169029. lajstromszámú szabadalom • Nemtoxikus szerves ónvegyület stabilizátorokat tartalmazó vinil-klorid gyantakészítmény

5 169029 6 tartalmazó alifás alkoholokból leszármaztatható észterei. Egyéb alkalmazható komonomerek az akrilnitril, az olyan vinilmonomerek mint a sztirol és karbonsavak vinilészterei, telítetlen savak, például a maleinsav, telítetlen savak anhidridjei és észterei, 5 valamint olefinrszénhidrogének, például az etilén és a propilén. A megfelelő komonomereket a vinil-kloriddal szemben mutatott relatív reakcióképességük alapján választjuk ki, a szakirodalomban leírtak, például a J. Brandrup és E. H. Immergut által 10 szerkesztett „The Polymer Handbook" (Polimer Kézikönyv) (Interscience Publishers, 1966) ajánlásai szerint. A stabilizált polimer készítmények egyéb adalékokat, így lágyítókat és antioxidánsokat is tártai- 15 mázhatnak. A félkemény formulákban kb. 15%-ig, filmekben, fóliákban 50—60%-os mennyiségben alkalmazott legelőnyösebb lágyítószerek az olyan nem-toxikus lágyítók, mint a butil-benzil-ftalát, a diciklohexil-ftalát, a dihexil-ftalát és a di-2-etil- 20 -hexil-adipát. A palackgyártásra felhasznált gyanták a gyanta súlyára vonatkoztatva kb. 3—20% mennyiségben, valamely, az ütésállóságot befolyásoló gumiszerű polimert, így például akril-nitril-butadién-sztirolt vagy valamilyen akrilésztert is tartalmaz- 25 hatnak. Az előnyös antioxidánsok a gátolt fenolok, különösen a 2,6-di-terc-butil-p-krezol. Az antioxidánsokat igen kis mennyiségekben, a stabilizálandó gyanta mennyiségére vonatkoztatva például 0,1-0,2%-ban használjuk. 30 A találmány szerinti polimer készítmények nem-toxikusnak tekinthető segédstabilizátorokat is tartalmazhatnak. Alkalmas segédstabilizátorok lehetnek például karbonsavak kalcium-, cink- és ónsói, ideértve a sztearátokat és a benzoátokat is, a 35 szerves foszfitok, például a tri(nonil-fenil)-foszfit, valamint az epoxidált olajok, például a szójaolaj. Előnyös segédstabilizátor a di-n-oktil-ón-S,S'-bisz(izooktil-merkapto-acetát). Megállapítottuk, hogy az olyan keverékekkel készült vinil-klorid polimerek, 40 amelyek kb. 50 súly%-ig tartalmazták ezt a vegyületet a mono-n-oktil-ón-S,S',S"-trisz(izooktil-merkapto-acetát) mellett, váratlanul és meglepően nagy hőállóságot mutattak. Különösen előnyöseknek bizonyultak azok a keverékek, amelyek 73%-ban 45 tartalmazták a mono- és 27%-ban a di-n-oktil-ón-származékot. A keverékek csúsztatóanyagokat, ultraibolya abszorbereket (stabilizátorokat) és színezőanyagokat is tartalmazhatnak. Számos ilyen módosító anyag 50 és feldolgozási segédanyag alkalmazását engedélyezték már élelmiszeripari csomagolóanyagok céljaira. A vinil-klorid polimert, stabilizátort és bármely más kívánt adalékanyagot hengerléssel, keveréssel vagy bármely más, szokványosán alkalmazott olyan 55 formázó módszerrel dolgozzuk össze, amely az egész gyantakészítményben egyenletesen diszpergálja valamennyi adalékot, de különösen a stabilizátort. A lemezárukat vagy fóliakészítményeket rendesen hengerléssel, például frikciós hengerpáron 60 állítják elő. A félkemény és kemény termékek különböző önmódszerekkel és fúvással gyárthatók. A találmány előnyeit a következő példákon kívánjuk bemutatni. Epéidákban eltérő megjelölés hiányában a részek és százalékok súlyrészeket, il- 65 letve súlyszázalékokat jelentenek. A példák a találmány egyes előnyös alkalmazásait mutatják be anélkül, hogy az oltalmi kört akár a stabilizátor készítmények, akár az alkalmazható polimerek tekintetében korlátoznák. 1. példa n-Oktil-ón-S,S',S"-trisz(izooktil-merkapto-acetát) előállítása Reaktorba 750 g (99,2% tisztaságú) n-oktil-ón-trikloridot, 1387,5 g izooktil-merkapto-acetátot és 750 g ciklohexánt töltünk be. E keverékhez most fokozatosan 450 g, ammónium-hidroxid alakjában számítva 25 súly% ammóniát tartalmazó vizes oldatot adunk, miközben az egész rendszert olyan sebességgel keverjük, hogy a reakciókeverék hőmérséklete ne emelkedjék 50 C° fölé. A rendszert az adagolás befejeztével még további 1 órán keresztül keverjük, majd a reakció során keletkezett ammónium-klorid feloldására 2,025 g vizet adunk hozzá. 750 g ciklohexán hozzáadása után a kialakult vizes fázist elválasztjuk a szerves fázistól és elöntjük. A szerves fázist csökkentett nyomáson és 110C° hőmérsékleten végrehajtott azeotrop desztillációval szabadítjuk meg a maradék víztől. A kiindulási anyagként alkalmazott n-oktil-ón-trikloridot az irodalomban már ismertetett módon, például a 739 883 lajstromszámú brit szabadalomban leírt módszerrel állíthatjuk elő, amely utóbb említett szabadalom kitanítására itt utalni kívánunk. A desztilláció után kapott csaknem színtelen cseppfolyós termék elemzése az alábbi adatokat adta: ón 13,73% (elméleti érték = 14,12%) kén 11,23% (elmaeti érték = 11,42%). A mono-n-oktil-ón-S,S',S"-trisz(2-etil-hexil-merkapto-ecetát)-ot ugyancsak az e példában leírt reakciókörülmények alkalmazásával állíthatjuk elő oly módon, hogy az izooktil-merkapto-acetátot ugyanolyan mennyiségű 2-etil-hexil-merkapto-acetáttal helyettesítjük. 2. példa E példa azt szemlélteti, milyen kis mértékben kivonatolhatok a poli(vinil-klorid)-ból a találmány szerinti stabilizátorok. 100 súlyrész kereskedelmi vinil-klorid homopolimerből (Solvic 223) és 0,2 súlyrész montánsav fél -glikolészter-fél-kalciumszappanból (a kereskedelmi forgalomban Hoechst Wax OP néven szerezhető be) keverékét 1,5 súlyrész mono-n-oktil-ón- S ,S' ,S "-trisz(izooktil-merkapto-acetát)-tal együtt 160 és 170 C° hengerhőmérsékletű kéthengeres hengerszéken kevertük. A három perces hengerlési idő alatt folytonos lemez alakult ki az egyik hengeren, amelyről azt eltávolítottuk. A lemez 1,3 mm vastag és kb. 300 cm2 felületű volt. A lemezt ezután 170C°-on 1,2 mm vastagságig préseltük. A préselési idő a kétperces előmelegítési 3