169331. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzodiazepin-származékok előállítására

3 169331 4 Az (I) általános képletű vegyületek különösen előnyös képviselői az alábbi származékok: 7-klór-2-ciano-2,3-dihidro-1 -metil-5-fenil­-1H-1,4-benzodiazepin, 5 7-klór-2,3-dihidro-2-ciano-5-(2-fluor-fenil)--1-metil-1H-1,4-benzodiazepin, 2-karbamoil-7-klór-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil­-1H-1,4-benzodiazepin, 7-klór-2,3-dihidro-2-(l -imino-1 -metoximetil)- 10 -1 -metil-5-fenil-1H-1,4-benzodiazepin. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyó­gyászatilag alkalmas savaddíciós sóikat a talál­mányunk szerinti eljárással oly módon állíthatjuk 15 elő, hogy a) R3 helyén ciano-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, vala­mely (II) általános képletű vegyületet (mely kép- 20 létben R, Rx és R 2 jelentése az előzőkben meg­adott) valamely ciánozószerrel reagáltatunk, vagy b) R3 helyén karboxamido-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, a megfelelő 2-ciano-vegyületet savval vagy bázissal 25 kezeljük, vagy c) R3 helyén a-(kis szénatomszámú)-alkoxi-a­-imino-metil-csoportot tartalmazó (I) általános kép­letű vegyületek előállítása esetén, a megfelelő 2-ciano-vegyületet kis szénatomszámú alkanol jelen- 30 létében alkálifémcianiddal kezeljük, majd kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet gyógyászatilag alkalmas sóvá alakítjuk. A (II) általános képletű kiindulási anyagokat a 35 reakcióelegyben hidrogéncianid-képzésére alkalmas ágenssel történő kezeléssel alakíthatjuk a megfelelő (Ib) általános képletű 2-ciano-vegyületté. Eljárha­tunk pl. oly módon, hogy egy (II) általános kép­letű vegyületet jégecet és megfelelő oldószer jelen- 40 létében vizes alkálifémcianid-oldattal (pl. nátrium­vagy káliumcianid-oldattal) kezelünk. Reakcióközeg­ként iners szerves oldószereket (pl. étereket, mint pl. tetrahidrofuránt, dioxánt, vagy halogénezett szénhidrogéneket, pl. metilénkloridot, kloroformot 45 stb.) alkalmazhatunk. A reakció-hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező és előnyösen szoba­hőmérsékleten dolgozhatunk. A (II) általános képletű 2-hidroxi-vegyületeket valamely ciánhidriddel (pl. acetonciánhidriddel) tör- 50 ténő kezeléssel is a kívánt (Ib) általános képletű 2-cián-vegyületekké alakíthatjuk. A reakcióban a ciánhidrin ciánozószerként és oldószerként egyaránt­szolgál. A reakciót célszerűen magasabb hőmérsék­leten, előnyösen 80-100 C°-on hajthatjuk végre. A 55 (II) általános képletű vegyületeket továbbá oly módon alakíthatjuk az (Ib) általános képletű 2-cián-származékokká, hogy a (II) általános képletű vegyület oldatához hidrogéncianidot adunk. , A kapott (Ib) általános képletű vegyületekből 60 eljárásunk b) változata szerint R3 helyén karbox­amido-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket -azaz (Ic) általános képletű vegyüle­teket - állíthatunk elő. A 2-helyzetű cián-csoportot oly módon alakíthatjuk karboxamid-csoporttá, 65 hogy az (Ib) általános képletű 2-ciano-vegyületet savval vagy bázissal kezeljük. Savas átalakításnál vizes ásványi savakat (pl. sósavat vagy kénsavat, előnyösen 5-15 n savakat) alkalmazhatunk. Ez esetben a vizes ásványi sav egyúttal az oldószer szerepét is betölti. A reakciót előnyösen magasabb hőmérsékleten, különösen előnyösen 100 C feletti hőmérsékleten hajthatjuk végre. A 2-ciano-csoportot bázissal történő kezeléssel is karboxamido-csoporttá alakíthatjuk. Bázisként elő­nyösen alkálifémhidroxidokat (pl. nátrium- vagy káliumhidroxid) alkalmazhatunk. A reakciót elő­nyösen iners szerves oldószer (pl. kis szénatom­számú alkanolok, mint pl. metanol, etanol, pro­panol stb.) jelenlétében végezhetjük el. A reakciót előnyösen melegítés közben, célszerűen a reakció­elegy forráspontján visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralás közben hajthatjuk végre. Eljárásunk c) változata szerint (Ib) általános kép­letű 2-ciano-vegyületeket R3 helyén a-(kis szén­atomszámú)-alkoxi-a-imino-metil-csoportot tartal­mazó (I) általános képletű vegyületekké - azaz (Id) általános képletű vegyületekké - alakítjuk. E célból az (Ib) általános képletű vegyületet kis szénatomszámú alkanol (pl. metanol, etanol, pro­panol stb.) jelenlétében alkálifémcianiddal (pl. nát­rium- vagy káliumcianiddal) reagáltatjuk. Az (Id) . általános képletű végtermékben levő kis szénatom­számú alkoxi-csoport a felhasznált kis szénatom­számú alkanolnak felel meg. így pl. amennyiben a végtermékben metoxi-csoport kialakítása a cél, me­tanolt alkalmazunk. A kis szénatomszámú alkanol a reakcióban az oldószer szerepét is betölti. A reakciót célszerűen magasabb hőmérsékleten, elő­nyösen a reakcióelegy kb. 100 C -on történő me­legítésével hajthatjuk végre. Az (I) általános képletű vegyületek szervetlen és szerves savakkal addíciós. sókat képeznek. A sókép­zéshez pl. a következő savakat alkalmazhatjuk: szervetlen savak pl. hidrogénhalogenidek, mint pl. sósav vagy hidrogénbromid, vagy szerves savak pl. borkősav, citromsav, kámforszulfonsav, etánszul­fonsav, toluolszulfonsav, szalicilsav, aszkorbinsav, maleinsav, borostyánkősav, hangyasav, ecetsav stb. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyá­szatilag alkalmas savaddíciós sóikat antikonvulzív, izomrelaxáns és szedatív szerként alkalmazhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket vagy gyó­gyászatilag alkalmas savaddíciós sóikat a gyógyá­szatban a hatóanyagot és enterálisan vagy paren­teral adagolásra alkalmas, szervetlen vagy szerves iners gyógyászati hordozóanyagokat (pl. víz, zse­latin, tejcukor, keményítő, magnéziumsztearát, tal­kum, növényi olajok, gumiarabikum, polialkilén­glikolok, vazelin stb.) tartalmazó gyógyászati ké­szítményeket szilárd (pl. drazsé, kúp, kapszula) vagy folyékony (pl. oldat, szuszpenzió vagy emul­zió) alakban formulázhatjuk. A készítmények adott esetben sterilezhetők és/vagy adalékanyagokat (pl. konzerváló-, stabili­záló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, az ozmó­zisnyomás változását előidéző sókat vagy puffe­reket) és kívánt esetben gyógyászatilag értékes to-2

Next

/
Oldalképek
Tartalom