169044. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-metoxi-fentiazin előállítására

3 169044 4 A találmány szerint előnyösen úgy járunk el, hogy a 3-metoxi-difenil-amint a kénnel a kénhidrogén-fejlődés megszűnéséig reagáltatjuk, majd a dekalinos reakcióelegyet 75-80 C°-ra hűtjük, etanollal elegyítjük és 20-25 C°-ra hűtjük. A kristá- 5 lyosan kiváló 2-metoxi-fentiazint szűrjük, etanollal mossuk és megszárítjuk, a dekalinos anyalúgról az etanolt ledesztilláljuk, és a visszamaradó dekalinos oldatot a következő reakcióhoz oldószerként felhasználjuk. Ilyen módon 90% körüli termeléssel állítható elő io a 2-metoxi-fentiazin, amely izomert nem tartalmaz, és a fentiazin-alapú gyógyszerek szintézisére tisztítás nélkül alkalmas. A 92 452 sz. Német Demokratikus Köztársaság-belí szabadalmi leírás utal arra, hogy 3-tri- 15 fluormetil-difenil-amin és kén reagáltatása dekalinban is elvégezhető. Ezt a kitanítást megpróbáltuk 2-metoxi-fentiazin előállítására alkalmazni, és 3-metoxi-difenil-amint dekalinban reagáltattunk kénnel, katalitikus mennyiségű elemi jód jelsnlé- 20 tében, 150-160 C°-on, majd a képződött terméket, elkülönítés után, az ismert eljárásoknak megfelelően toluolos oldással és kristályosítással tisztítottuk. Ilyen módon a találmány szerinti eljárással előállított termékkel megegyező minőségű 2-met- 25 oxi-fentiazint 55%-os termeléssel kaptuk. Ezért meglepő, hogy ha a találmány szerint a 3-metoxi-difenil-amin és kén dekalinban végrehajtott reagáltatása után a reakcióelegyhez 1—4 szénatömszámú alkoholt, előnyösen etanolt adunk, 90% 30 körüli hozammal kapjuk 100 kg-os sarzsméret esetén is az izomermentes 2-metoxi-fentiazint, és az anyalúg, az etanol lepárlása után ismét felhasználható. A találmány szerinti eljárás iparilag igen egysze- 35 rűen megvalósítható, mivel csak kevés műveletből áll, és rendkívül gazdaságos. A találmány szerinti eljárást az alábbi példákkal részletesen isertetjük. 1. példa 39,8 g (0,200 mól) 3-metoxi-difenil-amin, 12,8 g kénpor, 0,4 g jód és 130 ml dekalin elegyét kever- 45 tetés közben 150—155 C° hőmérsékletre melegítjük, majd a kén-hidrogénfejlődés megszűnéséig ezen a hőmérsékleten reagáltatjuk. Ekkor a reakcióelegyet 75-80 C°-ra hűtjük és 30 ml etanolt csurgatunk hozzá. A képződő kristályszuszpenziót 50 20—25 C°-ra hűtjük, megszűrjük, a szűrőn levő kristályokat etanollal mossuk és megszárítjuk. 37,2 g (81%) 180-185 C° olvadáspontú 2-metoxi-fentiazint nyerünk. Az anyalúgról az etanolt ledesztilláljuk, a dekanolos maradék szobahőfokra 55 hűtésekor elkülönülő anyagról a dekalint leöntjük és az anyagot etanolban szuszpendáljuk. További 4,8 g (11%) 180-185 C° olvadáspontú 2-metoxi-fentiazint nyerünk. 2. példa Az 1. példa szerint eljárva, de oldószerként az etanolmentesített dekalinos kristályosítási anyalúgot 65 alkalmazva 43,2 g (95%) 180-185 C° olvadáspontú 2-metoxi-fentiazint kapunk. A felhasznált 3-metoxi-difenil-amint az alábbi módon állítjuk elő: 27,4 g (0,25 mól) rezorcint, 35 g anilint és 1,2 g szulfanilsavat 195-210 C°-on reagáltatunk, a képződő víz egyidejű kidesztiílálása közben. A reakció befejeződése után az anilinfelesleget csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a visszamaradó ömledéket 450 ml 5,5 n vizes nátrium-hidroxidban oldjuk, szénnel derítjük és a derített oldatot 26 ml 10 n sósavoldattal savanyítjuk. A kivált kristályos anyagot szűrjük, vízzel semlegesre mossuk és megszárítjuk. 41,6 g (90%) 78-80 C° olvadáspontú 3-hidroxi-difenil-amint nyerünk. A nyert 3-hídroxi-difenil-amint 85 ml metanolban oldjuk, majd 38 g dimetil-szulfáttal elegyítjük. Keverés közben 28—30 C°-on 15,6 g nátriumhidroxid 110 ml vízben készített oldatát csepegtetjük be. 28-30 C°-on, majd 55 C°-on utóreagáltatunk, utána 10-12 C°-on kristályosítjuk. A kristályszuszpenziót szűrjük, vizes metanollal mossuk, majd a nyers terméket etanolból átkristályosítjuk. 39,8 g (85%) 70-73 C° olvadáspontú 3-metoxi-difenil-amint nyerünk, melyet az 1. vagy 2. példa szerint dolgozunk fel 2-metoxi-fentiazinná. 3. példa 2000 literes készülékbe bemérünk 250 kg 3-metóxi-difenilamint, 825 liter dekalint, 80,4 kg kénport és 2,54 kg elemi jódot. A reakcióelegyet keverés közben 150-155 C°-ra melegítjük, majd a kénhidrogén-fejlődés megszűnéséig (5—7 órán át) ezen a hőmérsékleten reagáltatjuk. Ekkor a reakcióelegyet 75-80 C°-ra hűtjük és 190 liter etanolt csurgatunk hozzá. A képződő kristály-szuszpenziót 20-25 C°-ra hűtjük, centrifugán szűrjük. A szűrőn levő kristályos anyagot 40-120 liter etanollal mossuk. Szárítás után 225-240 kg 180-185 C° olvadáspontú 2-metoxi-fentiazint nyerünk. A dekalinos szűrési anyalúgot és a mosó alkoholt egyesítve, a reagáltató készülékben 150C°-ig melegítjük, miközben az alkohol kidesztillál. A visszamaradó dekalint 50-80 C°-ra hűtjük, majd hozzámérünk ismét 250 kg 3-metoxi-difenilamint, 80,4 kg kénport, 2,54 kg jódot és az etanollal kidesztilláló dekalin pótlására' 30-60 liter dekalint. A reakciót a fentebb már leírt módon végrehajtva, 250-280 kg 180-185 C° olvadáspontú (esetenként 184-187 C° olvadáspontú) 2-metoxi-fentiazint kapunk. Az anyalúgban történő reakció-indítás a leírt módon még ötször ismételhető. így egy gyártási ciklusban 7 x 250 = 1750 kg 3-metoxi-difenilamin feldolgozásával 1682—1804 kg 2-metoxi-fentiazin (83,5-89,6%) állítható elő. A hét sarzsból álló gyártási ciklus befejezése után a dekalint és alkoholt tartalmazó anyalúgról a reagáltató készülékben az alkoholt 150C°-ig történő melegítéssel ledesztilláljuk, majd a visszamaradó anyagot 20—25 C°-ra hűtjük. Olajszerű formában elkülönül a nem kívánt szennyezés, melyről 2