe-OH 30 10 8 9 6 7 3 7
