169234. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9- tia-, oxotia- és dioxotia 11,12-szeko- prosztaglandin-származékok előállítására

t 5 Az (I) általános képletű vegyületeket helyileg vagy szisztemikusan (például orálisan, rektálisan, intravénás, intramuszkuláris vagy szubkután in­jekció formájában, aeroszolként vagy nyújtott ha­tást biztosító steril implantációs készítmény for­májában) adhatjuk be. Az (I) általános képletű vegyületeket a szokásos gyógyszerészeti hordozó-, hígító- és/vagy segéd­anyagok felhasználásával ismert módon gyógyászati készítményekké, például steril, injektálható olda­tokká vagy szuszpenziókká, orálisan adagolható tablettákká vagy kapszulákká, szublingválisan ada­golható készítményekké vagy kúpokká alakíthatjuk. Az adagolás megkönnyítése és az egyenletes dozí­rozás biztosítása céljából a gyógyászati készítmé­nyeket előnyösen dózisegységek formájában hozzuk forgalomba. A „dózisegység" megjelölésen a humán- vagy állatgyógyászatban alkalmazható, fi­zikailag különálló, előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot és segédanyagokat tartalmazó, egy­szerre beadható készítményeket értünk. A vizes vagy olajos hordozóanyagot tartalmazó folyékony készítmények hatóanyagtartalma elő­nyösen 2—50 mg/ml lehet. A kisebb hatóanyagtar­talmú kompozíciók alkalmazásakor szükségtelenül nagy mennyiségű hordozóanyagot kell a szerve­zetbe juttatnunk, míg a nagyobb hatóanyag­tartalmú készítmények előállítása és stabilitásának biztosítása nehézségekbe ütközik. Tekintettel arra, hogy az (I) általános képletű vegyületek nagy mennyiségben is gazdaságosan állít­hatók elő, e vegyületek igen előnyösen alkalmaz­hatók állatgyógyászati célokra. Az. (I) általános képletű vegyületeket az egyik eljárásváltozat (a továbbiakban: a) eljárásváltozat) értelmében a következőképpen állítjuk elő: Az eljárás első két lépésében di-terc-butil-malo­nátot tetszés szerinti sorrendben valamely (II) álta­lános képletű vegyülettel és valamely (III) általános képletű vegyülettel reagáltatunk - a képletekben X halogénatomot jelent, R3 jelentése 1-4 szénatomos alkil-csoport, és R2 jelentése a fenti. A reakciót nátriumhidroxid jelenlétében hajtjuk végre. Az így kapott (IV) általános képletű diszubsztituált malon­észter-származékot - ahol R2 és R 3 jelentése a fenti — közömbös oldószerben, erős sav, például p-toluolszulforisav vagy kénsav jelenlétében hevít­jük. A hevítés hatására a vegyületből izobutilén és széndioxid hasad le, és (V) általános képletű szár­mazék képződik - ahol R2 és R 3 jelentése a fenti. Az (V) általános képletű vegyületek az (I) általá­nos képletű végtermékek előállításának kulcs­fontosságú közbenső termékei. A kapott (V) álta­lános képletű vegyületeket ezután higany(II)-oxid jelenlétében brómmal kezeljük, és így a karboxil­-csoportot brómatomra cseréljük. A kapott (VI) általános képletű brómvegyületeket - ahol R2 és R3 jelentése a fenti - valamely, az alkil-láncon adott esetben a 2-es helyzetben hidroxil-szubszti­tuenst hordozó 1-4 szénatomos alkilmerkaptán al­kálifémsójával reagáltatjuk, majd a képződött (VII) általános képletű vegyületeket - ahol R1, R 2 és R3 jelentése a fenti — egy vagy két lépésben hidrolízisnek vetjük alá. A hidrolízist például me-6 tanolban, etanolban vagy tetrahidrofuránban, nát­riumhidroxid vagy káliumhidroxid jelenlétében hajt­juk végre. Ekkor olyan (I) általános képletű vegyü­letekhez jutunk, ahol n értéke 0, és R1 és R 2 5 jelentése a fenti. Kívánt esetben az így 'kapott vegyületeket a megfelelő szulfinil- vagy szulfonil­-származékokká (n= 1 vagy 2) oxidálhatjuk. Az oxi­dációt híg nátriumhidrogénkarbonát-oldatban nát­rium-metaperjodáttal, vagy oldószer, például etanol, 10 izopropanol vagy ecetsav jelenlétében 30%-os vizes hidrogénperoxid-oldattal végezhetjük. Egy további eljárásváltozat szerint, amelyet a következőkben b) eljárásváltozatnak nevezünk, 15 (VIII) általános képletű azelainsav-diészterekből in­dulunk ki - ahol R1 jelentése a fenti, és n értéke 0, 1 vagy 2. E vegyületeket lúgos körülmények között (IX) általános képletű halogénezett észterek­kel reagáltatjuk - ahol R2 jelentése a fenti, X 20 halogénatomot jelent, és Ac rövidszénláncú alka­noil-csoportot képvisel-, a kapott (X) általános képletű vegyületeket - ahol R1, R 2 , n és Ac jelentése azonos az előzőekben közöltekkel — heví­téssel dekarboxilezzük, a képződött (XI) általános 25 képletű vegyületeket -ahol R1 , R 2 , Ac és n jelentése azonos az előzőekben közöltekkel— egy vagy két lépésben hidrolizáljuk, és amennyiben a szintézis során olyan (I) általános képletű vegyü­letet kaptunk, ahol n értéke 0, ezt a vegyületet 30 kívánt esetben a megfelelő szulfinil- vagy szulfonil­-származékká (n = 1 vagy 2) oxidáljuk. Gyógyászati szempontból sok esetben előnyös­nek bizonyult, ha olyan (I) általános képletű ve-35 gyületeket alkalmazunk, amelyekben a hidroxil-cso­portot hordozó szénatom kizárólag R vagy S kon­figurációban fordul elő. A természetes prosztaglan­dinokban ez a szénatom kizárólag S konfiguráció­ban fordul elő. Az aszimmetriacentrum inverziója 40 egyes esetekben a biológiai aktivitás specifikusságá­nak nagymértékű fokozódását eredményezheti, rendszerint azonban az inverzió a biológiai aktivitás csökkenését vonja maga után. 45 Az optikailag aktív (I) általános képletű vegyü­leteket optikailag aktív kiindulási anyagok, illetve közbenső termékek felhasználásával állíthatjuk elő A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör 50 korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa 55 8-Metiltio-12-hidroxi-heptadekánkarbonsav előállítása A) lépés': Di-terp-butil-(6-etoxikarbonil-60 -hexil)-malonát 5,05 g (0,21 mól) nátriumhidridnek megfelelő mennyiségű 57%-os ásványolajos nátriumhidrid-disz­perzió 95 ml benzollal és 95 ml dimetilformamiddal 65 készített elegyébe 30 perc alatt 41,09 g (0,19 mól) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom