169331. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására
5 169331 6 vábbi anyagokat tartalmazhatnak- Az adagolás az adott eset követelményeinek megfelelően szabályozható, az átlagos napi dózis 2—200 mg. Az (I) általános képletű vegyületek hasznos antikonvulzív hatását melegvérűeken az Antimetrazol-teszt segítségével igazolhatjuk. A tesztet Everett és Richard módszerével [J.P.E. T. 81, 402 (1944)] végezzük el. ED50 az a számított érték, mely a kísérleti egerek 50%-át 125 mg/kg Pentylentetrazol szubkután beadása után a görcs-rohamoktól megvédi. A fenti tesztben a 7-klór-2-cián-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin (A-vegyület) és a 2 -k arbamoil-7-klór-2,3-dihidro-1 -metil-5-feniMH-1,4--benzodiazepin (B-vegyület) EDS0 értéke 2,1 ±0,15, illetve 3,15 ±0,77. Ez a vegyületek antikonvulzív hatására mutat. Az (I) általános képletű vegyületek szedatív és izomrelaxáns hatását az egér-küzdő teszttel igazoljuk. Minden teszthez egy-egy egér-párt 1 literes pohárba helyezünk, a pohár alját ráccsal látjuk el, mely a kísérleti állatok lábának elektromos ingerlését teszi'lehetővé. 2 perc alatt legalább 5 összecsapást idézünk elő. Az egér-párokat megjelöljük és 1 órával a második ingerlés előtt a teszt-vegyülettel kezeljük. Az adagolást 10 mg/kg maximális dózisig választjuk meg, mimellett az egyes dózisok logaritmikusan változnak. 100%-os blokkoló adagnak azt a dózist tekintjük, mely 3 párból 3 állatot az összecsapásoktól visszatart. A méréseket ezután olyan dózirozás mellett végezzük el, melynél az összecsapások 100%-os visszaszorítása figyelhető meg és az eredményeket az állatok harci kedvét 1 órán át visszatartó dózis mg/kg értékében fejezzük ki. A fenti teszt során az A- és B-vegyület PDS0 értéke 10 mg/kg, illetve 20 mg/kg. Az (I) általános képletű vegyületek tehát szedatív és izomrelaxáns hatással is rendelkeznek. Ezzel szemben a 3 481 921 számú Amerikai Egyesült Államok-béli szabadalmi leírásban ismertetett 7-klór-2-ciano-2,3--dihidro-5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin PDS0 értéke 40 mg/kg. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 1. példa A) 2,50 g 7-klór-2,3-dihidro-2-hidroxi-l-me'til-5--fenil-lH-l,4-benzodiazepin és 16 ml acetonciánhidrin oldatát 20 percen át gőzfürdőn melegítjük. Az oldatot közel szárazra pároljuk. A gumiszerű maradékot preparatív vékonyrétegkromatográfiás úton tisztítjuk (20 db 20 cm x 20 cm x 2 mm nagyságú szilikagél-lemezt alkalmazunk, eluálószerként 10 tf% étert tartalmazó benzol-éter elegyet használunk). A sárga gumiszerű anyag alakjában izolált főtermék (Rp = 0,25) állás közben megszilárdul. A maradék metanolos kristályosítása után sárga 120-122 C°-on olvadó prizmák alakjában 7-klór-2-- ci a n o - 2,3-dihidro-1 -metil-5-fenil-1H-1,4-benzodiazepint kapunk. Kitermelés: 1,04 g (40%). B) 20,00 g (0,070 mól) 7-klór-2,3-dihidro-2--hidroxi-l-metil-5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin, 10,50 g (0,210 mól) nátriumcianid 50 ml vízben, 400 ml tetrahidrofurán és 120 ml jégecet oldatát szobahőmérsékleten félórán át keverjük. A reakcióelegyet 10 n nátriumhidroxi-oldattal pH = 8 értékre semlegesítjük. A tetrahidrofurános fázist elválaszt-5 juk és bepároljuk. A maradékot metilénklorid és víz között megosztjuk. A metilénkloridos fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A visszamaradó narancsszínű olajat 50 ml benzolban oldjuk és 600 g szilikagélt (benzolban) 10 tartalmazó oszlopra felvisszük, majd 10% étert tartalmazó benzol-éter eleggyel eluáljuk. Az első 1,5 liter eluátumot -mely melléktermékeket tartalmaz - elöntjük. A következő 4,5 liter eluátumot szárazra pároljuk. A maradék metanolos kristályo-15 sítása után szalmaszínű 121-122 C -on olvadó prizmák alakjában 7-klór-2-ciano-2,3-dihidro-l-metil-5--fenil-lH-l,4-benzodiazepint kapunk. Kitermelés: 4,5 g (22%). 2. példa 0,65 g (2,1 millimól) 7-klór-2,3-dihidro-5-(2-fluor- f e n il)-2-hidroxi-1 -metil-1H-1,4-benzodiazepin és 25 3 ml acetonciánhidrin szuszpenzióját addig melegítjük gőzfürdőn, míg gesztenyeszínű oldat keletkezik. Az oldatot csaknem szárazra pároljuk. A gumiszerű maradékot preparatív vékonyrétegkromatográfiás úton tisztítjuk, 7 db, 30 20 cm x 20 cm x 2 mm nagyságú szilikagél-lemezt és eluálószerként 10 térfogat% étert tartalmazó benzoléter elegyet alkalmazunk. A főterméket (RF = 0,25, színtelenül jelenik meg és a szilikagél-lemezeken fluoreszkál) enyhén sárgaszínű gumi 35 alakjában izoláljuk. A kapott gumiszerű terméket a metanolos oldat elpárologtatásával kristályosítjuk. Színtelen 124—125 C -on olvadó prizmák alakjában 7-klór-2-ciano-2,3-dihidro-5-(2-fluor-fenil)-l-metil-lH-1,4-benzodiazepint kapunk. Kitermelés: 171 mg 40 (26%). 3. példa 45 A) 1,50 g (5,0 millimól) 7-klór-2-ciano-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin és 7,0ml tömény sósav elegyét félórán át gőzfürdőn melegítjük. Az oldatot 10,6 g nátriumkarbonátot tartalmazó 100 ml jegesvízbe öntjük. A kívánt terméket 50 metilénkloriddal extraháljuk, a metilénkloridos fázist vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A visszamaradó olajos terméket éterből kristályosítjuk. Enyhén sárgás amorf anyag alakjában 2-karbamoil-7-klór-2,3-dihidro-1 -metil-5-55 -fenil-lH-l,4-benzodiazepint kapunk, op.: 202-204 C°. Kitermelés: 1,3 g (84%). A termék analitikai tisztaságú mintája metanolos átkristályosítás után enyhén sárgás 204-206 C -on olvadó prizmákat képez. 60 B) 150mg (0,50 millimól) 7-klór-2-ciano-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil-lH-l,4-benzodiazepin és 5,0ml metanolos nátriumhidroxidoldat (2,50 mól) elegyét 1 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet jegesvízbe öntjük, a 65 kiváló terméket metilénkloriddal extraháljuk. A 3
