169437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szedatív hatású peptidek előállítására
3 169437 4 D-Phe+ -(4-9)ACTH peptid. Ezt a hatást nem befolyásolja, ha a láncvégi D-Phe gyököt D-(N-fenil-elágazó szénláncú alkil)-aminogyökkel helyettesítjük. A D-Phe7 -(4-7)ACTH peptiden az alábbi módosításokat végrehajtva jelentősen megnő a reflex megszűnésének gyorsítása: a) A Met- csoport optikailag inaktív csoportokkal történő helyettesítése, különösen az L-Metcsoport 0-Alá- vagy dezamino-Met- csoporttal történő helyettesítése esetén az aktivitás körülbelül háromszorosára növekszik, b) a Met- vagy a dezamino-Met- csoport szulfoxiddá vagy szulfonná történő oxidációja az aktivitás 3-10-szeresre történő növekedését váltja ki, c) a láncvégi C-atomon levő csoport lánchosszának -L-Lys-(vagyL-Arg)-Phe-OH csoporttal történő megnövelése az aktivitásnak körülbelül háromszorosra való növelését célozza, d) a láncvégi C-atomon levő csoport lánchosszának -L-Lys-(vagy L-Arg)-N-|3-indolilalkilamid csoporttal, különösen -L-Lys-(vagy L-Arg)-Tra csoporttal történő megnövelése az aktivitás 3—10-szeresre történő növekedését váltja ki, e) a láncvégi C-atomon levő csoport lánchosszának -L-Lys- (vagy L-Arg)-N-fenilalkilamid csoporttal történő megnövelése az aktivitásnak körülbelül háromszorosra való növelését okozza. Az I általános képletű peptideket és pepiid-származékokat a peptidkémiában általános használt eljárásokkal állíthatjuk elő. A fenti vegyületek előállítására általában alkalmazott eljárásokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: a) szabad karboxilcsoporttal és védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyület (aminosav, peptid) kondenzációja szabad aminocsoporttal és védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyülettel^ (aminosav, peptid vagy amin) kondenzálószer jelenlétében, b) aktivált karboxilcsoporttal és adott esetben védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyület (aminosav, peptid) kondenzációja szabad aminocsoporttal és adott esetben védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyülettel (aminosav, peptid, amin), c) szabad karboxilcsoporttal és adott esetben védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyület (aminosav, peptid) kondenzációja aktivált aminocsoporttal és adott esetben védett egyéb reakcióképes csoportokkal rendelkező vegyülettel (aminosav, peptid, amin), ezután a szükség esetén a védőcsoportokat eltávolítjuk. A karboxilcsoport aktiválását például úgy végezhetjük, hogy savhalogeniddé, aziddá, anhidriddé, imidazoliddá vagy aktivált észterré, így N-hidroxi-szukcinimidészterré vagy p-nitrofenilészterré alakítjuk. Az aminocsoportot úgy aktiválhatjuk, hogy foszfit-amiddá alakítjuk vagy pedig a „foszfor-azo" eljárás szerint végezzük az aktiválást. A fenti kondenzációs reakciók legismertebb módjai az alábbiak: a karbodiimides módszer, azid-módszer, vegyes anhidrid-módszer és az aktivált észterek módszere [lásd „The Peptides", I. kötet, 5 1965 (Academic Press), E. Schroder és K. Lübke]. Ezenkívül alkalmazhatjuk az úgynevezett „Solid Phase" módszert is [Merrifield, J. Am. Chem. Soc. 85, 2149 (1963)] az I általános képletű peptidek és peptid-származékok előállítására. 10 Azokat a reakcióképes csoportokat, amelyek nem vehetnek részt a kondenzációs reakcióban, az úgynevezett védőcsoportokkal védhetjük meg hatásosan, amelyek azután könnyen eltávolíthatók, például hidrolízis vagy redukció segítségével. Ezeket a 15 védőcsoportokat az irodalom részletesen ismerteti. Ajánlatos az arginin guanidin csoportját, a lizin e-aminocsoportját és a hisztidin imidazol-csoportját is megvédeni, de ez nem szükséges. Alkalmas védőcsoportok ebben az esetben az e-aminocsoport 20 megvédésére lizin esetében a terc-butiloxi-karbonilvagy tozilcsoport, az arginin guanidin-csoportjának esetében a nitrocsoport és a hisztidin imidazol-csoportjának az esetében a benzil-, dinitrofenil- vagy tritücsoport. 25 A védőcsoportokat különböző ismert eljárások segítségével hasíthatjuk le, az eljárás mindig a kérdéses csoport természetétől függ, így például trifluorecetsawal vagy enyhe redukcióval, hidrogénnel és egy katalizátorral, így palládiummal vagy pedig 30 hidrogénbromiddal jégecetben. Azokat a peptideket, amelyek N-terminális csoportként L-Met(->-0)- vagy dezamino-Met(-K))- csoportot tartalmaznak, például a megfelelő L-Met-35 vagy dezamino-Met- peptidből állíthatjuk elő önmagában ismert enyhe oxidációval, például híg hidrogénperoxid-oldattal vagy valamely persawal. Ez az oxidáció az S- és R-szulfoxid keverékét eredményezi, ezt a keveréket önmagában ismert mó-40 don, például ellenáramú megosztás vagy oszlopkromatografálás útján választhatjuk szét a diasztereo-izomerekre. * Azokat a peptideket, amelyek N-terminális csoportként L-Met(-K)2)- vagy dezamino-Met(-K)2 )-45 csoportot tartalmaznak, a legelőnyösebben a megfelelő L-Met- vagy dezamino-Met-peptid önmagában ismert oxidációjával állíthatjuk elő, az oxidációt például hidrogénperoxiddal vagy valamely persavval végezve. 50 Az I általános képletű peptidek funkcionális származékain az alábbiakat értjük: 1. a gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sókat, 55 2. azokat az I általános képletű peptideket, amelyekben egy vagy több láncvégi aminocsoportot 1-4 szénatomos alkánsavból származó acüesoporttal, így például acetilcsoporttal helyettesítettünk, 3. azoknak az I általános képletű peptidekoek a 60 szubsztituálatlan amidjait, amelyek láncvégi karboxilcsoporttal rendelkeznek, valamint 4. a peptidek láncvégi karboxilcsoporton 1-18 szénatomos alkanolokkal, különösen 1—6 szénatomos alkanolokkal, így metanollal, etanollal vagy 65 butanollal képezett észtereit. 2
