169319. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőerőművek vízkezelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. VII. 09. (GA-1164) Közzététel napja: 1976. VI. 28. Megjelent: 1977. VII. 30. 169319 Nemzetközi osztályozás: C02C 5/02, F 22 D 11/06 Feltalálók: di. Dévay József egyetemi tanár, 25%, dr. Ratkovics Ferenc egyetemi docens 25%, dr. Szabó István egyetemi docens 50%, Veszprém Tulajdonos: Gagarin Hőerőmű Vállalat, Visonta Eljárás és berendezés hőerőművek vízkezelésére 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés előnyösen dobkazános gőztermelő egységekkel ellátott hőerőművek vízkezelésére. Hőerőművek dobos kazánjainak vizében és gőzében az üzemvitel során ionosán oldódó és szusz- 5 pendait szilárd szennyeződések dúsulnak fel. Ezek folyamatos eltávolítását egy ismert eljárás szerint úgy végzik, hogy a kazánvíz bizonyos részét a rendszerből elvezetik és azt friss sótlan vízzel pótolják. Az elvezetendő szennyezett kazánvíz 10 mennyiségét többnyire a kazánvíz kovasavtartalmának ellenőrzése alapján határozzák meg. Ezzel a módszerrel a szennyeződések koncentrációját olyan alacsony értéken igyekeznek tartani, hogy sem a kazánban, sem a turbinákban lerakódás, sókiválás 15 ne keletkezzék. Ennek az ismert és alkalmazott eljárásnak hátránya, hogy az erőmű egy-egy egységének gőz- és vízrendszerében a szennyeződések koncentrációját csak tekintélyes, mennyiségű vízleeresztéssel és 20 ugyanilyen mennyiségű póttápvíz bevezetése útján, tehát csak jelentős költséggel lehet alacsony értéken tartani. Az említett eljárásnak, azaz a kazánvíz leeresztésének hátrányai különösen azóta mutatkoznak, 25 amióta a kazánok hatásfokának javítása érdekében egyre nagyobb, a víz kritikus hőmérsékletét megközelítő, sőt egyes esetekben azt meg is haladó üzemi hőmérsékletű kazánokat terveznek, építenek és üzemeltetnek. Az üzemi hőmérséklet és nyomás 30 növelésével azonban együtt nőnek a kazánvíz tisztaságával szemben támasztott követelmények is. A víz kritikus hőmérsékletének közelében működő úgynevezett kényszeráramlású kazánrendszerek üzemeltetése a hagyományos technológia szerint is eltér a fent ismertetett dobos kazánok esetében szokásos üzemmenettől. Ennek az az oka, hogy ilyen magas hőmérsékleten a tiszta kazánvíz a kazánon való egyszerű átáramlás során olyan nagy mértékben szennyeződik, hogy ezt a gyors szennyeződést csak igen sok kazánvíz leeresztésével és a leeresztett víznek tiszta vízzel való pótlásával lehetne ellensúlyozni. A víz kritikus nyomása és hőmérséklete közelében üzemeltetett kazánokban ugyanis egyes szennyező komponensek koncentrációja vassók, ammónia és szerves eredetű szennyeződések esetében a gőzben csaknem annyi, amennyi a vízben, azaz a megoszlási hányados C víz/C gőz - 1,1 - 2 értékek között változik. Más komponensek, például Si02 és Al esetében a fenti megoszlási hányadok értéke 15-20 között van. Ebből következik, hogy a jól dúsuló szennyeződések, például Si02 és Al ugyancsak eltávolíthatók a kazánvíz egy részének elvezetésével, de illékony szennyeződések eltávolítására ez a módszer már nem kielégítő. Ezt a gazdaságtalan technológiát a gyakorlatban úgy kerülik meg, hogy a kondenzátum bizonyos részét, kb. 50%-át a leeresztés helyett tisztítóberendezésen vezetik át és megtisztítva vezetik vissza a 169319
