169096. lajstromszámú szabadalom • Berendezés alternáló mozgás létesítésére szövőgépekre beépítve

169096 elérésekor egy kapcsolókar és egy merev ütköző alkalmazásával. Ezen ismert berendezéseknek azon­ban több hátránya van. Közös hátrányuk az, hogy felépítésük bonyolult, ami azzal jár, hogy valamely egyszerű szerkezeti 5 elem meghibásodása alkalmával a berendezés nem működik, közös hátrányuk még, hogy a bonyolult berendezések méretei túl nagyok és a villamos szerkezeti részek is gyakran meghibásodnak, v Az 1 098 179 sz. szabadalom szerint a béren- 10 dezés irányváltását vagy ütköztetéssel, vagy külső beavatkozással kapcsolt mechanikus irányváltó szer­kezettel lehet csak megoldani. Külön tengelykap­csolót kell beépíteni az egyes tengelyeken levő kerékpárok mozgatásához, állandó oldási és össze- 15 kapcsolási funkcióval, ami a berendezést egyrészt bonyolulttá teszi, másrészt drágítja. Az 1510 928 lajstromszámú közzétételi iratból megismerhető berendezésben a ventillátort pólus­váltós villamos motor hajtja meg, magát a 20 pólusváltást pedig külön kapcsolószerkezet végzi, amely akkor kapcsol, amikor a berendezés a sínpálya végét eléri. Ehhez kapcsolókar és merev ütköző beépítése szükséges. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő 25 berendezés révén ezeket a hátrányokat kívánjuk kiküszöbölni. Jóllehet rendeltetésében azonos, mű­ködésmódja és szerkezeti felépítése alapvetően különbözik az ismert berendezésektől. Nevezetesen: nincs szükség kívülről működtetett pólusváltó 30 kapcsolóra, nincs szükség pólusváltó villamos mo­torra, nincs szükség a futómű kerekeinek külön meghajtására. Az irányváltáshoz ne^ szükséges külön kapcsolóemeltyűt beépíteni, mert mindezt a futómű pályája szélére szerelt vezetőlécek révén 35 oldjuk meg. A berendezés rendkívül egyszerű szerkezeti elrendezése révén lényegesen kisebb a meghibásodási lehetőség és előállítása is lényegesen olcsóbb. A találmány szerinti berendezés alkalmas egye- 40 nes vagy görbe pálya mentén, annak tetszőleges szakaszán alternáló mozgást végezni anélkül, hogy akár mechanikus, akár elektromos úton forgás­irányváltoztatást kellene végrehajtani. A berendezés mozgását — és így az irányváltásokat is - a pályára 45 szerelt vezetőlécek határozzák meg. A berendezés működésének feltétele csupán az, hogy a pályának azon a szakaszán, ahol a mozgást végre akarjuk hajtani, vezetőlécet alkalmazunk, ahol pedig irány­váltást kívánunk előidézni ott a vezetőléc pályáját 50 megszakítjuk. Mivel pedig az adott pályaszakasz mindkét oldalán vezetőlécek vannak elhelyezve, ez annyit jelent, hogy a pálya egyik oldalán elhelye­zett vezetőléc rövidebb a pálya másik oldalán levő vezetőlécnél, a másik vezetőléc viszont ellenkező 55 végén rövidebb, vagyis az azonos hosszúságú vezetőlécek egymáshoz képest hosszirányban el vannak tolva. A berendezést ennélfogva úgy alakítottuk ki, hogy a hajtómotort L-alakú sínen gördülő kocsira 60 rögzítettük. A motor tengelyére csigahajtás és ezzel kapcsolódó ventillátor járókereke van szerelve. A csiga és csigakerék, valamint ennek tengelye egy toközatba (házba) vannak szerelve, ennek homlok­falára van erősítve a ventillátor háza. 65 A 'csigahajtás tengelyére alul egy tárcsa van szerelve, amelyhez egy másik kerék rugóval van hozzászorítva. A kerék és tárcsa egy futóműszek­rényben vannak elrendezve. A futóműszekrényben levő tárcsához szorított kerék viszont az adott pályaszakaszon elrendezett vezetőléccel áll hajtás­kapcsolatban. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő, alternáló mozgást létesítő berendezést a leíráshoz csatolt rajzok segítségével részletesen is megmagya­rázzuk. A rajzokon az: 1. ábra a berendezést elölnézetben, részben metszetben, a ventillátor nélkül mutatja be. A 2. ábra a berendezést oldalnézetben látjuk, az ábrán a hajtómű szerkezetét metszetben ábrázol­tuk. A 3. ábra a 2. ábrán látható A-A metszővonal szerinti metszetrajz a sínekkel és a vezetőlécekkel kiegészítve. A 4. ábra az alternáló mozgást létrehozó szerke­zetet haladás közben, az 5. ábra pedig a visszafelé haladó mozgás pozí­ciójában mutatja be. Amint az ábrák is mutatják a találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezés a következő­képpen van felépítve: Az 1 sínen helyezkedik el a 2 kerekekre szerelt 3 kocsi. A 3 kocsira van szerelve a 4 motor, melynek tengelyével az 5 csiga és a 6 ventillátor járókerekének tengelye áll hajtáskapcsolatban. Az 5 csiga kapcsolódik a 7 csigakerékkel, mely a 8 tengelyre van szerelve. Az 5 csiga és 7 csigakerék, valamint ez utóbbi tengelye a 9 házba vannak beépítve. A 8 tengelynek a házból kinyúló végére egy 11 tárcsa van szerelve, amelyet viszont egy 12 rugó szorít a kocsi 2 kerekének tengelyére szerelt további súrlódó 13 kerékhez. A pálya két oldalán, egymáshoz képest eltolt helyzetben, egy-egy 15, 16 vezetőléc van elrendezve oly módon, hogy a haladás irányából nézve a súrlódó 13 kerékkel érintkező vezetőléc a másik 16 vezetőléc pálya­szakaszánál rövidebb és megfordítva: a másik 15 vezetőléc az ellenkező végén rövidebb. A pálya mentén elrendezett vezetőléceket fogasléc vagy kifeszített lánc képezheti. Ebben az esetben a súrlódó 13 kerék fogaskerék alakjában van kiala­kítva. Az ismertetett berendezés úgy működik, hogy a motor bekapcsolása után, annak kimenőtengelye az 5 csigát forgatja. Mivel az 5 csiga hajtáskapcso­latban áll a 7 csigakerékkel, a 7 csigakerék ugyanakkor a 8 tengelyt, s ezzel együtt a 8 tengelyre ékelt 11 tárcsát is forgatja. Mivel a 11 tárcsához a súrlódó 13 kereket rugó szorítja hozzá, a súrlódó 13 kerék forogni kezd, eközben egyrészt a 11 tárcsával, másrészt a 15 vezetőléccel van kapcsolatban. Tehát a 8 tengelyre szerelt 11 tárcsa és a tárcsát körülvevő 14 futóműszekrény a 11 tárcsára rajzolt nyíl irányában addig kering, amíg a súrlódó 13 kerék a 16 vezetőléccel érintkezik. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom