169436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és analitikai reagens haptének kimutatására és meghatározására

5 169436 6 vagyis oxálsavat, míg a másik esetben Y szénato­mot, például négy szénatomot tartalmazó dikarbon­savat, vagyis borostyánkősavat használunk. Eltérő természetű kötéseket kaphatunk akkor is, ha kémiailag eltérő, de immunolőgiailag hasonló hapténeket használunk a haptén-enzim konjugát és a hapten és a nagymolekulájú vegyület összekap­csolásával készített kapcsolt termék előállításához. A kémiai eltérés fennáll már akkor is, ha a két hapten egy vagy több kettőskötésben különbözik, [ilyen például a tesztoszteron és a dihidroteszto­szteron] és/vagy egy vagy több szubsztituensben, így hidroxil-csoportban, oxo-csoportban, halogén­-atomban, vagy alkil-csoportban mutatkozik kü­lönbség a haptének között, mint például az öszt­radiol és a lla-hidroxi-ösztradiol között, vagy az egyik hapten a másiknak funkciós származéka, pél­dául acilátja vagy étere. Ilyen például a morfin és a kodein. Azt tapasztaltuk, hogy még érzékenyebb vizsgá­lati rendszert kaphatunk, ha mindkét kapcsolt ter­mékben ugyanolyan típusú kötéseket alakítunk ki, amelyek azonban abban különböznek egymástól, hogy a haptén-molekulák eltérő helyein alakulnak ki. így például, ha ösztradiolt használunk haptén­ként, és az egyik esetben a 11-hidroxi-ösztradiol 11-szukciniloxi-származékán, a másik esetben 17-szukciniloxi-származékán alakítjuk ki a kötést. Az így előállított antitesteket a találmány sze­rint oly módon használjuk meghatározásra, hogy egy adott ideig reagáltatjuk a meghatározni kívánt haptén-mennyiséggel és egy adott mennyiségű hap­tén-enzim konjugáltai, azután a szabad haptén-en­zim konjugátot elkülönítjük az antitesthez kötő­dött haptén-enzim konjugáttól. Az elválasztás számos különféle módszerrel tör­ténhet, így például az antitesthez kötődött haptén­-enzim konjugátot kicsaphatjuk egy szerves oldó­szerrel vagy sóval a szabad haptén-enzim konju­gátot dextrán-réteggel bevont aktív szénen szelektív adszorpciónak vethetjük alá, vagy az antitestekhez kötődött haptén-enzim konjugátot egy második, az első elleni antitesttel kicsaphatjuk. Ez utóbbi mód­szert kettős antitest módszernek nevezzük. Az elválasztást oly módon is végezhetjük, hogy a hapténnal szembeni antitesteket a hapténnal és a haptén-enzim konjugáttal reakcióba való bevitele előtt oldhatatlanná tesszük. Ekkor az elválasztást egyszerű centrifugálással megoldhatjuk. Ezt a módszert gyakran szilárd fázis módszernek nevezik. Az antitesteket keresztkötésekkel lehet oldhatatlanná tenni, így például glutáraldehiddel vagy egy klórhangyasav-alküészterrel, vagy oly mó­don, hogy egy oldhatatlan hordozóra, például cel­lulózra, agarózra, polisztirolra vagy más hasonló anyagra kötjük őket. A kettős antitest módszert és a szilárd fázis módszert kombinálni is lehet, ez az un. DASP módszer. Ekkor egy az első antitesttel szembeni második antitestet készítünk oly módon, hogy az első antiszérum vagy az ugyanabból az állatfajból származó normál szérum immunoglobulin frakcióját egy az első antiszérum fonásától eltérő állatfajba oltjuk, azután a második antiszérumot az első antitest oldhatatlanná tételére előbb ismertetett bármely módszerrel, például cellulóz részecskékre való lekötéssel oldhatatlanná tesszük. A találmány szerinti eljárás kivitelezéséhez elő­nyösen az ugyancsak a találmány tárgyát képező S kompozíciót használjuk. Egy oldhatatlanná tett antitest felhasználásán alapuló meghatározási módszerhez való kompozíció az alábbi komponenseket tartalmazza: 10 1. meghatározott mennyiségű haptén-enzim kon­jugát, 2. meghatározott mennyiségű oldhatatlanná tett antitest. 15 Oldhatatlanná tett második antitest felhasználá­sán alapuló meghatározáshoz (DASP módszer) az alábbi összetételű kompozíciót használjuk: 1. adott mennyiségű haptén-enzim konjugát, 20 2. adott mennyiségű első antiszérum, 3. meghatározott mennyiségű oldhatatlanná tett második antiszérum. Ezen felül mindkét találmány szerinti kom-25 pozíció tartalmazhat további komponenseket, így például az enzim aktivitásának meghatározásához való reagenseket. A találmányt az alábbi példákkal világítjuk meg 30 közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa 35 ösztrogének meghatározása A) ösztradiol-17-szukcinil-HRP és llo-ösztradiol­-11-szukcinü-HRP előállítása 40 50 mg ösztradiol-17-hemiszukcinátot vagy 50 mg 11 a-hidroxi-ösztradiol-11 -hemiszukcinátot 2 ml di-O oxánban oldunk. Az oldatot 8 C -ra hűtjük le, azután 0,07 ml tri-n-butilamint és 0,015 ml izo­butilklórkarbonátot adunk hozzá. 30 perc múlva 45 50 mg tormaperoxidáz (HRP) 7,5 ml 3 :2 víz­-dioxán eleggyel (pH = 9) készített oldatát adjuk az oldathoz. A kapott reakcióelegyet 4 órán át reagáltatjuk, azután folyó csapvízzel szemben egy éjszakán át dializáljuk, azután Sephadex G-25-tel 50 töltött oszlopon desztillált vízzel tisztítjuk. Az en­zim-tartalmú frakciókat liofilizáljuk. A konjugát további tisztítását sűrűség-gradiens centrifugálással végezzük. (20-60% szacharóz, 16 óra, 238 000 g). 55 B) ösztradiol-17-szukcinil-BSA és lla-ösztradiol­-11-szukcinil-BSA előállítása Ezeket a konjugátokat hasonló módon állítjuk elő, mint a megfelelő HRP származékokat, azzal a 60 különbséggel, hogy kiindulási anyagként 50 mg ösztradiol-hemiszukcinátot és 150 mg szarvasmarha­-szérum albumint (BSA) használunk. A keverékből háromszor választjuk le a csapadékot 4,5 pH-nál 1,5 térfogatrész acetonnal, a Sephadex G-25-tel 65 való tisztítás helyett. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom